Angyal..(Kim Seok Jin története)

Angyal..1. látomás

Amikor valaki belekezd egy történet olvasásába, vagy egy olyan sztorit szeretne, ami olyan mint egy tündérmese, vagy egy olyat, ami teljesen valóságos, de mi van akkor, ha a kettő között is van valami?Van egy olyan mondás, hogy véletlenek márpedig nincsenek. De, ezt persze mindig olyan valakik mondják, akiknél szerencsés véletlenek sorozata történik egészen addig, amíg el nem jutnak a boldog befejezésig, és aztán holtomiglan, holtodiglan, meg persze néha csókolóznak is persze. Főleg, ha ellentétes neműek, de ha nem, akkor meg még inkább XDD

Most hogy ezt mind tisztáztuk jó ha előre leszögezem, hogy ez nem egy tündérmese, nem egy valóságsztori, hanem valahol a kettő közötti és csak szerencsétlen véletlenek sorozatának következménye, ami főleg akkor jellemző rám, amikor nekiállok egy heti bevásárlás kihagyása után megpróbálni főzni valamit, miközben már farkas éhes vagyok, és a hűtő meg szinte üres :D

Nyugi, ez a történet nem a főzésről fog szólni, illetve lehet az is lesz benne, de a lényege egyáltalán nem ez. A lényege egy Kim Seokjin nevű férfi, vagyis én :D Persze előfordulnak majd más epizódszereplők, meg még jó néhány szórakoztató, vagy kevésbé szórakoztató karakter is, de a főszereplő ezúttal én vagyok. Én és az a furcsa képességem, hogy valamiért mindig megérzem mi fog történni, mint ha tudnék gondolatot olvasni, pedig nem tudok.

Én, aki éppen a százezredik felülést és fekvőtámaszt csinálom, legalábbis így érzem, de akkor hogy mondhatja Seungri és az edző, hogy még csak a tizediknél tartok? :D És hogy lehet hogy Jimin és Jungkook félkézzel is képesek ezt a százezer vagyis tíz fekvőtámaszt megcsinálni?! Az élet igazságtalan :D De,ahogy Namjoon-t elnézem, valakivel még igazságtalanabb is tud lenni :D Namjoon ugyanis a fekvőtámasz közben megcsúszik, és állal érkezik a padlóba. Még a koppanáshangja is fájdalmas. De, mivel az én karom még a pihénél is gyengébb, így Hoseok ugrik fel, hogy segítsen neki.

J-Hope:Hyung, jól vagy? :D-mondja és próbálja visszatartani a nevetését, de Tae vigyorgó fejét látva ez elég nehezen megy neki.Főleg, mikor Namjoon megpróbál beszélni és rájön, hogy nem tud, mert az álla bedagadt és jelenleg úgy néz ki, mint aki most lépett ki a fogorvosiból egy húzás után xDDDTae odakúszik Namjoon-hoz hogy közelebbről is megvizsgálja, mit művelt, és csak ennyit mond.

Tae:Azta! :D

Jungkook nem zavartatja magát, hanem nyomja tovább szakadatlanul, amíg Yoongi szerintem már az igazak álmát alussza padlón. 2 percig, amíg Jimin egyszer csak odahajol fölé egy beleordít a fülébe.

Jimin:Yoongissi!! :DD Hasadra süt a padló! :D

Yoongi mérgesen felül, és azonnal összecsukja Jimin száját a kezével, és azt mondja.

Yoongi:Csitt!

Én közben végleg feladtam a fekvőtámaszt, és Seungri pedig odarohant Namjoon-hoz.

Seu:Namjoon, fel tudsz állni?

Jin:"Most komolyan ilyen pofával várja, hogy bármit is válaszoljon neki? :D De, igen Namjoon még ilyenkor is akar beszélni xDD"

Namjoon:Söömi baj, hyung, csék kicsit föj a szém..

Jungkook értetlenül pislog rá, mert hála a dagadt állának a kiejtése most egyáltalán nem érhető senki számára. Namjoon is inkább feladja és hagyja hogy a doki elsősegélyt nyújtson neki, és egy székről figyel minket tovább, mikor Seungri végre kimondja a kedvenc egy szavas mondatomat:

Seungri:Szünet!

Yoongi boldog mosollyal nyugtázza, hogy habár fel akart kelni a padlóról ez más szükségtelen, és mivel közben elengedte Jimin száját is, így az elégedetten terül ki melléje, mire arrébb löki.

Yoongi:Vidd innen a tesszagodat, öreg..

Csak mosolygok rajtuk, és nekidöntöm lihegve a hátamat a falnak, Tae pedig odakúszik mellém Jungkook-al együtt. Úgy döntenek, hogy a vállamat használják pihenőnek, úgy hogy kettőjük közé ékelődve ülök mint aki karót nyelt :D Ekkor odajön hozzánk J-Hope.

Jin:Namjoon?

J-Hope:Megmarad! :D-mondja, de addigra már Namjoon is odaül hozzánk.

Tae pedig felteszi a világ leghülyébb kérdését.

Tae:Hyung, hogy érzed magad? :O