Örökkön örökké.....Az Őrült rajongó 2.évad

10

Amint mondtam, én másnaposan is tudok sokat enni. Így nem is volt kérdés, hogy jöhetett-e a desszert. 
Miután megettünk mindent, fizettünk a pincérnek, majd még maradtunk volna beszélgetni, de szóltak, hogy ha már nem kell nekünk semmi akkor menjünk el innen mert foglaljuk csak a helyet. Hát, oké. Elhagytuk az éttermet és indultunk volna haza, de annyira jó idő van, hogy Stella rábeszélt minket, hogy mi lenne ha sétálgatnánk csak a városban, vagy elmennénk a parkba. Útközben megálltunk egy fagyisnál és mindenki vett magának a kedvenc ízében. Én egy mangó illetve egy oreo ízben kértem, tudom...jó páros a kettő. A gondolataimba merülve ettem a fagyim, míg egy hangos kiáltásra lettem figyelmes.

-Te barom! -kiabált Stella a barátjával, először nem értettem, hogy miért, majd mikor jobban megnéztem rájöttem, hogy mi a vita kezdete. Stella arcára lett nyomva a fagyi. -Ezt visszakapod.

-Jaj de félek.-nevetett fel Joey és nevetés közben becsukta a szemét. Ezt az alkalmat a barátnője ki is használta azzal, hogy a kezében tartott fagyit a fiú arcába nyomta. 
Mondanom sem kell, hogy a társaságunk minden tagja a könnyeit törölgetve nevetett a fagyis arcú fiún. 

-Meg ne próbáld!.-szóltam rá nevetve Jakobra aki felváltva nézett egyszer rám, egyszer padig a kezében tartott csoki fagyira.

-Ne haragudj.-mondta majd az egyik ujját a fagyiba dugra, majd azt az arcomon törölte le.

-Te hülye.-mondtam nevetve, majd a tölcséremről levettem egy nagy adag fagyit és a támadómra dobtam aki hangos visításba kezdett. Igen, a hideg fagyit sikeresen úgy dobtam, hogy az szépen becsúszott a felsője alá. Az említett ruha darabot levette és azzal törölte le magáról a fagyit. Gondoltam miért ne, elvettem a kezéből a felsőt és én is megtöröltem vele az arcom. Végül Jakob visszakapta a felsőjét, de nem vette fel, mert nem lett valami tiszta. Azt mondanom sem kell, hogy a mellettünk elhaladók nagy ívben kerültek minket. Nem is értem miért. 
Csináltunk néhány képet és videót, természetesen mindent az én telefonommal kellett, ezért hamar le is merült. 
Hazaérve első dolgom az volt, hogy a szobába felfutottam és miután felraktam tölteni a telefonomat, bekapcsolta. Volt néhány olvasatlan üzenetem Billie-től.

Billie: Van egy jó hírem.

Billie: Ja, amúgy szia.

Emili: Ne haragudj csak lemerült a telefonom és csak most értünk haza. Na mi az a jó hír?

Billie: Semmi baj. Az utolsó helyszínen elmarad minden program, szóval ha minden jól megy holnap délután haza is érünk.

Emili: Mi? Az komoly? ÚRISTEN de jó!

Billie: Gondoltam, hogy örülni fogsz.

Emili: Ki ne örülne! Már alig várom. Unalmas így nélküled

Billie: Na a többiek untatnak?

Emili: Nem, jól megvagyunk. Ma egymást dobáltuk az utcán fagyival. Ne kérdezt a részleteket. 

Billie: Jézusom... xd

Emili: Hiányzol

Billie: Te is nekem. Hamarosan találkozunk. 

Leraktam a telefonom és hagytam, hogy töltődjön csak. Megfogtam egy kényelmes felsőt és egy rövidnadrágot, majd a fürdőbe mentem. Egy hosszú fürdőzés után felöltöztem, majd hajat szárítottam. Lent a konyhában készítettem magamnak teát és néhány melegszendvicset, majd felmentem vissza a szobába és az ágyon elhelyezkedtem. A tv-n beléptem a netflixbe és már indítottam is az Insatiable című sorozatot. Néhány napja találtam rá erre a sorozata és már az első résznél megtetszett.