Sötét fellegek

Obszesszív-kompulzív zavar

A Wikipédia meghatározása szerint az obszesszív-kompulzív zavar:

Olyan elmeállapot, amelyben újra és újra jelentkező kellemetlen képzetek vagy gondolatok (kényszergondolatok) mellett állandóan újra jelentkező késztetések vagy cselekedetek (kényszercselekedetek) vannak jelen. Meghatározó jelentőségű, hogy ezek a gondolatok a beteg számára is idegenek, riasztóak, fenyegetőek, a cselekedetek pedig értelmetlenek, de a szorongás csökkentése érdekében muszáj folytatnia azokat.

Időtlen idők óta a sorban áll. Az előtte állókat meredten nézve rájön, hogy újra elszabadultak a gondolatai. A lába alatti törtfehér csempéket számolgatja. Az egyik megrepedt mióta itt járt. Legszívesebben elordítaná magát, hogy mindenki menjen innen, amíg ő felszedi azt a hibásat pont itt, a jobb oldalán, tőle három lépésre. Nem tudja miért érdekli ennyire, vagy honnan származik ez a gondolat. A sor túl lassan halad és ő már megszámolta az összes csempét a földön. Négyszer. Úgy dönt megszámolja a fogait. Harminckettő, épen és egészségesen. Harminckettő erős csont, amivel átharaphatná valaki torkát.

Jézusom, húzza végig kezét az arcán. Ezt én gondoltam?

A sok vámpíros filmnek tulajdonítja a vágyat, nem foglalkozik különösebben vele. Egy csomó ember vámpírnak gondolja magát, miért ne lehetne akkor neki is ilyen gondolata?

De nem, a vágy csak nem múlik, egyre erősebb lesz. Az előtte álló nyakát bámulva gondolkozik hová is kéne harapnia. Világos, hogy a vérrel nem tudna mit kezdeni, a húsát sem szívesen kóstolná meg. Csak az izgalom miatt tenné, kíváncsiságból.

Elég, elég, elég, elég, kántálja folyamatosan. Hagyd abba, fejezd be!

De a gondolatok nem szűnnek, hiába próbálja elnyomni számolással. A virágokra koncentrál a másik sorban álló idős hölgy ruháján. Száznegyvenkettő, és még azok amiket nem lát. Miért nem láthatja őket? A nőnek meg kéne fordulnia, hogy ő megszámolhassa mindet. Hát nem érti, hogy neki erre szüksége van, hogy ne gondoljon a lüktető érre és az érzésre, ahogy belevájná a fogát a húsba? Na tessék, újra erre gondol, már egyre türelmetlenebb. Minél hamarabb el kell innen mennie, mielőtt valakit bánt. Megtenné, tudja, hogy megtenné, ha nem kötné le magát a számolással. Kifordul a sorból és az ajtó felé rohan, miközben tudja, hogy így megtöri a rutint. És ha nem tartja be a rutint, a gondolatait sem tudja fékezni és akkor önmagát sem. Veszélyes, ez világos. Lehajtott fejjel megy az utcán, hogy semmi ne terelje el a figyelmét arról, hogy számon tartsa mennyit lép. Egy izmos felsőtestnek ütközik. Érzi a test hőjét felé áramlani, a mentolos leheletet és a szabadon hagyott izmos nyak csábítását. Megszámolja a férfi ingén a gombokat, addig sem nézve fel. A férfi beszélni kezd hozzá, ő pedig egyre rosszabbul lesz, még nem a gondolatok fokozatosan eltűnnek és ő megnyugszik. Átvette az irányítást, most már nyugodt lehet, beszélhet a férfival. Talán vissza is megy sorba állni. Nem, azt azért nem. Az már túl sok szabály szegés.

Hazafelé sétálva végig húzza nyelvét a fogain, hogy érezze mindegyik a helyén van-e, egy sem esett ki, miközben egy ember húsába harapott.

Harminckettő, épen és egészségesen.