Kalóz álom (Bakugou X reader) / befejezett

Az a tűz

Később visszatért Momo és hozta, amit mondott, de mellé még egy futont is, amin [Név] tud majd aludni. Pár percig halkan vitatkoztak, hogy neki nem kell, de végül Momo nyert, aki nem engedte, hogy a földön aludjon.

[Név] újra magára maradt, így kiment a mosdóba, újra vizesíteni a kötést Bakugou homlokáról. Mikor visszajött és ráhelyezte a hideg borítást, Katsuki megmozdult. Szemeit lassan nyitotta ki, majd nézett maga elé a semmibe. Még mindig bágyadt tekintete volt és álmos. "Milyen védtelen így."- gondolta magába a lány.

Nem sokáig gondolkozhatott tovább, ugyanis Katsuki felkelt az ágyban, igaz bár lassan, de megtette. [Név] a segítségére sietett.

- Óvatosan! - tette apró kezeit hátára és mellkasára.

- Mi történt? - kérdezte a szőke összeszorított szemekkel, hisz a mozgástól belenyilallt a fájdalom. Talán most jobban húzódtak a sebei, mint eddig, ugyanis a fekete hajú ápoló duplán olyan szoros kötést rakott rá, hogy ne történjen semmi komolyabb baj.

- Összeestél a vérveszteség miatt és a lázad végett is. Miért hajszoltad túl magad ennyire? - kérdezett rá [Név] aggodalmasan.

- Az nem a te dolgod. - válaszolt flegmán a fiú. - Viszont mit keresel még itt?

- Momo kért meg rá, hogy figyeljek rád legalább még két napig.

- Kösz nem kell, nem vagyok már kisgyerek. - mondta továbbra is mogorván.

- Miért vagy ilyen? - húzta össze szemöldökét [Név], akinek végképp kezdet nem tetszeni Bakugou viselkedése.

- Mert egy olyannal minek legyek barátságos, akihez nem köt semmi sem. - nézett [szemszín] csillogó íriszeibe Katsu. [Név] egy pillanatra teljesen lefagyott, nem tudta most akkor ez mit is jelent, hisz a pár órával ezelőtti kijelentéséhez képest ez ellentmondásban van. - Igen jól hallottad, megbuktál a próbádon. Nem voltál képes azt teljesíteni, amit kellett volna, és olyan emberekre végképp nincs szükségem, akik csak láb alatt lennének.- mondta lenézően.

- De ezelőtt azt mondtad... - kezdett bele, de félbeszakította.

- Mondtam, amit mondtam, csak, hogy ne kísérts halálod után, hogy miattam purcantál ki. Megmentettelek, így élhetsz tovább, de nem velünk, mert megbuktál. - mondta mérgesen Karsuki, majd egy pillanatra gondolkozóba esett. -  Vagy képes lennél bármit megtenni, hogy kalóz légy? - hajolt közelebb a kissé ledermedt lányhoz, aki eddig a pillanatig bámult maga elé, majd a vörös szempárba nézett.

- E-ezt, hogy érted? - mondta halkan, hisz nem is kellett messzire mennie a hangnak, hogy meghallja Katsuki. Arcára egy széles mosoly húzódott.

- Add nekem magad! - suttogta a szavakat [Név] fülébe, majd eltávolodott, hogy újra szemeibe nézhessen. Talán nem kellett volna az utolsó mondat, mert pillanatok múlva Katsuki arcán egy pofon csattant, amitől oldalra fordult a feje. [Név] felegyenesedett és izzó tekintettel nézett a meglepődött srácra vissza.

- Hogy lehet valaki, ilyen undorító alak! - mondta haraggal teltve. Katsuki visszanézett [Név] íriszeibe és csak akkor lepődött meg igazán.

Olyan tűz égett [Név] szemeiben, amit még azelőtt egyetlen nőnél sem látott. Nem tudná megmondani mi is lehet pontosan, de abban biztos, hogy egy olyan, ami igen kevés emberben él még és csalogató. Ajkai nem mozdultak csak figyelte döbbenten a mérges lányt.

- Inkább halok meg, mintsem szolgáljak valaki, olyat, akibe egy csepp méltóság sem szorult. - jelentette ki, majd megfordult és kiment az ajtó. - És én még azt hittem, hogy ő más. - mondta magának a szavakat és ökölbe szorított kezekkel haladt.