Hibrid a hősök között

5. fejezet

A veszekedés után a szobámban gubbasztottam és azon gondolkodtam, hogy hogyan tovább. Eddig ha valaki sejteni kezdett valamit a kilétemmel kapcsolatban vagy megöltem vagy elhagytam az országot. Még sosem történt ilyen, mindig el tudtam rejteni a képességeim. Eddig azt hittem hogy bár hirtelen haragú vagyok, de tudom kezelni. Most úgy érzem elvesztem az irányítást. Eddig még magamnak sem voltam hajlandó bevallani de ez Bucky miatt van, amióta ismerem megváltoztam. Mióta Bucky eltűnt most vagyok először több napig összezárva ugyanazokkal az emberekkel. Valamit ki kell találnom, nem mondhatom el nekik, de valamit csinálnom kell. Mondjuk sietnem kéne mert már másfél napja nem mentem ki a szobámból.
Rájöttem! Tudom hogy mit fogok csinálni. Gyorsan elmentem fürödni és felvettem valami normális ruhát.
- Péntek!- szóltam a mesterséges intelligenciához.
- Miben segíthetek, Ms. Kennedy?
- Minden bosszúálló a toronyban tartózkodik?- kérdezem.
- Igen, Ms. Kennedy.
- Péntek, szólj kérlek a bosszúállóknak, hogy mindenki jöjjön a nappaliba.
- Máris, Ms. Kennedy.
- Péntek, nem megmondtam hogy hívj Isabellanak?
- De, Ms. Kennedy.
Nevetve ráztam a fejem miközben kiléptem a szobámból, javíthatatlan. Kivételesen nem a lépcsőn mentem mert tudom hogy Pietro is ott szokott közlekedni és Péntek már szerintem szólt neki. Valószínűleg ő már ott lesz előttem. Mikor leértem még csak Pietro és Steve volt ott, ezért csak leültem a kanapéra.
- Miért hívtál ide mindenkit?- kérdezi Steve miközben leült mellém.
- Arra én is kíváncsi vagyok.- vágja rá gúnyosan Pietro, mielőtt válaszolni tudnék a kérdésre.
- Majd ha mindenki itt lesz elmondom.- felelem miközben a padlót bámulom és azon gondolkozom hogy mekkora hülyeséget fogok most csinálni. Még végig gondolom hogy mit fogok mondani és pár percen belül már mindenki a nappaliban ül és engem figyel.
- Miért hívtál ide minket?- kérdezi Tony aki csak most érkezett, miközben levágja magát egy fotelbe.
- A tegnapi incidens miatt arra gondoltam, hogy bár nem fogom elmondani a titkom, megosztok veletek pár dolgot amire kíváncsiak vagytok.- mondtam miközben mindenkin végigvezetem a tekintetem.
- Tehát kérdezz-feleleket fogunk játszani?- kérdezi Clint.
- Igen, mondhatjuk így is.- válaszolok.
- Oké, én kezdem.- mondja hirtelen Tony.- Volt egy olyan beszólásod hogy már rég elmúltál száz éves. Hány éves vagy pontosan?
Mikor Tony befejezi a kérdést mindenki kíváncsian néz rám. Abból csak nem lesz bajom ha elmondom.
- Idén leszek 973.- felelem lassan mire mindenki elképedt fejet vágott.
- És azt elmondod hogy miért nem öregszel?- kérdezi Clint tapogatózva.
- Sajnálom ezt nem mondhatom el, ahogy már tegnap mondtam ez nem csak az én titkom.- felelem lehajtott fejjel.
- Azt elmondod hogy mennyi ember titkáról van szó?- kérdezi Wanda.
- Ez jó kérdés nem tudom pontosan. Talán pár ezer.- mondtam elgondolkodva a számon.
- Mi a franc? Ezt hogy a picsába tudjátok titkolni? Csak mert szerintem mindenki észrevenné ha a szomszédja húsz év után is ugyanúgy nézne ki.- gondolkozik hangosan Tony.
