Hibrid a hősök között

12. fejezet

Steve szemszöge:

Éjszaka nem aludtam sokat, de így is már hatkor az edzőteremben voltam és az egyik zsákot püföltem. Rengeteget gondolkodtam, Bellán, Buckyn, a csapaton, mindenen. Mikor úgy gondoltam már eleget edzettem elmentem zuhanyozni. Tíz perccel később kiléptem a szobám ajtaján és a konyhába indultam. Mikor beértem azt láttam hogy Thor és Clint nézi ahogy Nat kávét készít. Én is leültem egy bárszékre és figyeltem ahogy Tasha a fehér port is beleönti a kávéba, majd tölt mindenkinek egy csészébe. Ebben a pillanatban Tony lép be a szobába, aki miután öntött magának kávét leül mellénk.
- Megyek, megcsinálom a töltényeket.- issza ki egyszerre a kávét majd gyorsan feláll.
- Steve, tudnál nekem segíteni?- fordul felém Nat.
- Persze, miben kéne?
- Arra gondoltam hogy amíg Tony dolgozik, mi megtaníthatnánk az ikreket és Víziót lőni.- vázolja fel a tervét.
- Jó ötlet. Legalább csinálunk valamit és nem csak ülünk a fenekünkön.- mondtam majd felálltam és a mosogatóba raktam a csészém és Nattel együtt elindultunk az ikrekért.

Délután négy körül Tony mindenkit összehívott a nappaliba. Már mindenki ott volt mikor Stark beesett.
- Mindenki vegyem három tárat!- tett le egy dobozt a kanapéra.- Legolas, rád külön gondoltam.- nyújtott át neki egy tegez nyilat.
- Kösz, Tony.- erősíti a hátára Clint a tegezt.
Mindenki betett a nála lévő pisztolyba egy tárat, kettő másikat pedig mindenki magához vett. Még így is maradt jó pár teli tár.
- Na, most mindenki pakoljon össze! Fél óra múlva találkozunk a Quinjetnél!- adtam ki a parancsot, mire mindenki szétszéledt. Tony vitte magával a dobozt, én is elindultam készülődni.
Mindenki időben megérkezett és Barton vezetésével el is indultunk a Bella által megadott koordinátákhoz. Tíz perc múlva megérkeztünk a pontos helyre, de magunk alatt csak sűrű erdőt láttunk.
- Izzy, itt nincs semmi.- hívta fel Clint.
- De van, csak nem látjátok. Bízzatok bennem. Szálljatok le!
- Én nem bízom benned eléggé ehhez, Kennedy.- szól közbe Stark.
- Én viszont igen.- vágja rá Clint, majd lassan ereszkedni kezd. Mi csak feszülten bámulunk lefelé, de az egyik pillanatban minden megváltozik. Már nem fákat látunk hanem egy mezőt a közepén egy kastéllyal.
- Azt a rohadt!- mondja Pietro döbbenettől elkerekedett szemekkel.
- Cap, Pietro csúnya szót használt.- kezd idegesíteni Tony, miközben ő is tátott szájjal bámult kifelé az ablakon.
Pár másodperc múlva egy kis döccenéssel landoltunk.

Isabella szemszöge:

Mosolyogva sétáltam a gép felé, aminek kinyílt az ajtaja és kiléptek rajta a kissé sokkos bosszúállók.
- Örülök hogy ilyen gyorsan ideértetek.- néztem végig rajtuk.
- Ez mi volt?- tagolja lassan Tony.
- Álcázó varázslat.- felelem vállat vonva.
- Azta.- nyögi ki Wanda.
- És hol vannak azok a bizonyos fajtádbeliek akiket említettél?- érdeklődik Bruce.
- Csak hétfőn jönnek, addig beavatlak titeket mindenbe.- mondom egy nagy sóhaj kíséretében, majd Tony felé fordultam.- Kész vannak?
- Már mindenkinél van három tár, de még van pár.- vesz elő egy sporttáskát, amiben a teli tárak voltak.
- Szuper. Most megmutatom hogy hol fogtok aludni. Kell valakinek segítség a cipekedésben?- kérdeztem mire mindenki csak a fejét rázta és kihozták a cuccaikat a Quinjetből.- Akkor kövessetek.
Elindultam a kastély felé, mire mindenki jött utánam.
- Mikori ez a kastély?- kérdezte Wanda.
- Kb. 750 éves lehet, a családom építette. Ez volt a menedék, sokszor éltem már itt az évszázadok során. A kastély tele van családi ereklyékkel. Egy szabály van,- fordulok feléjük így hátrafelé sétálva előttük.- Ne menjetek le a pincébe. Ez az egyetlen szabály, holnap azt is elmagyarázom hogy miért.- mikor befejezem megfordulok és kitárom a nagy ajtót. Elindulunk a szobák felé az emeletre.- Miután mindenki kipakolt, tartok egy körbevezetést.
Lassan haladtunk folyosóról folyosóra, majd felmentünk a lépcsőn.
- Ők a családod?- mutat egy képre Steve.