Particular Taste [S.M.] ✓

21. rész

-Jó reggelt Hugocskám! Ébresztő!-rontott be korán reggel a szobámba Loren.
-Hagyjál békén.-kezdtem el forgolódni.
-Iskola van.-rántotta le rólam a takarót.-Te annak a szemétnek a pólójában alszol?-kérdezi megilletődve.
-És akkor mi van? Itt hagyta, s aludni jó benne.-ültem fel törökülésbe.
-Ja azt kihagytad, hogy imádod a belőle kiáramló Shawn illatot.- ismer ez a nő. Nem tudok előtte hazudni.
-Asszem megyek a fürdőbe készülődni.-mutattam az említett helyiség felé, s ki sem jöttem onnan amíg embert nem faragtam a zombihoz hasónlító fejemből.

Végignéztem magamon a tükörben. Hajam össze-vissza állt, kék szemeim álmosan csillogtak, s Shawn királykék színű hockey meze lazán lógott le rólam egészen a dombom közepéig, ezzel eltakarva a fehérneműm. Hajamat kifésültem, hogy lazán leomoljon vállamra és a hatalmas méretű ruhadarabot átvettem egy fekete szaggatott nadrágra és egy fehér színű pulcsira. A szememre felkentem egy tusvonalat és a szempilláim is kifestettem.

30 perc után késznek nyílvánítottam magam, s kiléptem a fürdőből. Az íróasztalom mellett heverő táskámat a hátamra kaptam, s úgy mentem ki egyenesen a konyháig, ahol belepakoltam a kajámat és az innivalómat. Miután ez megvolt, magamra kaptam a télikabátom és a bakancsomat.
-Vigyázz magadra.-ölelt meg anya.
-Okés, sziasztok.-intettem mosolyogva, majd kiléptem a csontig hatoló hidegbe, ami egész Kanadán uralkodott.

15 perc séta és pár megcsúszás után épségben odaértem az iskolába, ahol a megszokott nyüzsgés volt.
-Jó reggelt.-intettem a portásnak, majd felkocogtam a lépcsőn és az osztályom felé vettem az irányt.
-Sziasztok!-köszöntem mosolyogva.
-Szia Tess.-köszönt Hannah, viszonozva a gesztusom. Leültem Rory mellé és egyből telefonozni kezdtem, ahol Shawntól kaptam üzenetet;
S: Gyere a földszintre a tesiterem elé kérlek!
T: Miért tenném ezt? Nemsoká' becsöngetnek 🤷‍♀️
S: Beszélnünk kéne
T: Mégis miről? Szakítottunk. Nincs már sok közünk egymáshoz. Megmagyaráztad a wc-ben.
S: Ha még szeretsz lejössz.

Az üzenet láttán a szemeim tányér méretűvé növekedtek. Megfogtam a telefonom és a zsebembe csúsztattam, s felálltam a padból.
-Hova mész?-kérdezte Rory.
-Találkozok Shawnnal. Akar valamit mondani.-rántottam vállat.
-Légy óvatos.-mosolygott bíztatóan, majd leléptem az osztályból.

Lassan lelépegettem a lépcsőfokokon, s a tesiterem előtt elhelyezkedő gerendára támaszkodtam. Ahj hol késlekedik már Shawn? Nincs itt. Előveszen a telefonom, s írni kezdek;
T: Merre vagy?

A kérdésemre nem kaptam választ, ezért visszaraktam a zsebembe a készüléket. Baszki mindjárt becsöngetnek.
-Hol vagy már? Vagy naívan megint fel lettem ültetve.- motyogom alig hallhatóan magam elé.
-Nem ültetett fel senki.-hallok egy ismerős hangot, de ez nem Shawné. Határozottan nem.
-Te nem Shawn vagy. Ezer százalék.-nézek körbe.
-Becses nevem Daniel.- érzem, hogy pimaszul elmosolyodott.
-Örülök. Theresa Payne vagyok és semmi közöm Liam Paynehez.-nevetek halkan.
-Ismerlek.-rántja meg vállát.
-Sajnos én is. De amúgy, ha kérhetlek elmész? Mást várok...-mutatok a semmibe.
-Engem vársz.- miről zagyvál ez?
-Öhm nem? Shawnnal dumáltam.-rázom meg a fejem. Ó kérlek Istenem ez egy rossz álom legyen.
-Velem beszéltél. A barátod, vagyis az exed nem tartja biztonságos helyén a telefonját és mi más lenne a kódja, mint a te születési éved.-nevet fel kárörvendően.
-Nincs kedvem veled társalogni.-kezdtem el hátrálni,mikor felém közeledett.
-De legalább tudom, hogy szereted Mendest.-rántott vállat.
-El mész te a picsába.-vágtam pofon. Nem tudom mi történt velem, általában már sírva rohannék Daniel elől.
-Hú, de tüzesek lettünk. Tetszik.-közeledett mégjobban hozzám, de már nem tudtam hova hátrálni.
-Neked csak ne tetszen semmi.-néztem zöld szemeibe.
-Pedig van pár dolog.-mondta majd megszólalt a csengő. Kiakartam szabadulni a kezei közül, de nem engedett.
-Ez a csengő a tanároknak szól.-rázta meg nevetve a fejét.
-Daniel ez rohadtul nem vicces.-ütöttem meg a vállát.
-Számomra pedig, oly' szórakoztató.-furta tekintetét ismét a szemembe.
-Engedj el.-mondtam.-Hé ez fáj.-szorította meg a csuklóm.
-Most nem fog megmenteni senki. Becsengettek. Mindenki órán van. Az enyém vagy.-mondta miközben zöld szemei elsötétültek. Szemeimet mardosni kezdték a sós könnyeim és azt mondogattam magamnak "Bárcsak megjelenne Shawn. Bárcsak most kellene pisilnie."
-Miért sírsz?-kérdezte miközben a nyakamat kezdte el csókolgatni a fiú wc-ben.
-Hagyjál békén.-toltam el magamtól.
-Nem.-folytatta tovább.
-NEM ÉRTED, HOGY HAGYJÁL?-ütöttem meg.
-Mi bajod? Élvezni fogod!
-Rohadtul nem fogom, mivel undorodom tőled. -lököm el mégjobban magamtól.
-Ez izgató.
-Beteg vagy. Menj el pszichológushoz!-rázom meg a fejem. Könnyeim továbbra is utat törve maguknak folytak le az arcomon.

