Particular Taste [S.M.] ✓

17. rész

Másnap
Tegnap este Shawnt itt marasztaltam, mivel nem akartam, hogy a hidegben menjen haza, hiszen meg is fázhatott volna. Tehát nálam aludt. Anyának nem szóltam mert már elég késő volt és nem akartam ilyesmivel zavarni, de emiatt Shawnnak most hamar haza kell mennie, hogy se az én anyukám, se az Ő szülei ne vegyék észre azt, hogy nálam van.

Shawn édesen szuszog mellettem, karjai körém fonódnak, én pedig arcát fürkészem. Haja össze-vissza áll mégis tökéletesen, arc vonásai kipihentek és aranyosak.
-Jó reggelt Manó.-mosolygott rám, miközben kinyitotta szemeit, amik az álmosságtól csillogtak.
-Jó reggelt.-gördült mosolyra az én szám is.
-Hogy aludtál?-tűrt egy tincset a fülem mögé.
-Jól. Te?
-Istenien.-ölelt szorosan magához.-Ha velem vagy nem lehet rossz semmi.- puszilt bele a hajamba. Ez iszonyat édes volt.
-Szeretlek! Viszont, öltözz és nyomás haza. Nincs idő turbékolásra.-néztem fel szemeibe.
-Nyugalom. Mindent a maga idejében.-mondta álmosan.
-Shawn, sunyiban vagy itt és anya bármelyik pillanatban benyithat.-magyaráztam neki az esetleges problémákat.
-Jó megyek már.-mondta majd kikelt az ágyból és felöltözött.
-Te nem óhajtasz kiszállni?-nézett rám miközben begombolta farmerját.
-Nem.-mondtam mosolyogva. Imádom húzni az agyát.
-Akkor kénytelen leszek segíteni.-mondta majd felém közeledett.

Mikor odaért az ágy széléhez, az egyik kezét a lábam, a másik kezét pedig a derekam alá tette, majd felkapott menyasszony pózba. A takaró leesett rólam, így csak Shawn pólója virított rajtam és egy bugyi. Nem volt kellemetlen. Áh dehogy.
-Shawn azonnal tegyél le.-kezdtem el hisztizni.
-Meg sem fordult a fejemben.-nevette el magát.
-Nem vicces.-durciztam be.
-Jó leteszlek, de csak mert szeretlek.-mondta majd letett a fölre.

-Na Rómeó igyekezzél haza.-mondtam mikor magára kapta kabátját.
-Júlia te csak ne parancsolgass, de kérésed számomra parancs.-nevette el magát, majd kimászott az ablakon. Hát nem logikus?
-Este várunk titeket.-mosolyogtam miközben kihajoltam az ablakon.
-Jövünk.- bólogatott hevesen.
-Nagyon-nagyon szeretlek!-adtam rövid csókot neki.
-Én jobban.-dörgölte orrát az enyémnek.
-Írj ha haza értél! Vigyázz magadra!-mondtam, majd egy intés és egy bólintás kíséretében elindult haza felé. Remélem semmi baja nem lesz útközben. Eléggé csúsznak az utak a tegnapi hóesés miatt.

Lassan kicsoszogtam a konyhába anyához, aki már nagyban a konyhában ügyködött valamin.
-Jó reggelt Linám! Nincs valami mondanivalód?- ajjaj. Ne! Lehet észrevette Shawnt. Lehet éjjel ki ment pisilni és találkoztak? Neee kérlek. Shawn nem lehetsz ennyire balfék! Meg fogok halni.
-Öhmm. Kéne?-tettem ki kétoldalra a kezemet.
-Mondjuk, hogy kivel dumáltál este?-tette csípőre a kezét. Oh baszki ennyire hangosan pofáztam?
-Hát Shawnnal. Ki mással?-nevettem el magam.
-Jó oké értem én, hogy együtt vagytok szerelem, rózsaszín köd stb. De ne éjjel 1-ig kommunikáljatok.-nevette el magát nekem pedig egy orbitálisan nagy kő esett le a szívemről. Huh gratu Shawn, nem voltál balfék! Csak én, de az már megszokott.

Délután/Este
Anya egész nap a vacsi miatt idegeskedett én viszont ezzel ellentétben végig lustultam az egész napot. Eljött az 5 óra tehát a Mendes család hamarosan megérkezik. Az asztal megterítve én és anyu elkészüldődve, már csak a vendégek hiányoznak, akik pár percen belül meg is érkeztek. A csengő jelezte számunkra, hogy megérkeztek a várt személyek, akiknek örömmel nyitottunk ajtót.
Az egész család arca mosolygós volt, köztük Manuel és Karené volt a legnagyobb. Az említett személyek nagy ölelésbe vontak minket. Karen anyát, Manuel engem, aztán Shawn kezet csókolt anyának, Aal pedig megölelt engem, majd fordítva.
-Foglaljatok helyet.-vezette be anya Shawnékat, akik mosolyogva tették amit anya mondott.
-Köszönjük a meghívást.-mondta Karen miközben leült egy székre.
-Szóra sem érdemes, hozom a kaját.-mondta anya majd bement a konyhába.