Hát elérkezett ez a nap is. A tabló-fotózás. De inkább kezdjük az elején.
Fél hatkor felkeltem. Vagyis inkább fél hat után, mert nekem idő mire kikelek az ágyból. Felöltöztem és mentem is. Hova is? Hát ahol kisminkeltek és megcsinálták a hajam. Vagy 20x!!
Ugye oda értem, és leültem. "T" gyorsan begöndörítette. Utána fel akarta tűzni a frufrumat!! Én az nélkül nem merek élni gyerekek! Olyan szívrohamot kaptam!! ÉS FELTŰZTE... De a végén nem lett. MUHAHAHA!!
Utána ki jött az anyja és az apja. Újra leírom!! Annyi frizurát csináltak nekem, hogy már fájt a fejbőröm. Már csak az akartam, hogy legyek már kész. Nem érdekelt, hogy milyen csak legyek kész. Közben ki is sminkeltek.
Már 8 elmúlt mikor készen lettem. Elindultam. A falu másik végéről fel kellett mennem a falu közepébe. De még a szél is fújt.
Beértem fél kilencre. Ahh... Legalább nem basztak le. Már majd nem mindenki volt fényképezgetni. Utána jöttem én. Gyorsan a nyakamba rakták a nyakkendőt, és jöhettem. Utálok mosolyogni, de nagyon. Meg mutatta a képeket és... EDDIG LEGSZARABB KÉPEIM!! Ugye mindenkinek vannak pattanásai az arcán. Nekem úgy kiemelte ez a rákos fénykép, hogy pfhüüüü!!! De mintha egy öreg nő nézett volna vissza rám. Ez volt a második, hogy ideges lettem. Dübörögve mentem be az IRODALOM órára. Utána 5 perc múlva csöngettek.
Következett a hittan óra. Hittan óra elején ki kellett mennünk az iskola elé, hogy osztály képet csinálhassunk. Lány, fiú, lány fiú.... így kellett be állnom. Tomi és Karcsi közé kellett beállnom. Kész lett ezért vissza mentünk. Karcsival lettem volna párban, de helyette Zolival lettem. Csapat munkát kellett végeznünk. Utolsó 10 percben pedig veszekedtem a tanárralXDD
Utána biológia. Asszem innen kértek ki két gyereket barátira. Szünetben meg segítettünk a fotó
Ezt követően német. Az óra negyed órájában be sem mentünk. Ugye a fotósnak segítettünk. Ami csak 8 percet vett igénybe. Utána az ajtó mellett álltunk. Mikor megláttuk a tanárt akkor úgy tettünk mintha a terembe tartottunk volna. Ekkor megálltunk az ajtó előtt. Benéztünk a szemközti terembe és inkább oda bebujtunk, hogy ne találjanak meg. De ezek a barmok idővel be akartak menni. Így a többség dönt. Észrevette Robi, hogy már egy ideje szipogok (én sem tudom miért) ezért adott egy zsepit. Kifújom az orrom. Egyszer csak azt vettem észre, hogy véres a zsebkendő. Azonnal szóltam a tanárnak, hogy engedjen ki. 10 percig lehettem kint. Utoljára nyár végén vagy ősz elején vérzett az orrom.
Ezek után bementem. Szünetben megkértük a tanárt, hogy Fruzsi meg én had készülhessünk a föci versenyre. Közben azt hitte Tomi, hogy én löktem rá a kezét Fruzsi fenekére. Ezért kicsavarta a kezem és a földre kényszerített. Én csak mondom, hogy nem én voltam, de nem hitt nekem. Kirántottam a kezem és elmentem. Utána kiderült, hogy Dzseni volt a tettes. Ezért próbált kedveskedni Tomi, de nem jött be. Kivételesen!
Ugye Fruzsival azon az egy órán "készültünk". Ha azt annak lehet nevezni. Óra után meg el kellett mennem ebédelni mert tánc próba következett. Megebédeltünk, át mentünk a műv. házba és átöltöztünk. Palotás ruhákba mentünk ki a versesek elé. Kivételesen a fiúk olyan jól néztek ki a ruhákba, hogy cserélni akartam ruhát. Inkább viseltem volna az ők ruháját mint ezt a kicicomázott szoknyát+pártát. Nem elég, hogy kettővel kisebb cipőt kell viseljek, de még, hogy végig is keljen hallgatnom a verseket. Ahh... De legalább két bolonddal tudtam is beszélni, így nem volt ANNYIRA unalmas. Ez után mi jöttünk. Úgy volt fer, hogy ha mi is eltűrtük a prózásokat, akkor ők is eltűrnek.
Vissza térve az iskolába hon-és nép ismereteznünk kellett volna a felkészítő tanárral, de helyette beültetett minket egy terembe, és azt mondta, hogy most nem ér rá. Helyette tanuljuk egyedül. Tanulás helyett inkább beszélgettünk, hogy hogyan leszünk a táborban egy szobába. Úgy voltunk ezen a föci versenyen, hogy én, Fruzsi és két hetedikes. De nagyon jó fejek.
A végén bejött a tanár, hogy mennyit haladtunk. Már rég alá húztunk mindent ezért csak elé dobtam ami már kész van. Haza fele meg mint a kisgyerekek ki mentünk a játszótérre. Ők hintáztak, én meg előttük táncoltam.
Remélem soha nem kapom meg azokat a képeket a kezembe...
