Időutazás a vámpírnaplókba

17.Búcsú

-Te hol voltál?kérdezte Bonnie majd elmeséltem neki mi történt

-Végre Katie visszajöhet,mondta Bonnie

-Igen de vissza kell mennem érte és addig itt évek fognak elmúlni amíg ott csak pár nap és mivel magyarázom majd a hirtelen eltűnésemet és fogalmam sincs hogy mit csináljak Damonnal hisz szerintem te is tudod hogy érzek valamit iránta de nagyon jól tudjuk hogy az lehetetlen hogy történjen köztünk valami, hiszen az ő érzése irántam csak egy fellángolás, illetve ezt is csak anyára való hasonlóságom kelti ki belőle, amint meglátja anyut akkor rájön mit is érez igazán és meg fog haragudni rám mert elmentem hirtelen mint anya és rájön hogy hazudtam, az igazat viszont nem mondhatom el, az anya feladata lesz, pedig legszívesebben azt tenném, vajon mit fog érezni amikor megtudja hogy Klausnak és a nagy szerelmének a lánya vagyok, akkor undorodni fog tőlem,öntöttem ki a szívemet Bonnienak

-Ne aggódj minden megoldódik idővel,nyugtatott Bonnie

-Igazad van a lényeg az hogy végre láthatom anyát más nem számít,mondtam boldogan

-Miről beszélgettek ? jött oda Caroline

-Semmi fontosról

-Akkor gyertek táncolni,majd mentünk táncolni. Azután leültünk egy asztalhoz és beszélgettünk.

-Szóval újra összejöttél Elenával?

-Miért ha igen akkor zavarna?kérdezte Damon.Persze hogy zavarna, viszont, a tény hogy anya visszajöhet ráébresztett arra, hogy ő az igazán lényeges, és hogy hiába Klaus az apám az ő igazi szerelme Damon, és én nem állhatok a szerelmük útjába, úgy hogy nehéz lesz, viszont innentől úgy tekintek Damonre, mint arra a személyre aki boldoggá teszi az anyámat, viszont Elena sem állhat az utukba,hisz ő már így is elég sokszor keresztbe tett nekik.

-Igen,mert szerintem nem Elena a neked való, szóval összejöttetek?,feleltem

-Nem, de szerinted ki a nekem való, kérdezte nagy mosollyal az arcán

-Bárki csak nem Elena, mondtam neki mosolyogva

-Rendben, és te nekem való vagy?

-Nem, én csak egy hatalmas hiba lennék, amit megbánnál, mondtam neki szomorúan

-Szeretek megbánni dolgokat,mondta megint azzal az őrjítő mosolyával

-Sajnálom Damon, viszont köztünk tényleg nem lehet semmi, mert ez csak egy fellángolás amit érzel és semmi több, mondtam neki az igazat majd indultam is haza.

-Ne olyan sebesen ha ennyire menni akarsz menjünk együtt, mondta Damon majd hazakísért, útközben síri csend volt, majd amikor odaértünk hirtelen megcsókolt én viszont félrehúzódtam, mert tudtam hogy ez nem helyes.

-Ez így nem helyes, mondtam neki zavarodottan

-Miért? kérdezte Damon

-Mert nem és kész, sajnálom, most az lesz a legjobb ha mész viszont reggel beugrok hozzátok mert szeretnék valamit mondani, majd elköszöntünk és elmentünk aludni. Reggel már a házuknál voltam,az ajtó nyitva volt így bementem.

-Jó reggelt, köszönt Damon mosolyogva

-Jó reggelt, köszöntem neki

-Hogy vagy? kérdezte Damon

-Köszi jól

-Na és te?

-Én is jól, viszont a tegnap esti csók után egy kicsit zavarodottan, hiszen nem értem hogy mi történt, általában nem szoktak így elutasítani a lányok és az éjszakának más kimenetellel kellett volna végződnie.