Kalóz álom (Bakugou X reader) / befejezett

Sikeres terv

[Név] lassan halad a partról fel a ház felé, ahonnan mulatozó emberek hangja hallatszik. Nem egyszerű olyan cipőben sétálni, amiben még eddig sosem hordott, nem is érti minek kellett ennyire puccba vágnia magát. Ahogy halad, úgy agyában a terv kis részleteit gondolja át újra és újra, melyben elmondja magának, hogy hol kell találkoznia a többiekkel a kulcs megszerzése után.

Amint sikeresen megmászta a kis dombot, látja, hogy itt már egy józan ember sincs. Szétnéz és egy másik ajtó után kutatva, ami nem a főbejárat. Meg is találja a ház jobb oldalán, ahol a felszolgáló lányok ki-bemászkálnak egy kisebb pajta szerűségbe, ahol a bort tárolják. [Név] beoson az ajtón, majd gyorsan szétnéz és megpillant egy tálcát, melyen italok vannak. Gyorsan felkapja és már megy is ki, hogy minél előbb végrehajthassa a tervet, ugyanis van egy fix ideje, ami alatt meg kell szereznie a kulcsot.

~~~

Bakugou és a maradék matróz átbeszélték, hogy mindenki megy a megbeszélt helyére és addig nem mozdulnak, amíg Bakugou meg nem adja a jelet. Egyedül Iida és Sero maradnak a hajón, hogy vigyázzanak rá és jelezzenek, ha bármi balul sülne el.

- Mindenki értette a feladatát? – kiáltja el magát Katsuki, mire mindenki bólint. – Rendben akkor mindenki a helyére és várunk, amíg a kulcs meg nem érkezik. – adja ki a parancsot, miután mindenki oszoljba kezd és a parton már csak Kirishima és Bakugou áll, majd nem sokára ők is a helyükre mennek.

~~~

[Név] szeme megállás nélkül forog körbe-körbe a rengeteg ember között, hogy megtalálja ezt a bizonyos Motoyushát. Habár pontosan nem tudja hogyan is nézhet ki, mert Bakugou kapitány elfelejtette említeni a terv szinte egyik leglényegesebb adatát, a férfi kilétét. Így [Név] találomra kellett, hogy válasszon a sok közül és, mint az életben tanulta a paraszti ész sok dologban hasznos, ezért most ezt alkalmazza. A sok férfiból néhánynak elég ütött-kopott öltözete van, és ha már egy vezetőről beszélünk, azok általában sosem süllyednek az alattvalóik szintjére, főleg, ha az illető öntelt. Nézi tovább a tömeget, majd megakad a szeme egy kisebb női csoporton. Mindegyik a lehető legtöbbet mutat magából, hogy még jobban kedvére legyenek az itt lévő férfiaknak. Egy bizonyos férfi körül legyeskedik az összes és ő az, akit [Név] is keres.

Mikor meg pillantja a férfi arcát, szinte megfagy a vér az ereiben [Név]-nek, úgy villannak be az emlékképek, mintha csak tegnap lett volna. A vérfürdő, az emberek sikolya, a gyerekek sírása és azoknak a férfiaknak a kacagása, akik a más emberek nyomorult sorsán szórakoznak jót. Minden itt lebeg a lány előtt. Gondolat menetéből a férfi érdes hangja húzza vissza a valóságba.

- Héj te ott, a sok itallal a tálcádon! Hozd ide mind, már fogyóban van, pedig miért fizetlek titeket, kurvákat, ha még ezt sem tudjátok teljesíteni! – kel ki magából és mondata végére a földhöz vágja az egyik korsót. A körülötte lévők megijednek, így kissé eltávolodnak Nazakitól. [Név] vesz egy mély levegőt, hogy ne azonnal vágja le a férfit, aki ott volt azon a bizonyos napon, ahol szinte az egész faluját lemészárolták. Lassan, remegő léptekkel közeledik a férfihoz, ahhoz, akitől talán most a legjobban undorodik.

Mikor kellő távolságba ér, lehajol a férfi mellett lévő kis asztalhoz és leteszi a kezében lévő tálcát. Most kell higgadtnak maradnia, hogy sikeres legyen a küldetés, nem szabad most azonnal bosszút állnia. Eddig nem tudta a nevüket az embereknek, akik tehetnek rengeteg ember helyzetéről, de ez most változik.

- Ismerősnek nézel ki. Találkoztunk-e már mi valahol?- kérdi a férfi szemét végig vezetve [Név]-en.

- Biztosíthatom afelől, hogy nem, uram! – szór villámokat szemével [Név], de Nazakinak nem esik le szerencsére semmi.