Mellkasodban megbúvó kicsi érzés,
Olyan, mint egy artériás vérzés.
Körülötted a Világot vörösre festi,
Utána ezen agyalhatsz estig.
Mondatok, szavak, hangok zúgása.
Az elkerülhetetlen húzása.
Véres ajkak és bevérzett szemek,
Megint itt vagyunk, hát ez remek!
A falat megcsókolja az öklöm,
Csontig lerágom a körmöm.
Kedves, egyél valamit kérlek,
Hamvaidat szórnám a szélnek.
Tudom, hogy érdekel, mi van velem,
Tudom, bosszant, hogy más van már nekem.
Minden ujjadra jut egy lány,
Ja hogy az nem te vagy, jajj de kár!
Ha a dolgaid jól alakulnak,
Remélem a Hugicáid megvakulnak:)
Nem voltam dühös, nem kellet magammal vívnom,
Ezt a verset mégis sikerült megírnom. :)
2019.08.17.
