Kalóz álom (Bakugou X reader) / befejezett

Párbaj

Már hetek teltek el azóta, hogy [Név] csatlakozott a kalózokhoz. Rengeteg fortélyt megtanult, hogy hogyan is viselkedik egy igazi kalóz különböző helyzetekben. Emiatt is sok mindenkivel ismerkedett meg és barátkozott össze, viszont bármennyiszer került szembe Bakugouval, sosem bírta sokáig mellette. Nem mondható feszültségnek, ami köztük van, mert csak egyik féltől jön. [Név] sosem gondolta volna, hogy annyi pimaszság után, még halmozni tudja a szemtelenségét Katsuki. Mindig olyat tett vagy mondott, amivel egy kicsit is piszkálhatta [Név]-et, de a lányt sem kellett félteni, attól, hogy a kapitányuk, igenis fellépett ellene és visszavágott neki. Talán ez is az ösztönzője Katsukinak.

Élvezte, hogy mindig kiakasztja a lányt, majd visszaszólt neki. Tetszett neki, hogy egy ilyen makacs ember került a csapatába, habár meglehet, hogy galibát fog okozni a közel jövőben.

[Név]-et még nem vitte magával egy kisebb küldetésre sem a kapitány. Emiatt a lány kicsit mérges is volt, egészen addig a napig, míg meg nem elégelte és elébe nem ment neki.

Nagyban pakolták fel a csomagokat a hajóra, amire szükségük lesz a következő napokban, mikor is nagy sebességgel haladt a szőke kapitány felé a [hszín] hajszínű lány.

- Veletek szeretnék menni! -állt meg előtte, majd csípőre tett kezekkel kijelentette.

- Nem lehet. - válaszolt könnyedén Bakugou, miközben a felrakodó csapatot figyelte.

- Már miért nem mehetnék? Egy csomó mindent tanultam az elmúlt hetekben, amit egy kalóznak tudni kell. - érvelt álláspontja mellett [Név].

- Mert azt mondtam, hogy nem és kész. - nézett vörös íriszeivel a lány szemeibe.

- Hpfff.... - fonta össze karjait maga előtt [Név], de továbbra sem mozdult a kapitány mellől. Szimplán csak azon gondolkozott, hogy mivel tudná bizonyítani, majd beugrott neki egy igazán jó ötlet. - Küzdjünk meg és ha nyerek, akkor magaddal viszel. - nyújtotta kezét magabiztosan a lány. Katsuki felnevetett [Név] mondatára, majd a lányra emelte újra tekintetét.

- Ezer évvel korábban kell felkelj, ha le akarsz győzni, de legyen. - fogadta el a kezét. - Folytassátok a felrakodást, időben kell elindulnunk! - szólt oda Kirishimának, aki az egyike azoknak, akik rakodnak.

Bakugou és [Név] eltávolodtak, majd egy tisztességes távolságra megálltak egymástól. Szembe fordultak és farkasszemet néztek. Felvették mindketten a harci állást.

- Gyerünk! - kiáltotta el magát Katsuki, majd neki rohantak a másiknak. Közben azok, akik pont arra jártak és különösebben nem volt dolguk megálltak, megnézni a kis párbajt. Persze a rakodó bagázs sem szeretett volna lemaradni, így fél szemmel őket lesték.

Nem kellett sok, pillanatok múlva [Név] a földön feküdt, nyakának, pedig Bakugou kardja szegezve. Nem igazán fáradt ki Katsuki, hisz pillanatok alatt legyőzte [Név]-et. Elvette kardját torkától, majd visszatette oldalára. Letérdelt a még mindig földön fekvő lányhoz és közel hajolt hozzá.

- Én megmondtam, nem vagy még elég, ahhoz, hogy el gyere velem egy fosztásra. - közölte vele, majd felkelt és elment a hajóhoz, ahol már nagyából végeztek a berakodással. Bakugou kiadott még pár parancsot a felemás hajú srácnak, majd felszállt a hajóra Kirishimával a nyomában.

[Név] felült a földön és figyelte a szőke minden mozdulatát és cselekedetét. Percekkel később kihajóztak, de [Név] még mindig figyelte, ahogy a hajón áll és egyre csak messzebb viszi a tenger. Elméje telis-tele vannak a Katsuki által mondottakkal. Valahogy nem hagyják nyugodni a szavak és újra, és újra lejátszódtak a hangjával együtt. Kábultságából egy hang rántja ki és egy érintés, amire kicsit összerezzen, majd az illető felé fordul.