Hibrid a hősök között

2. fejezet

Miután a többiek közölték hogy bevettek a csapatba, Tony megmutatta nekem az új szobám. Hazamentem pár dologért ami egy pár napra elég és kicsit berendezkedtem. A többi cuccomat majd a héten még összepakolom és áthozom.
Reggel frissen keltem, kimásztam az ágyból és elmentem a saját fürdőmbe zuhanyozni. Mikor kész lettem és felvettem az edzős ruhám visszamentem a szobámba. Felkaptam még a telefonom és egy pillantást vetettem az órára, ami szerint nemrég múlt öt óra. Bementem a konyhába, felkaptam egy üveg vizet és mentem az edzőterembe. Miközben az egyik bokszzsákot ütöttem (természetesen csak az erőm egy tizedéval) azon gondolkodtam hogy hogyan találjam meg Buckyt ha nem sikerül az eredeti tervem. Ma lesz egy megbeszélés, ezzel kapcsolatban. Gondolkodásomat az ajtó nyitódása zavarta meg.
- Miért vagy fent ilyen korán?- vett észre meglepetten Steve.
- Általában korán kelek és mivel a megbeszélés tízkor lesz, gondoltam elütöm az időt.- válaszoltam majd nagyot húztam az üvegemből és leültem a földre, azt a látszatot keltve mintha kifáradtam volna.
- Én is ide járok reggelente, ha nincs kedvem futni. Amúgy mióta vagy itt?
- Negyed hatkor jöttem le.
- Az szép. Tonynál a korán kelés a kilenc órát jelenti.
- Nálam nem, de én általánosságban is keveset alszom. Úgy négy-öt órát.
- Mr. Rogers, Ms. Kennedy Mr. Stark azt üzeni, hogy mindenkit vár fél óra múlva a tárgyalóba. - szólalt meg hirtelen Péntek.
- Köszönjük Péntek! Én megyek és lefürdök. - mondtam Stevenek, felkaptam a cuccaim és már ott sem voltam. Nem lifttel mentem, bementem a lépcsőházba és hallgatózni kezdtem hogy nincs-e itt senki. Mikor nem hallottam senkit vámpírsebességre kapcsoltam és fél pillanattal később már a hálószobák emeletén voltam. Gyorsan besiettem a szobámba ledobtam a cuccaim és elmentem a szobámhoz tartozó fürdőbe zuhanyozni. Mikor kész voltam felvettem a kikészített ruhákat. Természetesen mindegyik fekete. Igen, tudom olyan mintha emós lennék, de én csak szeretem a feketét. Mikor mindennel elkészültem, kimentem a szobámból és összefutottam Nattel. A liftbe már együtt szálltunk be, Nat megnyomta a megfelelő gombot és már indultunk is. Még legalább háromszor átpörgettem a fejemben a terveimet. A gondolatmenetemet a liftajtó kinyílása szakította meg. Natasha után szálltam ki és elindultunk a tárgyaló felé. Mikor beértünk láttuk hogy hiányzik még Tony, Clint és az ikrek. Leülök egy székre és a gondolataimba merülök, amit az szakít meg hogy Pietro és Wanda befut. Utánuk nem sokkal Clint is ideér.
- Tök jó hogy Tony hívott ide minket, mégis ő az aki késik.- kezdett el hisztizni Pietro.
- Szokj hozzá, a Starkok már csak ilyenek.- vágtam rá unottan.
- Igaza van.- mondta Steve is visszaemlékezve.
Rámosolyogtam amit viszonzott, ekkor lépett be Tony.
- Akkor kezdhetjük.- mondta.
- Csak rád vártunk, Stark.- vágtam rá gúnyosan.
- Tiéd a pálya.- mutatott a projektor előtti helyre, az asztal végére. Felálltam és odamentem, vettem egy mély levegőt és belekezdtem a mondanivalómba.
- Nem lesz nehéz dolgunk, említettem már a vírust, ami nem egy egyszerű vírus. Én fejlesztettem ki, sok évbe telt tökéletesíteni, de mostmár ha elindítom semmi nem tudja megállítani. Teljesen lefagyasztja a gépeiket, nem tudnak semmit csinálni rajtuk, konkrétan tönkre teszi a gépeket. Minden adatot átküld az e-mail címemre miközben letörli azokat az ő gépeikről.
