Kalóz álom (Bakugou X reader) / befejezett

Bizonyíts!

[Név] lassan nyitotta fel pilláit, mivel hihetetlen fáradtnak érezte magát, de álmosság pillanatok alatt eltűnt a szemeiből, mikor visszagondolt, hogy ő bizony elaludt és nem a saját házában. Szemeivel bámult előre és erősen gondolkozott hol is lehet, hisz egy bőrszínű valami van előtte. Történetesen az a valami is valaki, még pedig Katsuki. Amivel pedig szemben helyezkedik el az nem más, mint a háta. [Név] csendben tanulmányozta végig a hátat, amin erősen látszott, hogy a gazdája jól kidolgozta. A lány gondolatai kicsit elfantáziáltak, majd még mielőtt valami őrültséget művelt volna, saját magára parancsolt és megrázta fejét. Eme tett következtében, az álom és ébrenlét határán lévő Bakugou, most átlépett a valóságba és megmozdult. [Név] egy pillanatra összerezzent és megijedt, hogy ezek után mi következhet, de semmi váratlan dolog nem lett, csak annyi, hogy Katsuki bal oldaláról a jobbra fordult, így szembe került a lánnyal. Sokkal közelebb érezte a fiút, mint eddig.

- Elég váratlan, hogy itt talállak a szobámban és az ágyamban. - mondja reggeli, kissé még rekedt hangján, amit tőle hallva [Név]-et egy kellemes melegség fogta el.

- Én biztos, hogy nem másztam be magamtól ide, úgy hogy ne csodálkozz. - néztek egymás szemébe. Katsukinak féloldalas mosolyra húzódtak ajkai. Fogta magát és hátára fordult, kezeit pedig feje alá tette.

- Szóval...mit szerettél volna tegnap este az ágyam mellett egy karddal? Csak nem az életemre törni és elvenni a kapitányi rangom? - kérdezte csukott szemekkel.

[Név] elemelte magát a matractól és úgy nézett le Katsuki arcára.

- Egyáltalán nem! - vágta rá mérgesen a [hszín] hajú lány. - Bizonyítani akarok neked! - jelentette ki elszántan.

- Ohh...igazán? - húzta fel szemöldökét kíváncsian, majd egy egyszerű mozdulattal [Név]-et elfektette ismét és fölé kerekedett. A lánynak összefogta kezeit feje felett, míg ráült combjaira. Kikerekedett szemekkel meredt a felette tornyosuló szőkére, aki csak vigyorgott azzal az észveszejtő mosolyával. - Kérlek, nyűgözz le! - ejtette ki mély orgánummal, amitől [Név] szíve hevesebben kezdett verni, de nem hagyta magát. Katsuki közelebb hajolt [Név] arcához, ami azzal járt, hogy már nem nehezedett annyira a combjaira. Az alkalmat kihasználva a [hszín] hajszínt birtokló lány pillanatok alatt kibújt Bakugou alól. Katsuki meglepetten esett az ágyra hassal, de felkelni már nem tudott, mivel [Név] rá ült a hátára, míg kezeit lábaival lefogta. Tudta ha nem használja ügyesen fürgeségét, akkor nagy hátrányba kerül Katsuki erejével szemben.

- Bocsi, de ezt nem veszem be könnyen. Ti férfiak túl naivak vagytok. - kacag egyet elégedetten [Név] Katsuki hátáról.

- Kikérem magamnak! Ne hasonlíts azokhoz a kis nyápic férgekhez! - morogja oldalra fordított fejjel, miközben csábító mosolya egy ideges mosolyra váltott.

- Kérlek, nyűgözz le! - utánozta le [Név] Bakugout, amitől csak nőt az ér a homlokán a szőkének.

- Te kis... - szedte össze minden erejét és elemelkedett a puha matractól, [Név] ugrott és gyorsan a kardja mellett teremt. Hüvellyel együtt suhintott, egy pillanatot sem hagyva a kapitánynak ezzel, de mint képzett harcos, hárított. Igaz nem volt semmi eszköze, így alkarjait keresztbe tette feje felett és úgy védte ki [Név] ütését. Bakugou sem habozott, következő lépésében kirúgta [Név] lábát, ami következtében volt egy kellemetlen találkozása a lánynak a padlóval.

- Aucs~ - szisszent fel a lány a földön elterülve. Katsuki eközben átugrotta a lányt és kiszaladt az előszobába,...vagyis tette volna, de ő is eltaknyolt, mivel [Név] a kardjával kigáncsolta.

