Nem tudta először mit tesz. Nem is volt szándékos. Csak rámosolygott egy lányra az utcán. Teljesen természetes volt neki. Hisz a lány olyan szomorúnak tűnt.
(és olyan közel is volt!)
Nem szerette ha az emberek szomorúak körülötte. Mindig mosolygott. Azt mondták neki, a mosolya gyógyír mindenre. Szóval mosolygott mindenkire. Olyan kicsi volt még. Csak jót akart mindenkinek. Nem látta többet a lányt. Vagy ha látta is, csak később mikor már mindketten felnőttek.
(hány éves is lehet most? talán nyolc évvel volt nála idősebb...)
(ki tudja. alig emlékszik már)
Később már tudatos volt. Mosolygott, mert érezte, hogy ki nem boldog. Érezte a lelkében. És segíteni akart. Vonzotta a törött embereket.
(töröttek)
(vagy inkább csak megrepedtek?)
(sokszor nem tudta eldönteni)
De ő mindig csak mosolyogva fogadta őket. Hogy hogy találtak oda hozzá? Nem lehet tudni. De soha senki nem bánta meg, hogy megismerte.