- Egyszerű, alapból nem szoktunk tíz évnél többet tölteni egy helyen, de van olyan is hogy szeretjük a helyet ahol már túl sokat voltunk ezért kitaláltunk erre is egy módszert. Biztos vagyok benne hogy itt páran már hallottak egy ilyen esetről csak nem tudták mi ennek a célja. Én is csináltam már ezt, már 12 éve voltam egy városban és ott úgy tudták hogy harminc éves vagyok, de semmit nem változtam az odaköltözésem óta. Szerettem ott élni voltak ott hozzám hasonlók akik szintén nem akartak elmenni. Eljátszottam a halálomat egy autóbalesetben, aztán két hónap múlva megjelent a városban az örökségemért az unokatestvérem, aki kísértetiesen hasonlít rám a hajszíne és a stílusa kivételével.- mindenki elgondolkodott majd Pietro hirtelen megszólalt.
- Basszus!- nézett lesokkoltan.- Lexi...
- Milyen Lexi?- kérdezem hirtelen.
- Lexi Branson.- feleli mire leblokkolok.
- Ismered?- kérdezi felpörögve.- Nagyon jó barátom volt, mikor idekerültünk Wannal sokat találkoztunk, segített mindenben. Egyszer megjátszotta a halálát, de nekem elmondta hogy csak azért mert mások gyanakodnak rá, azt nem mondta miért. Több mint két éve viszont elment hogy felköszöntse egy barátját a szülinapján, azóta nem hallottam róla.
- Lexi mindig ilyen segítőkész volt. Én azon a régi barátján keresztül ismertem meg akihez ment felköszönteni, ő volt a legjobb barátom.- vettem egy nagy levegőt és folytattam.- Pietro, tudnod kell hogy Lexi....... meghalt.- nyögöm ki.
- Az nem lehet.- néz maga elé reményvesztetten.
- Tudom mit érzel, én is átéltem ugyanezt két éve. Baleset volt, megvédett mindenkit akit tudott de ő belehalt. Egy hős volt.- mondom szomorúan az emlékek hatására és a vállára teszem a kezem.
- Szerettem őt.- jelenti ki Pietro sírva, mire elképedek. Wanda is odaült és megölelte.
- Ez szomorú, de folytassuk valami vidámabb témával.- mondja Tony, miközben együttérzően néz Pietrora.
- Milyen képességeid vannak?- kérdezi Nat.
- Elég sok, nem mindet mondhatom el hiszen így rájönnétek a titkomra. Kezdjük például...- gondolkozom el.- Nem tudom elmondani, de meg tudom mutatni.
- Akkor mutasd!- mondja Bruce.
- Kértek almát?- kérdezem.
- Rosszul tereled a témát.- mondja Tony gúnyosan.
- Nem terelek én semmit.- vágom rá miközben felállok és már ott sem vagyok. A következő pillanatban már újra a kanapén ülök egy almával a kezemben amit a konyhából hoztam  az imént. A többiek meglepetten néznek rám.
- Megkérdeztem hogy kértek-e.- jelentem ki röhögve a fejen amit vágnak.
- Ezaz, pacsi.- nyújtja a kezét Pietro szintén nevetve, amibe belecsapok.- Mire vagy még képes?
- Sok mindenre.- magamban elmondtam egy varázsigét, mire a dohányzóasztal felemelkedett. Gyorsan letette majd megkerültem a kanapét amin rajtam kívül Pietro és Wanda ült.
- Azt hiszitek durva volt a tegnapi? Az semmi volt, mert még valamennyire tudtam fékezni az erőm.- mondtam majd egy egyszerű mozdulattal fogtam és felemeltem a kanapét Pietroval és Wandával együtt. Ha eddig meglepett fejet vágtak akkor most kiesett a szemük a helyéről. Leraktam a kanapét és leültem a karfára.
- Ha látnátok magatokat.- röhögök.- Ennyit akartam. Jó éjt mindenkinek!
Felálltam és otthagytam a meglepett bosszúállókat.