Capriccio~Vkook (BEFEJEZETT)

5. Gondtalan élet

"Néhány perc múlva megjelent mosolyogva az ajtóban és visszaült a helyére.
-Hol voltál?
-Majd megtudod! Először igyuk meg, amit rendeltünk!"

Miután végeztünk a kávéval, hazamentünk. Otthon Jungkook egy dobozkát vett elő és kinyitotta. Egy nyaklánc-szerűség volt benne, aminek a végén egy hangjegy lógott.

-Ez egy ajándék tőlem. Vedd úgy, hogy ez mindig megsegít majd téged. Mivel én adtam, ezért mindig ott leszek veled a nehéz helyzetekben, még gondolatban is. Ez a lánc jelentse neked a reményt, az ihletet. Mikor szomorú vagy, fogd meg a markodba, és mondd azt, hogy erős vagy. Koncerteken használd inkább és ne izgulj, ne félj, mert ott leszek.
-Nagyon szépen köszönöm! Nagy hasznát fogom venni!- mosolyodtam el és egyből éreztem, hogy rengeteget jelent számomra ez az ajándék.

Azért, mert szívből van. Jungkook csakis nekem vette, csakis azért, hogy mindig gondoljak rá és ezzel segíthessen nekem! Így mindig eszembe fog jutni és mindent megteszek azért, hogy jobban érezhessem magamat. Ugyanis sokszor vagyok szomorú, de Jungkook sokat segített azóta.

-Mondd, te hogyan, vagy hol tudod a legjobban kifejezni magad? Direkt vagy rejtett érzéseket közvetíteni? Én a zenében,de te biztos másban, mert csak most tanulod.
-Igen, én az írásban tudok sok mindent közvetíteni. Szeretek írni és szeretem az irodalmat.
-Ez nagyon jó dolog! És van is könyved?- kérdezősködött Kook.
-Hát, csak egy naplószerű valami... Ahova az én történetemet írom le, de egy kicsit másképp...
-De érdekesen hangzik! És megmutatod nekem, vagy legalább elmondod, mikor kezdted el írni?
-Nem szeretném megmutatni, még.. Nemrég kezdtem, amióta megismertelek.
-Tényleg? Ezek szerint rólam is szól a könyv?
-Igen, rólad és az érzéseimről... Mindenről, ami eddig történt. És a köszönetemről.
-Milyen köszönet?

-Mert tudod, eddig nagyon egyedüli voltam. Még most sem szeretem a nagyobb társaságokat, mert fölöslegesnek érzem ott magamat. De veled mindig boldog vagyok. Nagyon szeretek veled gyakorolni, beszélgetni! A tanácsaidat mind megjegyeztem és sokat segítenek. Amikor szomorú vagyok, eszembe jutnak a dolgok, amiket mondtál és mindig elmosolyodok... Eszembe jut az a sok segítséged,amit nyújtottál!
-Segítség? Chh, az semmiség volt. Nem is mentél vele sokra!

-Pont az ellentéte. Ami neked semmiségnek tűnik, az nekem egy életet jelent! Az összes gondolatod, az eddigi történeteid, mind-mind segítettek. Új ötleteim lettek, boldogabb vagyok, és van kit szeressek...

Jungkook nagyon kedvesen nézett rám és biztos elgondolkozott azon, amit mondtam, mert sokáig nem válaszolt.
-Kíváncsi vagyok,hogy miket írtál még abba a könyvbe.. Majd egyszer elolvashatom?
-Majd egyszer igen! Csak először be kéne fejezzem.

-Ugye tudod, hogy a mi történetünk sohasem fog véget érni? Még a mennyországban is írhatod tovább!
Erre elkacagtam magamat.
-Persze! Ha bekerülünk oda!
-Hát hogyne kerülnénk be? Tettünk valami rosszat a sors ellen? Mi csak élünk, mint mások! Nem is! Nekünk jobb életünk van! Csendes és nyugodt, semmi vita nélkül, semmi baj nélkül. Mi megértjük és szeretjük egymást;  ez a legfontosabb!

