Kórházi meglepi...💔

0.évad💫20.rész💔

-Aztapicsa- néztem le.

Olyan magasan voltunk, hogy az alját már nem láttam a lépcsőnek.

Elértünk az első akadályhoz. Egy hosszú lengő híd ami fél méteres kihagyásokkal volt deszkázva. Tökre kiakadtam.

-Én itt végeztem- jelentettem ki.

-Na persze- és azzal megfogott és felrángatott.

-Nem akaroooom- ordítottam.

-De akarod- húzott arrébb.

Szépen lassan elindultunk és egy örökkévalóság volt mire átértünk. Féltem egész végig és Corbyn kezét szorítva mentem. Nem érdekel igazából, hogy ő volt az. Egy biztos pont és kész.

Mentünk tovább és hasonló akadályokkal találkoztunk. Például nagy fadarab bevágott résekkel ahova a lábunkat kellett betenni és így végig. Na ezen majdnem meghaltam, de volt egy biztos pont. Corbyn...

Tudni kell, hogy Corbyn tériszonyos ezért rohadtul bátornak tűnt. Elértünk az első csúszdaszerűséghez ami amúgy az utolsó is volt csak egymás után vagy hat darab volt.

-Na és akkor...- kezdte mondandóját.

-Jössz!- kiáltottam fel és átraktam a csörlőt és a két biztonsági karabínert.

Egy kicsit hezitáltam aztán végül nem löktem meg. Azért ennyire nem utálom...talán.

-Készen állsz?- raktam vállára a kezeimet.

-Nem- vallotta be.

-A lényeg, hogy lökd el magad. Ahogy tanultuk- borzoltam össze a haját.

-Oké...- készült fel.

-Számolsz vissza vagy számoljak?- kérdeztem.

-Nyugi számolok- mondta.

-Hajrá- bíztattam.

-3...2...- kezdte a számolást.

-1!!- löktem el olyan erősen amilyen erősen csak tudtam.

-TE ROHADÉÉÉK- ordította röhögve, de mégis félve.

Csúszott, csúszott és egy kicsi választotta el attól, hogy átérjen, de nem bírt megkapaszkodni.

-Istenem, de béna vagy- csaptam a fejemre.

-És most?- szólt kétségbeesetten.

-Nyugi, megyek utánad, addig ne pánikolj- szóltam és elindultam.

A felső lánchoz kapaszkodva mentem amikor a kezem megcsusszant és tovább csúsztam és belecsapodtam egyenesen Corbynba...

Semmi baj... Ezt vártam magamtól.