- Ez zseniális.- vág a szavamba elképedve Tony.
- Ez tényleg szuper, de hogy fogjuk aktiválni?- kérdezi Banner.
- Ezért jöttem hozzátok.- folytatom.- Ez az a része a tervnek amit nem tudok megcsinálni nélkületek.
- Mit kéne tennünk?- kérdezi Steve izgatottan.
- El kéne kapni egy HYDRAst.
- Mintha nem próbálkoznánk ezzel már egy ideje?!- mondja gúnyosan Pietro.- Tudod van az az aranyos szokásuk, hogy ha csapdába kerülnek kinyírják magukat.
- Fel vagyok rá készülve.Ezt- veszem elő a zsebemből a kis szerkezetet.- csak rá kell dobni, lőni, vagy valahogy rárakni és egy szempillantás alatt kiüti egy napra. Ez alatt az idő alatt ki lehet szedni a fogukból.
- Nem lehet, ha megpróbáljuk felrobban, már próbáltuk.- mondja szomorúan Bruce.
- Ki kell húzni azt a fogát amiben benne van, már kipróbáltam egyszer.- felelem komorabban az emlék hatására.
- Ritkán jutottunk el odáig hogy elkapjunk így ez még nem is jutott eszünkbe.
- És mi lesz ha elkapunk egyet? A legtöbben hűségesek, nem mondanak semmit.- mondja Nat.
- Ezt bízzátok rám, ki tudom szedni belőle.- mondom magabiztosan.- Mondani fog egy jelentéktelenebb bázist úgy gondolja ott nem találunk majd semmit és mire mi megtalálnánk a fontosabb bázisokat addigra azok a támadás hírére már átköltöznének máshova. De ez nem fog megtörténni mert az egész adatbázisuk a kezünkben lesz.
- Te tényleg jól eltervezted.- mondja elismerően Clint. A többiek egyetértően bólogatnak.
- Az elmúlt két hónapban ezen a terven dolgoztam és tökéletesítettem.
- Lady Isabella ön akár Asgardban is remek stratéga lenne.- mondta Thor.
- Ezt jó hallani, de tegeződhetnénk?
- Persze.- feleli mosolyogva, amit viszonzok.
- Akkor az ülésnek vége.- állt fel Steve, majd utána mindenki.
Steve odajött hozzám és megölelt.
- Nem változtál semmit Bella. Még mindig ugyanaz a magabiztos, határozott és makacs nő vagy. Tudom hogy amit eltervezel azt meg is csinálod ezért biztos vagyok benne hogy megtaláljuk Buckyt. Reményt adtál nekem. Köszönöm.- ölelt továbbra is szorosan mikor már mindenki kiment. Mondjuk még hallom Pietro légzését az ajtó elől, hallgatózik, de nem érdekel. - Bármikor.- válaszolom.
- Egyébként - engedett el Steve és nézett a szemembe. - Bucky tudja azt hogy mi az amit titkolsz mindenki elől?
- Ő az egyetlen akinek elmondtam.- mosolyogtam szomorúan.
- Meg fogjuk találni.- ölel meg újra Steve.- De mostmár menjünk kajálni.- engedett el.
- Rendben, törpe.
- Törpe?- kérdezi meglepetten.
- Igen, elfelejtetted? Mindig így becéztelek.- válaszolok röhögve.
- Nem felejtettem el csak meglepett,mert most egy fejjel magasabb vagyok nálad.
- De régen nem így volt.- felelem még mindig röhögve.- De mostmár menjünk.
Bólintott és elindultunk a lifthez, nem beszéltünk semmit, mindketten gondolkodtunk. Mikor beértünk a konyhába leültünk két szabad székre és szedtünk magunknak pizzát (egészséges étkezés). Pietro mellett ültem és amikor senki nem figyelt közelebb hajoltam hozzá.
- Nem illik hallgatózni.- suttogom oda neki, miközben rá se néztem.
Ő meglepetten nézett rám amit a szemem sarkából látok és folytatom nyugodtan az ebédemet.