"Emlékszel még arra mennyire boldogok voltunk?
Hogy mennyire szerettük egymást?
Mert én igen.
Emlékszem minden egyes percre.
Mikor a hajad lebegett a szélben és szemed csillogott a napfényben.
Gyönyörű volt a jelen léted.
Imádtuk egymást nézni a napsütésben,a fényben!
Lehajtom fejem.
Ez már csak egy emlék marad nekünk mindenre.
Most nem érdekel bennünket de pár év múlva szomoruan emlékszünk vissza mindenre.
Arcomat kezembe temetem és némán könyörgök Istenhez.
Kellesz nekem!
Legalább te maradj velem!!
Szivem majd megszakad úgy fáj érted!
Te gúnyosan nézel majd elballagsz.
Sose gondoltam volna, hogy ezt megteszed velem.
Velem aki az egyetlen szerelmed.
Felnézek az égre.
Tudod mi maradt meg?
Egy lefagyott mosoly kiséretében örökké halottak lettünk mind a ketten."
