ÁLMOMBAN

2. Fejezet Weladya

Halkan motyogni kezd, földig erő fekete ruha jelenek meg rajtam egy fehér köténnyel.
-Portimala Weladya.
Mire kettőt pislognék egy városban vagyunk, mintha oda teleportáltunk volna. Kőből épült romos házak vesznek körbe, rozsdás ereszek, kopott tetők. A várost komor hangulat uralja csak pár járókelőt látok akik hajbókolnak a mellettem álló gyönyörű göndör hajú nőnek. Sötét barna fürtjei loknikban hullanak vállára, szép íves ajkait vörös rúzs emeli ki, kék szeme úgy csillog mint a legtisztább víz. Elindul egy nagy épület felé, de én csak állok és bámulok ki a fejemből. Ez a szörnyű hely megbékjóz, csak magányt és fájdalmat érzek. Vissza pillant rám szemei szikrát hánynak.
-Ne bőszíts fel!-gyorsan megindulok utána. Az a ronda asszony most gyönyörű bőrbe bújt.
-Kérlek engedj elmenni. Haza szeretnék menni. Sajnalom, ha bármi rosszat mondtam.
-Nálam nem fogsz menni semmire a könyörgéssel, nem foglak megsajnálni, sőt egyszerűen undorodom tőle.-befogom a számát és csendben követem.-Látod tudod te, hogy kell jó szolgálnak lenne.
Oda érünk a hatalmas penész szagú épülethez. Falait moha fedi. Bemegyünk az épületbe az ajtókat keze használata nélkül nyitja ki előttünk. Hatalmas előtérbe lépünk ahol belassult emberek sétálnak, olyanok mint a zombik. Kicsit vissza hőkölök a látványtól és ettől az egésztől. Nemtudom hogyan menekülhetnék meg innen, de perpillanat nem merek egy rossz mozdulatot sem tenni. Bevezet egy konyhába ahol minden poros és penészes.
-Ma az lesz a feladatod, hogy felmosd a padlót, és megtakarítsd a berendezéseket. Egy szem koszt sem akarok látni rajta mire vissza érek, de ha mégis akkor te leszel a következő akit abban a lábasban megfőzünk.-egy nagy fazékra mutat a sarokban, végig fut a hátamon a hideg, hánynom kell ettől a helytől. Mintha maga lenne a halál előszobája.-Este vissza jövök érted addigra minden csillogjon.
Már órák óta takarítok, de még mindig nem végeztem. A belelőm készülő vacsora gondolata elég hajtó erő, hogy ne adjam fel. Százszor, ezerszer végig futattom a fejemben, hogy mégis, hogyan kerültem ide és mi ez az egész, de semmi értelmes magyarázatot nem találok rá. Miért is mentem abba a sikátorba, vagy egyáltalán, hogyan kerültem oda és miért sétáltam éjszaka az utcán. Csak telik az idő és olyan mintha napok télnének el, néha kikukucskálok az ablakon, az ajtón, de az ég mindig ugyanolyan méregzöld színű, az emberek pedig ugyanazt csinálják. Csak sétálnak keresve valamit és port törölgetnek. Pont végzek mire vissza ér az a bizonyos nő. Rám néz, nekem pedig annyi kérdésem lenne, de gyorsan hátat fordít és int a kezével, hogy kövessem.
-Azért vagy itt mert szükségem van új munkaerőre és mint látod az itteni emberek már nem igazán úgy végzik a munkájukat ahogyan azt kéne. Nem szeretném, hogy kérdéseket tegyél fel. Mint látod itt mindenki megtanulta, hogy nem szeretem őket. Boszorkány vagyok és ez az én városom Weladya, itt minden úgy van ahogy én akarom. Mindenről tudok, meg se próbálj elmenekülni. Amúgy is mihelyst kitennéd a lábad a Weladyaból széttépne egy vérfarkas vagy egy malenta. Habár ha megtudom, hogy a szökésedet fontolgatod én sokkal fájdalmasabb halálban részesíthetlek.