-...és van egy célunk- folytattam.
-Igen! És jó ötleteink!
-Meg egy saját pici világunk, ami számunkra egy egész királyság!
-Úgy van! Csak a mi királyságunk, ahol mindketten a királyok vagyunk és együtt hozzuk a döntéseket!
-Mindig jó döntéseket hozunk!
-És szeretjük a világunkat!

Erre mindketten nevetni kezdtünk. Nagyon elkalandoztunk a képzeletünkben és jól éreztük magunkat. Imádok Jungkookkal lenni. Mindig ki tudok kapcsolódni, elfelejtem az élet gondjait. Nagy álmodozó vagyok és ez most nagyon jól esett. Jól esett, mert valaki megért, jól esett, mert nem vagyok egyedül!
Mert valakinek tetszem úgy, ahogy vagyok.

-Kookie...
-Igen?
-Köszönöm, hogy itt vagy velem és vigyázol rám!
Nem válaszolt semmit, csak odajött hozzám és hosszasan megcsókolt. Abban a pár percben éreztem magam igazán a mennyországban. Nem tudtam ennél jobb dolgot elképzelni! Közel húzott magához, én meg szorosan átöleltem és nem engedtem el. Nem akartam, hogy elmúljon ez az egész... Azt akartam, hogy örökre maradjon ilyen kellemes minden. De semmi sem áll meg, egyszer minden elmúlik.

El kellett engedjem Kookot, aki a szemembe nézett és egy szót suttogott:
-Szeretlek.
Ez a szó is tiszta szívből jött, ez szabadította ki belőlem a pillangókat és dobbantotta meg a szívemet. Ennyire jól még soha sem esett semmi.

Többször mondták nekem ezt a szót, de senki sem ennyire nyíltan és őszintén.
-Én is szeretlek!- próbáltam ugyanúgy visszamondani Kookie-nak.

Egy szó, ami kifejez egy teljes érzést! Ami magába foglalja az egész világot! Ez a tökéletesnél is jobb szó. Egy nagyon drága érzés, amit nem lehet pénzért megvenni. Csak őszinteséggel, törődéssel és szeretettel, tiszta szívvel.

Jungkook is láthatóan megértette az üzenetét az érzéseimnek, és még egy csókra hívott. Még szenvedélyesebben csókoltuk egymást, mint azelőtt.
Nagyon boldog voltam, nem tudtam semmi másra gondolni, csak Kookra.

...-Nézünk egy filmet?-kérdezte Jungkook, miután szétváltunk.
-Nem zongorázol inkább valamit? Persze, ha van kedved hozzá.
-Neked bármikor játszom! De csak ha te is játszassz valamit!
-Én is fogok!

Kookie leült a zongorához, én megálltam mellette és figyelemmel hallgattam, amit játszik. Nagyon tetszett, nagyon sok érzést váltott ki belőlem.
Eszembe jutott, hogy milyen nehéz élete volt, és megteltek a szemeim könnyekkel. Rájöttem, hogy milyen sokat segítettünk egymásnak. A könnyeim mostmár végig folytak az arcomon. Nem is tudom mitől sírtam. A meghatódottságtól? Örömömben? Vagy talál a szomorú emlékek miatt?

-Mi a baj?- fordult hozzám Kook, mikor befejezte a darabot.
-Nem tudom, csak eszembe jutottak dolgok. De még játsszál kérlek!
Jungkook felállt, egy puszit nyomott az arcomra és egy újabb darabot kezdett el játszani.

Tetszett, hogy törődik velem, tetszett, hogy szeret engem.

   ~Taehyung~

Sziasztok!🎵❤
Elkapott megint az ihlet xd.
Gondolom rájöttetek a végéből, hogy ez Taehyung naplója és ide vázolja le az életét.
Elég, ha ennyit tudtok❤😅