Kórházi meglepi...💔

0.évad💫21.rész💔

Egy darabig nézett azt hiszem, mert háttal csapódtam bele és szenvedtem, hogy megforduljak. Aztán végül erőt vett magán és felém nyúlt, megfogta a kötelet, maga felett a drótot és elkezdett húzni. Lassan, de tényleg nagyon lassan haladtunk.

-Ez nehééz- szólalt meg.

-Tudom..- mondtam.

Aztán egy darabig még csöndben mentünk. Hirtelen megláttam a fehér pulcsin egy piros foltot. Pontosabban az oldalán. Úgy bepánikoltam, hogy nagyon.

-Neh..- suttogtam.

-Mi a baj?- nézett hátra.

-Majd..ha odaérünk- mondtam.

-Okés- válaszolt.

-Nagyon fájt? Hogy belédmentem?- kérdeztem.

-Hát jah.. a csatod az oldalamba csapódott, de megvagyok- mosolygott rám.

Ezek a darazsak eskü szúrnak. Nagyon szúrnak.

-Nem akartam...- mondtam.

-Nem gond, minden oké- válaszolta.

Egy darabig csöndben maradtam aztán amint felértunk megszólaltam.

-Vagy nem- és ezzel a mondattal felhúztam az oldalán a pulcsiját.

-Te mi a...- nézett rám.

-Kuss- szóltam rá félbeszakítva mondatát.

-Ez fáj te hülye- mondta és itt láttam meg a sebét.

-Aztarohadt...- engedtem rá vissza a pulcsit és lépdeltem hátra.

Csak az az egy gond volt, hogy az a platform nem volt egy nagy hely ezért megcsúszott a lábam és visszacsúsztam...a közepére.

-JANEEE- ordította és láttam ahogy néhány madár kirepült az erdő sűrűjéből.

-Visszamegyek nyugi- fogtam meg a felettem lévő drótot és elkezdtem mászni.

Láttam ahogy a sebét egy zsepkendővel törölgeti és én meg csak nézem és rajövök, hogy ez mind az én hibám. Időközben felül a csat egy csomószór a kezemhez ért ezért már véres kézzel húztam a végén magam.

-Ne haragudj...- szóltam mikor odaértem.

-Nem számít- lökte el magát a következő csúszásnál.

Könnybe lábadt szemekkel mentem tovább. Mindegyiken néma csönd volt amikor leértünk a kalandpályáról és ezt a "csöndben maradunk" dolgot Corbyn már nem tűrte.

-Te annyira hülye vagy- fordult meg, rámmosolygott és megölelt.

Az illatát éreztem és újabb darazsak haltak meg. Ilyen hirtelen halálban.
Csak szipogtam és mosolyogtam.

Aztán elengedett és mentünk vissza a többiekhez. Mi voltunk az elsők valahogy és leültünk két fa tövébe egymással szembe.

-Komolyan mondtad, hogy szeretsz?- kérdezte elég furán.

-Ja..- mondtam vékony hangon.

-Oké..- válaszolta.

Csak annyit, hogy "oké". Csak ennyit.