Levegő nélkül, szorongva
Akár egy hurokcsapdába szorult állat.
Úgy éltünk az országban bolyongva,
Szemünkben az utálat.
Régi létet kívánva szidtuk a rendszert.
Könnyes szemmel gondoltunk vissza,
Szívünkben kínnal ragadnánk fegyvert.
Eközben tűrjük, hogy a hatalom a vérünket issza.
De a hajnali Nappal fény szökik az utcákba,
Pont úgy, mint dühös elméinkbe.
Itt az idő, adjuk mindenki tudtára,
Tedd a kezed kezeimbe.
S mint az égen repülő madár,
Mi is olyan szabadok leszünk.
Mellkasunkban az izzó parázs,
Írjuk történelembe a nevünk.