A falhoz nyomott és puszilgatni, néhol szívni kezdte a nyakam.
-Daniel. Nem akarom.-taszítottam el.
-De akarod.-vágytól izzó fekete szemeit az enyémbe fúrta.
-Nem.Kibaszottul nem.-sírtam mégjobban.
-Jaj ne legyél már ilyen hisztis picsa. Fogadd el.-ütötte meg a fenekem. Jobban sírni kezdtem. Zokogni.

-AZONNAL SZÁLLJ LE RÓLA!-jelent meg a megmentőm.
-Hé-hé! Nyugalom Mendes.-távolodott el tőlem. Én halkan lecsúsztam a földre és karjaimmal átöleltem a két lábamat.
-MÉGIS MIT MŰVELSZ?-kiáltott idegesen Shawn.
-Megszerzem, ami az enyém!-mutat rám.
-Kibaszottul nem a tiéd! Nem látod, hogy nem akarja? Ennyire nem tiszteled a nőket? Sír és ellenez, és te annál inkább csinálod! Szexista féreg vagy! Takarodjál mielőtt szétverem a pofádat! Le lehet akaszkodni Tessáról, most mondom el utoljára. Ha nem sikerül távolságot tartanod teszek annak az érdekében, hogy ezt ami itt történt eljutassam az igazgatóságnak. Nem poén.-mondta indulatosan Shawn. Daniel idegesen kiment a helyiségből ezzel egyedül hagyva engem Shawnnal.

Shawn gyorsan mellém gugolt és átölelt. Bevallom hiányzott a közelsége. Védelmező karjai, egyfalyta menedéket nyújtottak számomra, ahol biztonságban éreztem magam.
-Jól vagy?-kérdezte halkan.
-Megvagyok.-rántottam vállat.
-Mit csinált?-kérdezte. Lejjebb húztam a garbómat amely felfedte a szívásnyomoktól égő nyakamat.
-Nyugodj meg.-szorított magához.
-Nem órán kéne lennünk?-nevettem halkan, miközben belenéztem csokibarna szemeibe.
-Nem számít.-rázta meg a fejét.
-Kitekeri a nyakam a biosztanár.- forgattam meg a szemem.
-Amúgy, hogy kerültél ide?-nézett körbe.
-A te telefonodról írt nekem, a te személyedben...Nézd meg.-mutattam a zsebe felé. Lassan kivette telefonját és elolvasta a beszélgetést.

-T-Te még szeretsz engem?-nézett reménykedően a szemembe.
-Shawn...Túlságosan is.-húzom apró mosolyra a számat.-Te jelented nekem a világot.-éltem a legutóbb használt szavaival.
-Szeretlek.-mondta a szemembe nézve.
-Én is.-mondtam.-Viszont változtasd meg a kódod.-nevettem halkan.
-Jól van na.-mondta majd eltette a telefonját.
-Visszakéne menni nem?-kérdeztem tőle.
-Lehet.-rántotta meg a vállát.-De lehet nem.
-Bonyolult vagy.-nevettem el magam.
-Tudom.-mondta mosolyogva. Tekintete a szemeim és ajkaim között cikáztak. Azt akartam, amit ő. Megcsókolni.

Elvesztem barna szemeiben és Ő is a kék íriszeimben. Csak egymást néztük és ez, olyan jó volt. Shawn lassan közeledni kezdett felém és két keze közé fogta arcomat. Pillanatok alatt szüntette meg a köztünk lévő tátongó távolságot. Ajkaink egymást súrolták. Édes ajkai táncott jártak enyéimmel. Nyelve bejutást kérve könyörgött, amit meg is adtam neki.

Csodás volt. Visszakaptam a másik felemet.