Ismét korábban keltem a kelleténél. A lányok meg aludtak még. 10 perc után eldöntöttem, hogy körbe nézek. Ki alszik és ki nem. Néhány óra múlva már nem is leszünk itt. Csönd honolt a folyosón. Bementem a fiúk szobájába. Valaki aludt valaki nem. Ezért átmentem a lányok szobájába. Ugyan az. Vissza mentem a szobánkba, de a lányok még mindig aludtak. Ezért leültem az egyik székre. És gondolkodtam.
Ami éppen eszembe jutott. Ezt egyszer ha úgy van akkor kifejtem.
Már vagy egy félórája gondolkodtam mikor elkezdtek ébredezni a lányok. Elővette,m Fogykos telefonját és elkezdtem őket videózni. Mind a ketten elbújtak. Letettem és lenyugodtak. Felkeltek és el is kezdtünk öltözködni. Épp a pólót akartam átvenni mikor Robi és Zoli(születése óta ismerem, majd nem velem egy idős) bejöttek. Nem érdekeltek ezért előttük vettem át. Utána lekellett mennünk reggelizni.
Reggeli: zsemle, felvágottal.
Egyet ettem meg. A másikat meg el kellett csomagolnunk. Mert senki nem mehetett ki úgy, hogy meg nem ette volna, vagy el nem csomagolta. Kifelé menet kaptunk kaja csomagot.
Tartalma: két kisebb pástétom, két kifli, szalvéta, műanyag kés, egy egész paprika. Meg valakinek az elcsomagolt zsömléje.
Vissza érve mindenki elkezdte lehúzni a huzatot. Azt lekellett vinni a lépcsőhöz. Közben az utazókba is kellett pakolni. A nagykabátom miatt nem fért el a két párnám. Az egyiket a bőrtáskámba raktam, a másikat Dorkához. Míg nem indultunk addig a folyosón voltunk. A táskákat meg a szobák elé raktuk. A lányok meg zenét raktak be, közben a többi embert figyeltük. Valaki vagy lelkesen várta a visszafele utat, vagy fáradtan. Mikor szóltak a tanárok lekellett mennünk. Közben mindenkinek intettünk akit ott megismertünk. Vissza mentünk a főépülethez és várnunk kellett. Addig mindenki netezett mert csak itt volt wifi jel. Még a jelszót is megadták. Vagy 30 percet várnunk kellett utána mehettünk a vonat megállóhoz. Nem csak a mi csoportunk tartott oda hanem majd nem a fele az egész táborból. Néhánynak volt saját busza. Mint a szegedieknek. Addig is poshadtunk a melegben míg nem jött a vonat. Szegény B. Zsófinak meg eltört a börödjének a lába. Lábatlan lett.
Utána megérkezett a vonat. Tele volt. Csak néhány ülőhely maradt. Amin az egyiken én foglaltam helyet. Muhahaha!!!
Egy idős házaspár mellett foglaltunk az S. Zsófival helyet. Így zögykölődtünk Székesfehérvárig. Mindenki itt szállt le. Hála!!!
Vártuk a másik vonatot. Hát az csak nem akart jönni. Mindneki leült a cókmókjára és enni kezdett. Félve nyitottam fel az egyik pástétomot. Finom volt. Azt ettem a kiflivel. Dehogy vesződök én még a késsel is. Belekentem a kiflit és úgy ettem. Ahogy a többiek is. Mindent megettem. Még a paprikát is. Pedig nem vagyok valami oda érte. De éhes voltam. Nem csak én voltam így vele.
Késett a vonat. Majdnem a legtöbb vonat késett. MIkor megérkezett láttuk, hogy az égvilágon senki nem volt rajta. Juhééé!!!
Mind a négyen egymás elé ültünk a négyes székekben. Még wifi is volt! Ingyen!
Így voltunk míg Budapestre nem értünk. Szépen és békésen. Beértünk a Déli pályaudvarra. Onnan gyorsan át a Keletibe. Körbe kellett állnunk egy padot, hogy mit mondanak a tanárok. Annyi volt benne a lényeg, hogy elmegyünk az Arena Plaza-ba. Aki akart itt maradhatott a pályaudvaron az igazgatóval. Mindenki jött.
Oda érve csak két szabály volt nekünk.
1. Negyedre mindenki vissza jön.
2. A második emeletre nem mehettünk fel.
Ezek majmok. Plusz kaptunk két kicsit magunk mellé. Először megnéztük az ékszerészt. Az olcsóbbikat. Inkább ki mentünk onnan. Pedig az új lyukasztott fülembe akartam keresni. De nem vooooolt!
Ekkor arra mentünk amerre Fogykos akart. Tudom, hogy elfogod olvasni, de nem érdekel. Egy baszott pólót nem tudtam megvenni mert nem tudta, hogy merre menjünk. Még a Media Markt-ba is el akart menni, de az a második emeleten volt. Azért én is megakartam volna nézni az albumokat (főleg MAMAMOO-t), de már időnk se volt miatta. A pólócska pedig ott maradt. Idegesen mentem vissza, és még így mentem fel a vonatra. Fél óra után olvadtam ki csak. Utána meg már énekeltünk. Meg már éhes is volt.
Nagyon jó volt a vissza fele út, de hamar elment. A végénél pedig már fáradt voltam. Ezért csak videókat néztünk.
Összegezve: Imádtam ezt az utat. Jöhettek volna még az osztályunkból, de csak ennyien voltunk kórustagok (meg Jani, de ő vissza mondta). Nagyon fognak jövőre hiányozni a sok baromkodás, de próbálok nem sírnixddd. Kösziii hogy elolvastátok Gyermekeim!!!
