Ketten

29 5 2
                                    

Fáradt már a sötét,
Mert neki oly sokszor meséltem,
Hogy jól tettem, amiért bebújtam mögéd;
Egy kis melegséget reméltem.

Szemedben magamat látom,
Karjaidban elalszok.
Kezdődjék az álom,
Amit téged nézve választok.

Fáj a csend, mikor nem vagy,
Az idő lassan jár,
Nem várom a napot, mikor elhagy,
A fénylő napsugár.

-TEstkép előzmény-
2019.08.11.

NonameWhere stories live. Discover now