Időutazás a vámpírnaplókba

11.Ébredés

Damon szemszöge:

-Még lélegzik vigyük gyorsan a kórházba

-Vagy inkább mentsük meg, mondta Klaus

-Azt tesszük amit akart, mondta Stefan majd kórházba vittük gyorsan a sürgősségire, már vége lett a műtétnek és kijött a doktor közölni hogy hogy sikerült a műtét, mind itt voltunk még Klaus is itt volt akit legszívesebben megöltem volna sőt még szomorúnak is tűnt de nem tudom hogy miért

-Katie Secret hozzá tartozói? kérdezte a doktor

-Igen mi vagyunk, odamentünk az orvoshoz és mondtuk neki

-A műtétet sikerült megcsinálni de komplikációk léptek fel így kómába esett és most már csak a gépek miatt él

-Hogy mondta?

-Mindjárt megölöm és akkor majd lesznek komplikációk, mondta Klaus dühösen de Stefan leállította

-És mikor fog felébredni, kérdezte Bonnie sírva

-Sajnálom de az igazat megvallva lehet hogy soha, ha mégis akkor az maga lenne a csoda hiszen ha nem lennének a gépek akkor már rég halott lenne egyébként a szobája a 104es, mondta a doktor, majd elment. Azután mind bementünk hozzá de szörnyű volt így látni őt azt hittem hogy a szívem majd megszakad. Először minden nap bementem hozzá sőt szinte egész végig vele voltam de utána már nem. A többiek is mentek hozzá még Klaus is akit nem szívesen láttam, de nem volt beleszólásom hiszen ő a férje és neki törvényesen több joga van őt látni mint nekem. Majd végül amikor már eltelt egy hónap akkor Klaus elhagyta a várost és New Orleansba ment és már én is ritkábban látogattam őt hiszen nem bírtam elviselni hogy így kell őt látnom és végül már meg sem látogattam.

A kórházban:

-Lássa ezt a beteget még nagyon fiatalon került ide de azóta már eltelt öt év és még mindig kómába van, szegénykének alig vannak látogatói is, nagyon sajnálom őt, mondta a doktor

-Doktor úr fel fog ő ébredni valaha is? kérdezte az ápolónő

-Nem sok esélyt látok rá, mondta a doktor

-Hogy lehetséges hogy ugyanolyan fiatal mint volt amikor idekerült?

-Hát ez számomra is rejtély

-Doktor úr, ön is látja hogy kinyitotta a szemét?

-Most azonnal hívja a sebészetet a kómás beteg fel ébredt

Katie szemszöge:

Mindent hallottam ami körülöttem történt amikor a többiek meglátogattak és beszéltek rólam vagy amikor az orvosok és az ápolók rólam beszéltek hogy mennyire sajnálnak aztán egyre kevesebbet hallottam a barátaim, Damon hangját inkább csak az orvosokét majd hirtelen nem tudom hogy miért de nagyon sok erő kerített hatalmába és sikerült felkelnem lehet hogy azért mert hallhatatlan vagyok igaz ezt eddig nem nagyon hittem el de most már igen valamennyire hisz nem haltam meg pedig az orvosok szerint megkellett volna szóval a lényeg az hogy az erő segítségével kinyitottam a szememet és a kórházban voltam nem meglepő módon míg a körülöttem lévő orvosok meg tanakodtak hogy ez miféle csoda és mindenféle vizsgálatot végeztek rajtam majd amikor kiderült hogy teljesen egészséges vagyok elengedtek persze akartak hívni hozzá tartozót de én nem engedtem meg nekik hiszen az 5 év az azért elég sok idő és kitudja hogy azóta mennyit változtak ők és az érzéseik és közben egy kicsit talán féltem viszont látni Damont meg inkább azt akartam hogy meglepetés legyen szóval így amikor elengedtek elhagytam a kórházat és hazamentem, a haza alatt Damonék házára gondoltam. Oda is értem és mivel az ajtó nyitva volt így beléptem de nem éppen az fogadott amit vártam hiszen Damon és Elena volt a kanapén és éppen csókolóztak miközben egymás karjaiban voltak így nem tudtam hogy most mi is kellene hinnem. Majd észre vettek.

-Te meg ki vagy hangzott el a kérdés? Damon kérdezte majd amikor megfordult akkor hirtelen lesokkolt

--Sziasztok jó újra látni titeket, igaz nem éppen így képzeltem el

-Katie? kérdezték