Capriccio~Vkook (BEFEJEZETT)

1. A próba

Amit a legjobban utálok, azok a versenyek és az előkészületek. A percek, mikor várod a tanárnőt és fogalmad sincs róla, hogy most késik, vagy bent vár a teremben... Mikor félsz bemenni és még mindig állsz, mint egy szerencsétlen a bejárat előtt.
A versenyem a Múzeumban lesz és el kellett menjek próbálni a zongorán. Sokat álltam a tanárnőmre várva ,de végül megembereltem magam és bementem.
Lassan mentem be a terembe, a szívem a hasamban dobogott és a fejem lüktetett. Nem tudom, mitől féltem, hiszen csak gyakorolni jöttem.

Nem hittem a szememnek. Jungkook is ott volt! Egy hosszú fekete kabátban állt, sötét bakancsban, irtó szexin nézett ki és beszélt egy tanárral. Már régóta szerelmes vagyok belé... Mikor meglátom, mindig szédülök és görcsöl a hasam. Most is azok a fránya pillangók a hasamban vad táncolásba kezdtek.
-Szia-mosolygott.- Gyere csak, ne izgulj.Még nincs itt a tanárnőd. Addig ülj le gyakorolni.
Csak bólintottam egy idióta mosollyal az arcomon és a zongorához léptem. Még mindig éreztem a görcsöt, amit az izgatottság és Jungkook hozott ki belőlem. De mostmár erősebben. A szívem úgy kalapált, hogy azt hittem, menten kiszakad a helyéről.

Leültem a székre és próbáltam összeszedni a gondolataimat.
Ráhelyeztem az ujjaimat a billentyűkre, a kezem reszketett.
-Ennyire izgulsz? Mi lesz majd a versenyen?-támaszkodott a zongorára Kook.
-É-én..csak..
-Na játsszál nyugodtan! Nem zavarlak.
-N-nem zavarsz..

Egy mély lélegzetet véve nekikezdtem a darabomnak. Kipirultam és kínosan éreztem magam, mert Jungkook még mindig ott állt és nézett engem. De egy idő után már nem is figyeltem rá. Megnyugodtam és a kezem sem reszketett annyira. Kezdtem beleélni magamat a darabba és próbáltam a legjobbat kihozni magamból. Persze nem sikerült olyan jól, mint Jungkooknak, de látszott rajta, hogy élvezi.

A darab közepén lépteket hallottam, ezért megálltam. A tanárnőm akkor jött be.
-Akkor én megyek is!-mondta kedvesen Jungkook és elindult kifelé.
-Kook, majd, amit megígértél, tudod! A verseny után.. -a tanárnő utánaszólt. Jungkook visszafordult, bólintott és kiment.
Furcsán éreztem magam... Miért várta meg Kook, amíg jön a tanárnőm? Mire értették ezt a párbeszédet? És ilyen kedves lenne? Vagy még nem ismerem eléggé?....

A próba folytatódott. A tanárnőm kijavította a hibáimat, és megdícsért. Nekem tetszett a zongora, nagyon jól szól. A suliban vagy falcsok a zongorák, vagy nem lehet megszokni a nyomás erejét. Ugyanis minden billentyűzet más, és az érzés is más, mikor lenyomod a billentyűt. Sokszor úgy érzem, hogy minden zongorának van egy személyisége, pont mint az embereknek.
De ezek csak az én elgondolásaim, amik más emberek számára nevetségesnek tűnnek.

A verseny két nap múlva lesz, ezért még kell gyakoroljak ahhoz, hogy minden legalább ennyire jól menjen...

Sziasztok!❤🎵
Ebben a könyvben nem lesznek minden nap részek, de próbálok sietni. Itt is megvan már az ötlet, megint a saját életemből ihletődtem, csak még le kell írjam.😘

Kicsit rövidebb részek lesznek ebben a könyvben, de majd hozok hosszabbakat is.