ÁLMOMBAN

10. Fejezet

Minden észérv ellenére ma is megjelenek az utcában. Végig nézve a magas épületeken a Zavarda feliratot pillantom meg. Hiába várok senki sem jelenik meg, mielőtt megjellenne a két főgonosz lelépek a helyszínről. Napok telnek el így és én egyre kétségbeesettebb leszek, Org pedig egyre mérgesebb a kimaradásaim miatt, amik igazából hiábavalóak mert azóta sem sikerült találkoznom a vénemberrel.
Mikor vissza értem a házba egyetlen barátom mérgesen nézett és nem válaszolt semmilyen kérdésemre ami miatt egészen feldühödtem.
-Te soha nem akartál megszökni innen? Én ebbe nem tudok belenyugodni én nem tudok így élni mint te! Nem hiszem el, hogy semmit nem teszel a menekülés érdekében!
-Tudod aki átélte a birodalom buksát annak ez teljesen más. A csata, az a sok lény aki meghalt, a családok akik nem hodoltak be az úrnőnek,egytől egyig mind meghaltak. Aki ezt végig nézte tudja, hogy nincs megoldás.
-Akkor te is behódoltál?
-Nekem ez a büntetésem.
-Mi?
-Hogy végig kell néznem az uralkodását.
-Miért pont ez.
-Erről nem beszélhetek.-dühödten viharzok fel a szobámba.
A munka folytatódik, nap folyamán egy kőberakású házról kaporom a mohát. Igazán szép, élnék egy ilyen házban, csak nem ezen a helyen. Vissza indulunk a szállóhoz, de egy erős rántással arrébb húznak a tömegtől. Menedar az.
-Ma este nincs kóborlás?
-Nem tudom miről beszélsz.
-Dehogynem tudod, azt hitted nem veszlek észre? Lehet, hogy Nuxia nem látott, de még megtudhatja.
-Mégis mit akarsz tőlem? - közelebb lép hozzám, egészen a mögöttem lévő falig hátrálok.
-Tudod te, hogy mit akarok.-nagyra nyitott szemeimbe bámul. -A véredet.
-megprobalok kifurakodni, de nem enged, végig nyalja a nyakamat, majd újra rámnéz kihegyesedett fogai megcsillanak a lámpa fényében.
Meredten állok mint aki a vesztét érzi, de megmentőm most is a segítségemre siet és egy határozott mozdulattal arrébb tessékeli támadómat.
-Ha ezt Nuxia megtudja nem leszel tovább a kegyeltje.
-Engem te ne fenyegess. Mégis mit képzelsz? A kis barátnődnek vége, lesz ha megegyszer áthúzod a terveimet.
-Menjünk. - Org erősen megfogja a kezemet és magával húz a ház felé.
-Mégis mi történt?
-Megtudta, hogy kitérőt teszek.
-Az ég szerelmére, tudtam, hogy ez lesz.