-Mi az a melanta?
-Azt mondtam nincsenek kérdések.-pofán vág olyan erőssen, hogy a földre zuhanok.
-Haladj kelj fel nem érek rá egész nap.-felkelek es követem tovább a nőt.
-Ebben a házban leszel elszállásolva.
Egy sarokházra mutat. Az ajtót kinyatva megszólal az oda rögzített csengő.
-Org! Org gyere ide! A süket fajtádat.
Lassú erőteljes lépéseket hallok szinte össze rezzenek tőle. Meg áll előttünk, hatalmas zöld teste a két métert is meghaladhatja, bőrén mintha rohadó fekete foltok lennének, vastag szája is fekete. Nem merek a szemére nézni.
-Ez itt.. Hogy hívnak?-Néz felém a boszorkány.
-Heléna.-mondom halkan.
-Uh szörnyű ez a név, nyugodtan választhatsz másikat ez egy új élet. Org is így tett, a külsejéhez illő név kellett neki. Igaz Benjamin?-gúnyos mosolyát a szörnyre szegezte.-Na mindegy, Heléna itt fog lakni. Jó lenne, ha nem falnád fel. Étellel is megkínálhatnád és persze mutasd meg neki a szobáját meg a házat.-már indult is volna az ajtó felé, de én utána szóltam.
-Kérlek, ne hagyj itt vele!
-Látod Org senki sem szereti az ilyen rusnya szörnyetegeket mint amilyen te vagy.- ezzel ott hagyott én pedig a földbe gyökerezett lábaimmal megpróbáltam a hátam mögött lévő monstrum felé fordulni. Szigorú tekintetével bágyadtan és unottan mér végig. Csak nézem egy darabig miután ő már megindult. A házban van egy portás szoba melyben a felszerelt kamerák képe van régi monitorokon megjelenítve. Itt is sötét színek uralkodnak, minha egyfolytában félhomály lenne, a napot vagy fényét egy másodpercre sem lehet látni. Egy hosszú folyosón sétál az óriás melyből mindkét irányba ajtók nyílnak, én még mindig egy tapottat sem mozdultam.
-Gyere.-mély érdes hangja feloldoz a mozdulatlanság bilincse alól és elindulok felé, vissza sem pillant rám. Tudjuk mindketten, hogy nem mernék vele ellenkezni. Rá mutat jobb oldalon egy nyitott ajtóra, a fürdőt találom ott ez kivételesen tiszta, de oliva színe miatt valahogy ez sem hívogat. Tovább indulunk majd egy jobb oldali szobára mutat.
-Ez a tiéd.-benézek itt is sötét színűek a falak, csak három bútor van a szobában egy francia ágy amin meglepő az eddigi vendégszeretetük nem erre utalt, zöld színű pléddel van letakarva a ruhás és az éjjeliszekrény fekete színű. Felnézek Orgra olyan szomorúan, hogy egy kölyök kutya is megirigyelné, keresek valami együttérzést a szemében de üresek, színe olyan mint egy öreg fa kiszáradt kérge vastag fekete szemöldöke össze vissza áll.-Ha éhes vagy gyere a portához.-Aztán egyedül is hagy a nagy szobában. Fekete hálóing van készítve az ágy szélére megfogom és elballagok a fürdöig. A szürke márvány kádra nézek, ridegségétől kiráz a hideg. Tele engedem forró vízzel majd ruháimat levetve elmerülök benne. Az arcomon könnyek folynak végig, szívemben szorító érzés tombol. Sosem érzemtem még magam ennyire kiszolgáltatottnak. Nem bírom levenni a szemem az ajtóról, félek, hogy valami betoppan. Jelentéktelen és egy pillanat allatt eltörhető vagyok ebben a világban. A víz egyre hűvösebb körülöttem én pedig a nem messze lévő fürdőszoba szekrényhez megyek amiben tiszta törölközőket találok. Nem sokkal később már a kényelmes ágyban vagyok és abban reménykedek, hogy ez csak egy rémálom.