》Egy szenvedély, egy álom, majd egy hirtelen jött szakadék... A legkegyetlenebb bukás, amiből nehéz feltápászkodni. Vért izzasztó küzdelem, majd örömkönnyeket szül, ha célba érsz.《
☆☆☆
Todoroki Sango versenyszerűen korcsolyázik évek óta. Az egyetlen...
Hamar eltelt a maradék egy nap is a hétvégéből. Tanulással és alvással telt, egy kis "depresszió könnyeivel" megfűszerezve. Kiváló...
Hétfő van, de a sérülésem miatt 4 hétig nem szabad iskolába mennem és erőltetnem. Itthon vagyok tehát. Full egyedül... Haha.
- Unalom felsőfokon... - sóhajtottam, majd a mankókért nyúltam, és óvatosan lebicegtem a lépcsőn.
Csináltam magamnak pár palacsintát reggelire egy kis kávéval, majd pattogtattam kukoricát, vittem fel üdítőt (mindezt egy szatyorba rakva, hogy ne zavarjon a járásban), és újra a szobámban kötöttem ki.
Tudtam, hogy Shouto majd csak később, estefele ér haza, így nem is számítottam más ajtónyitására.
Délután 4-kor azonban mégis valaki kopogott. Vajon lemondta volna a programját? Mi a franc...
Lassan lemásztam a lépcsőn, majd ajtót nyitottam.
- Wtf. Kacchan? - néztem a szőkére meglepetten.
- Nem wtf, de igen, én vagyok az vaksi liba... - volt a szokott ingerült állapotában - A bátyád megkért, hogy hozzam el a mai tananyagot, hogy ne kelljen vele késő estig várnod.
- Fantasztikus... De ugye tudod, hogy nem fogok most azonnal tanulni. - szögeztem le a mankókon támaszkodva.
- Valahogy éreztem. Ezért hoztam pár nasit is, hogy hízd fel azt a lapos segged. - gúnyolódott.
- Pardon?! Azt mondod lapos? Tessék baszki, tapogasd meg, ha már látásból nem tudsz ítélni!! - gurultam méregbe.
Persze mondandómat nem gondoltam komolyan, Katsuki mégis annak vette és kapva kapott az alkalmon, szavaim szerint cselekedett.
- Meh... Jó talán nem annyira az. - fintorgott, mégis büszkén vigyorogva a tettén.
- TE PERVERZ VADKAN!! - mordultam fel, majd pofon csaptam.
- Te mondtad bassza meg! Na... Így hálálja meg a segítségem. HAH?! - dörzsölte arcát.
- Amúgy is. Nem kellett volna kaja. Épp könyvtárba tartok. - fontam össze karjaim.
- Te beteg vagy? Megfújt a szél? - emelte meg hangját - Na nem, nem, nem és nem. Nem mész te sehova. Tudtommal az orvos magyarul mondta, hogy NEM ERŐLTETHETED MEG A LÁBAD!! - hangsúlyozta a végét.
- Heh... Csak nem védesz? - mosolyodtam el kajánul.
- Azt hitted... - nézett oldalra.
- Nem csak hiszem, tudom is... És ha így van, kísérj el a könyvtárig és vissza. - kezdtem el venni csipőimet.
- Argh... Legyen. De nem fogom bevárni a pattogásod. Szépen itthon hagyod azt a két kurva mankót és most azonnal felpatkolsz a hátamra. - parancsolt rám agresszívan, majd lehajolt, hogy betartsa ígéretét.
- O-Oké... - pirultam el zavartságomban. A falnak támasztottam a segédeszközömet, majd óvatosan felmásztam hátára.
- Itte... - húztam meg picit vádlimat.
- Megvagy? - nézett hátra kérdően.
- Meg. Meg... Csak rosszul léptem.
- Tsk... Na látod, pont ezért nem engedem hogy járj. - morogta, majd elindultunk az innen egy sarokra lévő könyvtárba.
- Nah. Ez az ugye...? - kérdezte kissé flegma hangnemben a szőke.
- Aham. - bólintottam, mire óvatosan letett, hogy ki tudja nyitni az ajtót.
Meg kell vallani, akármilyen köcsög is, elég tisztelettudó és figyelmes kölyök... A végén még elmyeri a tetszésem 100%-át... Vagyis... Öhm... Izé... Mi?
- Mit akarsz kölcsönözni egyátalán...? - állt bal oldalamon segítségként a lábam miatt.
- Hmm... Lássuk csak. Pár mangát. - tártam szét a karom.
- Tsk... Bő válasz... - forgatta szemeit.
- Ne hisztizz már. Nem vagy te lány, és nem is menstruálsz, egy szóval, nincs jogod rá. - indultam el a polc felé ahol a keresett mangáim pihentek.
- OY! MIT BESZÉLSZ GYÍKARC-...
- Sshht már! Könyvtárban vagyunk balfasz! - tettem ujjam szájára, mire kissé pirultan egy "chh" hagyta el a száját. Olyan cuki... Vagyis... Öhm... Én is elvörösödtem...
- Kapkodd magad és hozd azokat a nyomorék mangákat. - parancsolt rám lejjebb vitt hangerővel.
- Nyugi, nyugi. - vettem le 4 képregényt - Mehetünk...
- Végre... - sóhajtott, miután könyvtári kártyámmal beregisztrálva kivettem a könyveket és egy szatyorba pakolva kiléptünk az ajtón köszönés kíséretében.
- Öcsém... Rosszabb vagy, mint egy fostos macska. - forgattam szemeim, majd felmásztam "fuvarom" hátára.
- Mi a fasz?! Még egy ilyen és egy az egyben ledoblak, nem érdekel hogy sírsz. - dühöngött.
- Hai, Hai... - hunytam le a szemeim, majd megpihentettem fejem vállán, s mélyen beszippantottam azt a tipik Kacchan illatot. Egyből pír szökött az arcomra, valami mégis arra késztetett, öleljem szorosabban.
- Itthon vagyunk. - tett le betessékelve az ajtón.
- Köszönöm szépen, testőröm! - mosolyogtam rá, mire oldalra fordított kipirult arccal válaszolt.
- Aha... Semmiség.
Gyorsan előszedtem a kaját amit még ő hozott suli után, majd egy tálcán feltálalva felajánlottam, hogy maradjon egy horrort nézni.
- Nicsak, nicsak van ízlésed, kislány? - vigyorgott ravaszul.
- Idáig is volt, csak nem értékelted. - nyúltam mankóimért, mire menyasszony fogásban felcipelt az emeletre, a szobámba.
- Ejha, mikkel fogsz ma még meglepni, amatőr úriember? - poénkodtam.
- Ma már semmivel, max. felrobbantalak, ha tovább zongorázol az idegeimen. Amúgy is... Máskorra is kell hagyni meglepetéseket, szóval majd ha eljön az ideje, megtudod... - trollkodott mondatai közt és megpöckölte az orrom.
Nagy vitázás közben ő nyert és kiválasztotta a megnézni kívánt filmet. Néha néha megugrottam egy-egy hirtelen jelenetnél, amin úgy röhögött, hogy majdnem kiköpte a mochi-t.
Beteg a srác... De imádom.
Estééét fiúk és lányok! Íme az 5.rész, remélem tetszik. Nincs hozzáfűzni valóm, majd ti intézitek egy vote-tal vagy egy comment-el. Yass, köszönöm, hogy elolvastad, további szép estét. (Holnap jön a kövi, bye) ♡♡♡
