》Egy szenvedély, egy álom, majd egy hirtelen jött szakadék... A legkegyetlenebb bukás, amiből nehéz feltápászkodni. Vért izzasztó küzdelem, majd örömkönnyeket szül, ha célba érsz.《
☆☆☆
Todoroki Sango versenyszerűen korcsolyázik évek óta. Az egyetlen...
Másnap reggel, mire fölkeltem, Baku már nem volt mellettem. Az éjjeli szekrényen hagyott egy üzenetet, melyben az állt:
"Reggelt.♡ Ha felkeltél, menj le óvatosan a konyhába, a hűtőbe készítettem neked is reggelit. Vigyázz magadra, majd sietek haza, szünetekben pedig igyekszem írni, hogy ne érezd magad egyedül. Pusz. Cs. ~ Baku"
- Az érzés amikor tudod, hogy gyűlöli a nyálas dolgokat, de egy rohadt szivecskét még odabök. - röhögtem, majd visszadőltem az ágyra, és szorosan öleltem takaróját, miközben illatát minden lélegzettel orromba véstem, ahányszor csak tudtam.
Lassan kikászálódtam az ágyból, és a mankók segítségével lementem a konyhába. A hűtőt kinyitva meg is találtam a nekem szánt reggelit, ami nem volt más, mint a Bakugou által készített cézár saláta.
Meg kell hagyni, ért a konyhához a veszett kis sündisznó.
Pikk-pakk meg is ettem, majd egy pohár narancslével le is zártam a reggelimet. Visszabattyogtam a szobámba, ahol az ágyamba dőlve felülkerekedett rajtam a lustaság. Így pizsama-napot tartottam. Sorozatoztam, olvastam, rajzoltam, meg minden szarság, amivel az ember elüti az idejét. Több se kellett, szinte egy szempillantás alatt délután 4 lett, és Baku már robbant is be a szobaajtón. Mit ne mondjak, elég idegesen.
- Szia... - néztem rá, mint aki szellemet látott.
- Hi. - morgott.
- Történt valami, morcoska? - léptem hozzá közelebb.
- Nem. Csak Deku töri a seggem. - sóhajtott.
- Aha. Értem. De már itthon vagy, szóval mély levegő és nyugodtam nyugodj le. - pusziltam orra hegyére.
- De ahhoz, hogy nugodtan lenyugodjak, előtte le kell nyugodnom, hogy úgy nyugodjak le. - vigyorgok.
- ... - pislogtam.
- Nem számítottál rá, hogy kifordítom a szavaid. Bumm, 1:0 ide! - nevetett, majd karjaiba zárt.
- Te menstruálsz? - néztem rá fel.
- Mi a fasz...? - nézett rám le.
- Hát. Rosszabb a hangulatingadozásod, mint nekem. - vigyorogtam.
- Istenem. Örülj neki, hogy jó pofizok. - forgatta szemeit, majd lecsúsztatta őket testemre - Most nézem, te pizsamában vagy...?
- Igen. Lusta voltam felöltözni. - tolattam ágyamig és leültem.
- Akkor kapsz egy előkét.
- Mert?
- Le ne edd a pizsamádat, ha már hoztam fagyit.
- Mi... Boku no Pico-sat akarsz játszani?!
- Nem... Fúj. Csak gondoltam megleplek, mert aranyos vagyok. De ennek hála az étvágyamat is elvitted.
- Nem akartaaam~
- Pedig sikerült.
- De naaaa~ - sírtam lassan el magam tényleg, mint valami drámaszakos kis ribanc.
- Mi a szar. Azok ott könnyek? - nézett rám rémülten.
- Nem... Nyáladzik a szemem. ADD MÁR IDE AZT A ROHADT KAJÁT!! - ordítoztam, mire megadta magát.
- Te jó isten... Mi lesz veled, ha terhes leszel. - adta oda a zacskót, amiben mindenféle fagyi volt.
- Ne azon gondolkodj. - nyitottam fel mindet és kezdtem kétpofára habzsolni.
- Zabaszörny. - vigyorgott, majd mellém ült.
- Ne szólj bele. - majd észrevettem éhes tekinteteit.
- ... - folyt szinte nyála is.
- Hagyd abba. Ijesztő vagy. - azzal szájába döftem egy fagyis kanalat.
- Jövöhéten mész... ugye? - hozta fel egy édes falat után a keserű témát.
- ...Igen. - válaszoltam kissé nyomottan.
- Elkísérlek. Ott leszek. De nem csak én. Jön mindenki, aki a közeli barátod. A testvéred, Jirou, Mina, Kirishima és még Deku is... - simogatta hátam.
- Minden rendben lesz...? - folyt le két könnycsepp az arcomon.
- De még mennyire. - mosolygott, amitől eltört a mécsesem, és szökőkút-szerű sírással faltam tovább a fagyit.
- Atya ég... - csapott homlokára, majd tenyerét végighúzta arcán - Veled minden hónapban egyszer ilyen nehéz lesz...
- Kuss... - bőgtem továbbra is, majd elvette a fagyikat, és ölébe vett.
- Nem parancsolsz nekem, kis csitri. - azzal szorosan ölelve ringatni kezdett.
- Köszönöm. - sóhajtottam megkönnyebbülten, majd mellkasába fúrtam fejem, mit nem sokáig hagyott.
- Bármikor. - azzal fogta, és államat megemelve ajkaimra csókolt.
Egy kis ideig egymás karjaiban ömlengve beszélgettünk, és nyálaskodtunk, akármennyire is mondta Baku, hogy nem szereti.
Este volt már. A fürdőben tevékenykedtem. Fogat mostam, fésülködtem. Épp kiléptem az ajtón, amikor megláttam Minát és Kirit a szobában Bakuval beszélgetni.
- Öhm sziasztok... - köszöntem félénken.
- Sangii! - ugrott nyakamba Mina.
- Hello Sango! - vigyorgott a rock boi.
- Mi járatban errefele? - néztem rájuk meglepetten.
- Mindenkinek megnézzük a szobáját, és szavazatok alapján választunk. - magyarázta unottan Baku.
- Oh, szóval most téged is rá akarnak venni. Én személy szerint benne vagyok, csak a járás bonyolult. - vontam meg vállam tétlenül.
- Na látod, Bakubro ígyis szükségünk van rád. - karolta át Kiri.
- Haaaah... Legyen. Gyere Sango, indulunk. - azzal hátára vett, könnyítve járásomat, és a földszintre indultunk.
- YEEEY~ !! - ugrándozott mögöttünk Kiri és Mina.
Hello!! Elnézést, hogy konkrét egy hete nem raktam ki részt, csak borzasztóan fáradt voltam, és el is voltam havazva feladatokkal az utóbbi héten. Szóval. Egy elég gagyi és hisztérikus résszel álltam elő. (Sry) Igyekszem a következővel, hogy izgalmasabb és viccesebb is legyen. Köszi, hogy elolvastad! Vote-olj és commentelj, ha megérdemli a rész!! Bye ♡♡♡
