Hallotta. Mégis mosolygott. Suttogtak a fülébe, mindig mást mondtak. De ő nem hallgatott rájuk. Ő erős volt. Mindenki azt hitte, nincs semmi baj. Talán azt gondolták, ostoba, és ezért mosolyog mindig. De ez nem így volt. Közel sem. De honnan tudhatták volna? Ő soha nem haragudott rájuk, mert ilyet feltételeztek róla.
Nem figyelt rájuk. Rájuk nem. Rájuk, akik olyan ostobák voltak, akiken csak elnézően mosolyogni tudott, akik nap mint nap bántották. Akik nem tudtak semmit.
(és talán így volt a legjobb)
(nem érthették ezt)
(mert nem is akarták)
De nem mindenkivel volt így. Nem. És ha ő nem lett volna, most sokan mások sem lennének. Beszélgetések. Kapcsolatok. Szavak. Mosolyok. Ő csak ennyit tudott nyújtani. Mégis, annyi embert mentett meg ezen apróságokkal.
(mert ő csak ennyi volt)
(egy bensőséges beszélgetés)
(egy szoros kapcsolat)
(egy kedves, bátorító szó)
(egy apró mindent beragyogó mosoly)
