Kiütve a föld alá

2

- Ez a hülye dög még mindig követ minket.

A szívem nagyot ugrik, Szeder. Még mindig követ.

- Larry csinálj valamit. – kiált Joshep.

Larry kinyitja a furgon ajtaját, és meglátom Szedret, aki még mindig fut utánunk. Rettentően büszke vagyok rá, hogy még mindig ki áll értem. Larry felveszi, ami először a kezébe akad, és oda akarja dobni.

- Nehogy el merd dobni azt a vödröt – fenyegetem.

Eldobja, de nem talált. Szeder még mindig jön. Én meg próbálom eltépni a kötözőt. De csak azt érem el vele, hogy véresre dörgöli a csuklóm. Szeder egyre gyorsabban rohan és beugrik a furgonba. Larry elképed.

- Mit csináltok ott hátul? – Üvölti Joshep.

- A kutya beugrott a furgonba! – kiáltja vissza társa.

Szeder odajött hozzám, majd nyalogatni kezdte az arcomat. Jól van. Jó kutya. Ügyes vagy! Gügyögöm neki. Lefekszik fejét a lábamra téve.

- Lökd le! – Szól Joshep.

- Hozzá ne merj érni! – sziszegem.

A szavaimtól nem ijedt meg, de amikor Szeder el kezd morogni, hátra hőköl.

- Nem tudom – mondja Larry.

- Pont téged kellet, hogy kapjalak. – mormol magában.

Az út többi része csendben telik. Azt nem tudom, merre megyünk, és már azt is elfelejtettem, hogy az előbb jobbra vagy ballra kanyarodtunk. Lefelé mentünk majd kanyarodtunk, ezt újra és újra megismételtük. Most nagyon örülnék egy várostérképnek, bár nem hiszem, hogy az emberrablók főhadiszállása rajta lenne. Már kezdtem szédülni a folytonos jobb kanyaroktól, amikor hirtelen megálltunk. Erre Szeder is felébredt. Larry félve, de kikötött az csőtől, de a kezemet nem oldotta el. A kocsi ajtaja kinyílt, A szememet hunyorgattam a vakító fehér fényben. Larry felállított, vagyis amennyire tudott, mert nem volt elég magas a plafon, hogy ne verjük be a fejünket.

- Gyere! – szóltam a kutyámnak.

Kiléptünk a kocsiból, de nem várt egyetlen ember sem. Azt hittem, hogy többen vannak. Joshep amikor mellénk ért elindultunk. Körülnéztem, de mindenhol szürke betonfalakat láttam rengeteg Led lámpával. Egy vasajtó felé mentünk, ami igencsak nehéznek látszott. Az legalább nem szürke, hanem fekete volt. Ott egy alacsonyabb húzott szemű állt. Amikor meglátott meglepődött. Nem tudom miért, talán a vörös hajam miatt. A kis kínai kinyitotta az ajtót bár azért neki kellet feszülnie. Larry bólintott. A kínai meg viszonozta. Egy kevésbé fényes, de ugyan csak szürke betonfalú folyosón haladtunk át. Ott az ajtónál nem áll őr. Larry kinyitja, mi pedig át sétálunk rajta. Ki gondolta volna, egy újabb szürke beton folyosóra érkezünk, de itt már több ajtó is van, elfordulunk jobbra. Egy nagy terembe érkezünk a mennyezete igazán magas, és ez is szürke és betonból van. Velem szembe egy trón áll, ami igazából egy ütött kopott bőr fotel. A fotelben egy negyvenes éveit járó kicsit pocakos farmert és fekete inget viselő férfi ül. Körülötte legalább negyven férfi, mindenféle korosztályból. De egyetlen nőt sem látok. Ezért furcsállta a jelenlétemet a kínai. Az emberek arcáról a meghökkenést és némelyiken a vágyat láttam. Az utóbbi miatt egy kicsit jobban aggódtam is. Szeder csak sétált mellettem semmit nem tudtam leolvasni a testtartásából. A terem közepén megálltunk.

- Sokáig elvoltatok fiúk. - szólt barátian a fotelben ülő ember.

- Nehéz volt elkapni, igazi harcos. – jelentette ki Larry.