- Faszom... - mérgelődött Katsuki. Addigra felkelt [Név] és utána rontott Bakugounak. Újra lecsapni készült, ami meg is történt, csak hogy nem ért célt a találat, mivel Katsuki elgurult onnan egészen a kardjáig, amit még este a másik szobában dobott le. Most már mindkettejüknek van fegyvere.

- Végre. - jelent meg egy mosoly [Név] arcán, majd kihúzta kardját hüvelyéből.

- Gyere mindeneddel, amid van. - dobta le a földre Bakugou is a tokot.

Látszott, hogy ez a harc kezd átmenni komolyba, hisz mindkét fél elszántan küzd a másikkal szemben. Nem céljuk a másik megölése vagy sebzése, de ha megtörténik, akkor sem nyavalyognak érte, hisz tudják mindketten, hogy az élet maga is egy harc, ahol elég sok sérülést kapsz, anélkül, hogy tudnál előre róla. Ehhez képese egy szemtől-szembeni harc álom. [Név] mindent beleadva küzdött, a már nem kis tapasztalattal rendelkező Katsukival szemben.

Számukra most a nappali lett a legalkalmasabb hely, ahol megküzdhetnek. Igazán korlátozott a hely, de mégis ügyesen használják ki az adott körülményeket. Hol [Név]-nek sikerül közel jutnia Katsukihoz, vagy épp egy kisebb karcolást ejteni rajta, de Bakugou sem hagyja magát, ő is visszaadja, amit kap. Ki tudja mióta, hogy küzdenek, de meg is látszik rajtuk, ugyanis már mindketten kezdenek fáradni.

- Szépen felfejlődtél az elmúlt két hétben. Fogadjunk az a rohadék Deku tanított. - suhintott újra erőből Katsuki a kardjával, amit [Név] kikerült, mivel nagy erővel jött. Ezzel gyorsan Bakugou mögé került, így rajta van a sor, hogy támadjon, de Katsukinak sikerül kivédenie. - Francnak vagy ilyen gyors...kezdem unni. - morgott magában, majd kardját úgy fordította, hogy azzal [Név] közelebb kerüljön hozzá. Elkapta a lány szabad kezét, azzal magához rántotta. Még egy fordítással már maga alá parancsolta, úgy szinte, mint az elején [Név] hátán ült kezét fogva. - Azt hiszem nyertem.

- Csak hiszed. - fordítja oldalra fejét [Név], amivel látókörébe kerül a rajta ülő Katsuki. [Név] szemei csak úgy izzottak. Bakugou az elején értetlenül néz, majd megérzi az oldalát bökő kard hegyét. Vörös íriszei elnyílnak, mivel igaz, teljesen elfelejtette azt a kezét lefogni, amiben a kardot tartotta, így ő már rég halott lenne, ha [Név]-en múlna, de ezt persze sose ismerné be. - Azt hiszem ezt én nyertem. - ül ki egy győzelmi vigyor [Név] arcára. Katuski felkelt, majd háttal áll [Név]-nek.

- Csak hagytalak. - ránt vállat és megindul a a kardhüvelyéért.

- Nem igaz! Teljességgel és megkérdőjelezhetetlenül nyertem ellened, csak nem mered beismerni! - ül fel [Név] és mérges tekintettel követi Katsuki minden mozdulatát.

- Persze-persze, hazudd ezt magadnak. - válaszol teljes higgadtsággal Katsuki.

- "Persze-persze" a seggemet! Nyertem! Ismerd be, hogy vesztettél egy lány ellen! - állt fel és hajolt Kastuki arcába.

- Én sosem veszítek! Főleg egy lány ellen nem! - ellenkezett most már Bakugou is kiabálva. És így folytatták hosszasan, egymás arcába hajolva, hogy kinek van igaza.

~~~

- Most komolyan ezek valaha is kifognak jönni egymással? - sóhajtott egyet Mina, míg tovább nézte a veszekedő páros azt ablakból.

- Nem hinném. - nevet mellette Kirishima. - De el tudom képzelni, hogy egyszer még miatta, csinál valami őrültséget Bakugou.

•^•^•^•^•^•^•^•^•^•^•^•^•^•^•^•^•^•^•^•
Ja és ha még van annyi lélekerőtök, akkor egy véleményt, ha kérhetek:🙏🏼

MIT GONDOLTOK EDDIG A SZTORIRÓL? (amiben még alig történt bármi is xdd)

Pusza♥️