Kalóz álom (Bakugou X reader) / befejezett

Pillanatnyi féltékenység

Katsuki mindenkit félre lökve útjából, hogy minél hamarabb érjen a pároshoz, mert látta előre a fiú szándékait és ezek nem igazán tetszettek neki.

A fiú ugyanis vészesen közel volt [Név] ajkaihoz, de a lány sem ellenkezett túlságosan, hisz nem tolta el a srácot. Már majdnem csattant, de Bakugou egyik pillanatról a másikra fogta meg a lány csuklóját és rántotta ki a sárgás hajú öléből, majd szorította magához fél kézzel. [Név] alig pislog ott kettőt, máris Bakugou mellkasát látta csak maga előtt.

- Héj, te! - pattant fel a székről utána a srác. - Mit képzelsz?! Hukk~ - tántorodott meg egy pillanatra a sok ital hatására, majd újra összeszedte magát, hogy Katsuki szemébe nézzen.

- Kuss és ül! - lökte vissza a gyereket Bakugou. - Te nem érhetsz hozzá! - nézett le rá szikrázó vörös szemekkel.

- Én meg nem vagyok a kutyád, így nem parancsolhatsz nekem! - állt fel újra és került egymagasságba Katsukival.

Kanya, ez a fiú neve, aki rámászott [Név]-re. Ő egy kereskedő fia Nara bentebbi részéről, de nem túl illemtudó, ezért is volt talán ott. Úgy ítélte meg, hogy itt a kissé szegényebb nép között ő valaki és minden nőt megkaphat, de ma pont rossz emberrel kezdett ki.

- Én vagyok a...

- Pont leszarom, hogy ki vagy, ha nem fogod fel, amit mondtam, akkor utána már nem leszel senki se! - förmedt rá Katsuki, míg farkasszemet néztek. Nem akart verekedést kezdeményezni, mert ki tudja hányan segítették a ficsúrt, de szíve mélyén már halott lenne Kanya.

Kanya végig mérte Katsukit, majd miután nem jutott eszébe semmi frappán, így inkább visszaült.

- Tök mindegy. - suttogta szinte maga elé, hogy nem hallotta senki se, s visszatért az italához.

Katsuki [Név] kezét még mindig fogva, maga után húzta és elindult a zsibongó tömegből egyenesen a szobájukba.

- De most miért kellett elrontani a mulatságot? - kérdezte [Név] nyafogva. Az egy korsóból kettő lett, majd a kettőből öt. Az alkohol így nagyon is befolyása alá hajtotta a lányt. - Olyan jól éreztem magam, tökre rendes volt mindenki és még szívesen táncolt volna. - nevetgélt közben a lány. Katsuki csak idegesen araszolt a folyosón, míg el nem ért a saját ajtajukig. Ekkor hátra fordult a lányhoz.

- Add a kulcsot. - parancsolt rá. [Név] csak folytatta a nevetést, Katsuki megragadta a lány mindkét felkarját és közelebb vonta magához. - Hol...van...a kulcs? - nézett komolyan szemeibe.

- A melltartómban. - hagyta abba a nevetést [Név] és arcára egy kaján mosoly húzódott. Katsuki kissé értetlenül nézett a lányra, miközben arcán végig suhant egy kis idegesség is. - Ha szeretnéd kive...

- Kösz, nem. - nézett lesújtóan, míg magában harcolt egy előtörni készülő ingerrel. [Név] sóhajtott egyet, majd előhúzta azt a mondott helyről.

- Tessék. - adta át a kulcsot Katsukinak, aki amiután megfogta az volt az első dolog, amit kikövetkeztetett, hogy elég régóta van ott a kulcs, hogy ennyire átvette [Név] testhőmérsékletét. Gondolatai egy pillanatra megint másfelé kalandoztak, majd megrázta fejét. Kinyitotta az ajtót és beengedte maga előtt [Név]-et, pontosabban szólva megragadta a karját és belökték, mert hát a lány nem igazán akart bemenni. Maga után becsukta az ajtót, míg a kulcsot a fal melletti szekrényre dobta.

Ő maga ledőlt az ágyra, hogy pihenjen, mert eléggé elfáradt a mai nap és a sérülései is fájtak kissé. Karjait feje alá tette, lábai pedig lelógtak, mivel a csizmáját is lusta volt levenni. Behunyta szemeit és csak gondolkozott, míg a csendet [Név] mocorgása zavarta.