Hogyan rejtsem el?

Tényleg nincs választásom?

Az este Dk megnyugtatott, hogy semmi durvát nem kér csak, hogy amikor mondja tájékoztassam a többieket a dologról, hogy ők se nyugodjanak meg mert a bosszú késik de nem múlik.
Majd kisírt szemmel visszasétáltam a szobába ahol szerencsére már mindenki az álmok mezején járt.

A másnapot már előre feszéjezve vártam egykis gyomorgörcsel vegyítve mentem le reggelizni ami a jelen állapotomban nemhiszem, hogy menni fog. Szomorúan konstáltam, hogy Dekyom ma korán kelt amit Jonghan hyung is megkérdezett mert nem tudta hova tenni miért van ébren ilyenkor.
Ahogy leültem Dk nagy mosolyal az arcán méregetett.
-furák vagytok ti nekem-állapította meg Josh szemezve kettőnk között.
Lassan mindenki letelepedett az asztal mellé és mindenki nyugodtan reggelizett.
-Junnie~-szólított meg nyájasan Dk-
-igen?-kérdeztem vissza félve talán egy kicsit túl aggodalmas hangon mert eomma szóra nyitotta volna a száját, hogy megérdeklődje mibánt de ideiglenes gazdám megelőzött.
-tájékoztatnád a többieket a jelenlegi álláspontodról?-szólt jelentőségteljes hangsúlyal
-~ais- keztem bele- nos én ezen a héten Seokminnak teljesítek parancsokat ja és azt mondta mondjam meg, hogy a bosszúja titeket is utol ér.-fejeztem be monologom majd lesütöttem a szemeimet nem akarok itt lenni el akarok sülyedni.
- mi bajod miről beszélsz hagyd békén Junt mit csinálsz vele?- akadt ki Hao ami miatt nagyon meglepödtem és nagy szemekkel bámultam szerelmemet.
-miről beszélsz Dokyom még mindíg ezen lovagolsz ez gyerekes tőled- fogta a pártomat Mingyu is aminek amúgy nagyon örültem mert nem hittem volna, hogy így kiállnak értem. -Mondtam, hogy bosszút állok a ti hibátok Jun miattatok szenved ahogy a Bibliában is megírták nem Sua Jézus feláldozása ő aki elszenvedi az emberek és a világ bűneit  annyi a külömbség, hogy Jun kényszerből míg Jézus saját maga akarta így- szónokolt Seokmin.
-jól hallottam kényszeríted?-kérdezte Sungcheol
-jól, nagyon jól- mosolyodott el diadal ittasan.
-Jun igaz ez mivel tud kényszeríteni?- kérdezte Mingming a szemével a lelkemig hatolt ahogy nekem szegezi a kérdést
-igen Junnie válaszolj mivel?- ért fülig Dk szája.
-én...én..-  kapkodtam össze visza a szemem a fiúk között- nembánom, hogy Seok-ot szolgálom-  motyogtam halkan majd gyorsan felálltam az asztaltól és felrohantam az emeletre Dokyom még utánam kiabált, hogy a héten mindenkinek ugrálok és szószerint így fogalmazott.

Dk-án kívűl senki sem szólt hozzám ő viszont bocsánatot kért és azt mondta semmit nem fog kérni, nem gondolta,hogy eddig fajulnak a dolgok és nem akart össze úszítani a banával és amint alkalma nyílik bocsánatot kér tőlük is Egésznap Mighaot néztem akartam, hogy rámnézzen tudni most vajon mit gondol rólam dühös rám, szánalmasnak tart vagy csalódott bennem esetleg egyik sem talán bekövetkezett az egyik legnagyobb félelmem már barátként sem tekint rám.
-Jajj haver úgy sajnálom inkább rég hagynom kellett volna ezt az egészet csak úgy belelkesedtem te tálcán kínáltad a lehetőséget.
-már mindeggy nekem kellet volna magamban tartanom- gondolkodtam hangosan
-nem ez hülyeség amúgyis mióta tartod magadban már rég beszélned kellett volna valakivel ez nem egészséges addig oké, hogy nem mered bevallani hiszen az mégis csak nehéz akár hetero akár homo vagy valami más vagy mi amúgysem ítélnénk el- hatott meg teljesen úgy, hogy már a vállára hajtva a fejem itattam az egeret- naa belém ne szeress- nevetett én pedig a vállába boxoltam.
-Hülye.hehe..nem te nem tetszel- kacagtam már én is
-miért nem vagyok jóképű? Háa-
Már tőlünk zengett az egész próbaterem és a tagok egytől egyig meglepetten vizslattak bennünket még szívem fogvatartója is ránk emelte tekintetét és íriszeit az enyémbe fúrta majd biccentett a  fejével, hogy kövessem Seokmin is látta majd kacsintott és a fenekemre csapott, hogy igyekezzem. Utána mentem.

Sziasztok 😷+💡=beteg villany körték én most tényleg beteg vagyok úgyhogy bocs ha ez nemlett olyan jó de megyek is nehogy olvasásközben elkapjátok.
Jobbulást nekem sziasztok🙌😳