Sötét fellegek

Capgras-szindróma

A Wikipédia meghatározása szerint a Capgras-szindróma:

Egy olyan zavar, mely során a páciens úgy érzi, hogy egy barátot, hitvest, szülőt, vagy más közeli családtagot egy ugyanolyan külsejű imposztor helyettesít. A betegség téves azonosítás-szindróma, mely hallucinációkkal, illetve emberek, helyek, tárgyak helytelen azonosításával járhat.

Fekete bőröndje kereke kíméletlenül szántja végig rég nem látott otthona betonját. Egészen idáig taxival jött a pályaudvarról, de a parkon át vezető utat már gyalog teszi meg. Az indulása előtt a barátnője és ő megbeszélték, hogy amint megérkezik, a parkban találkoznak. Sajnos a barátnőjének nincs autója, ezért nem tudta őt elhozni. A park bejáratánál megváltozik a járda, a macskaköves út kissé dobálni kezdi a bőrönd kerekét. Szorosan rámarkol a bőrön fülére, nehogy elejtse. Rettenetesen sok időt töltött távol. Meglepődik azon, hogy az ismerős helyek, mint a park mennyire megváltozott. Szeretett ott lenni, de ezt a hely is közel áll a szívéhez. Amíg idefelé utazott azon gondolkozott vajon mi és mennyire változott meg körülötte.

Hiányoltak egyáltalán?, tépelődik körül nézve. Látszólag az élet ment tovább nélküle is.

Ő biztosan hiányolt,–biztatja magát– hiszen most is épp rád vár.

Barátnője egy árnyékos pad előtt áll. Feltűnően sokat fogyott és a haját is másképp hordja. Megszaporázza lépteit. Semmire sem vágyik jobban, minthogy olyan szívélyesen üdvözölje őt, mint annak idején. A nő háttal áll neki, kapkodja a fejét. Ahogy egyre közelebb ér, a bőrönd hangja egyre hangosabb és a nő hátrafordul. Az arca nem olyan, mint ahogy korábban emlékezett rá. Hosszú, szőke haját levágatta és oldalt felnyíratta. Alig maradt ideje végig nézni rajta, a nő már rohan is felé, hogy átölelje. Úgy, mint akkoriban. Elengedi a bőröndöt, hogy visszaölelhesse. Szorosan behunyja a szemét. A barátnője illata semmit sem változott. Mindketten egymás hátát simogatják. Mélyet sóhajt.

–Kibaszottul hiányoztál!–Hangzik a vallomás.

Azt akarja mondani, hogy neki is hiányzott a nő, de nem jön ki hang a torkán. Valamiért túl intimnek tartja ezt mondani, pedig már évek óta ismerik egymást. Mégis, ahogy a nő barna szemébe néz úgy érzi többé nem ismeri, azt, aki előtte áll.

–Nagyon fáradt vagyok–Mondja inkább. A padhoz húzza a bőröndöt és színpadiasan helyet foglal. Reméli, hogy ezzel a válasszal megúszhatja. Barátnője a fák felé tekint, mintha figyelne valamit. Bólint, aztán a padhoz sétál. Innentől válik gyanússá a viselkedése. Meglehet, hogy figyeli valaki őket? Mikor a nő leül mellé, ő észrevétlenül arrébb húzódik. Nem áll készen. Ennyi az egész.

–Történt veled valami?–Kérdezi a nő pár perc némaság után–Úgy értem, a szokottnál csendesebb vagy.

Rögtön az ugrik be neki: A szokottnál? Miért kéne úgy viselkednem, ahogy elvárod?

Mire észbe kap, már mérgesen felpattant és kiáltozni kezd.

–Szerinted milyen érzés volt ott? Hosszú ideig csak annyi voltam, amennyi ebben a bőröndben van! Most, hogy itthon vagyok már nem tudom mi értelme az életemnek–Nem gondolta volna, hogy így kifakad, de a barátnője jelenléte egyszerűen feszültséget kelt benne. Még ott is nyugodtabb volt, pedig az a hely időnként felfoghatatlanul kegyetlen volt hozzá.

–Mi van a bőröndben?–A barna szemek ridegen merednek rá. Egy éhes barna medve jut róla eszébe, ahogy eltökélten keresi az áldozatát az életben maradásához. Látott már ilyen tekintetet, de nem akarja elhinni, hogy most a barátnője írisze tükrözi ezt vissza. Úgy tesz mintha nem hallotta volna, barátnője pedig úgy, mintha nem mondta volna. Új témába kezdenek, de nem tudja nem észrevenni, hogy barátnője szeme talán nem is volt soha barna. A bizonytalanság kettészakítja.

Amíg a lakása felé sétálnak, ő egyszer sem engedi el a bőröndöt. Semmi kedve elölről kezdeni mindent. Fél, hogy nem tudja felvenni újra az ütemet. Nem illik ide. Mikor beszállnak a liftbe a fekete bőröndöt a barátnőjétől legtávolabb húzza. Csapdában érzi magát, mintha kamerák lennének körülöttük, hogy megfigyeljék a reakcióját. Egyenesen előre a tükörbe bámul. Tanulmányozza magát és a liftben állókat. Egy idős hölgy, lába között egy jól megrakott szatyorral és túl tupírozott hajjal rúzsozott ajkával csücsörítve várja az ő emeletét. Mikor a lift csenget és szétnyílik az idős hölgy felemelt fővel távozik. Ez a banya semmit sem változott.

Mikor a lift őket is felviszi, a barátnője előtte lép ki. Úgy megy, mint a barátnője, de valami más raja. Először azt gondolja, biztos csak az új haja miatt, de eszébe jut, hogy kételkedett benne valóban barna-e a szeme. És ő aztán megfigyeli az ilyesfajta részleteket, főleg a barátnője szeme színét. Azt gondolta annyira hasonlít majd rá, hogy a szemszín eltérése majd nem fog neki feltűnni?

Nem igazak a kamerák körülötte, de valaki valóban arra vár mikor jön rá, hogy átverték.

Az előtte sétáló nő nem a barátnője.

Mit akarhat tőle? Rögtön találkozni akart vele, miután megérkezett. De vajon miért? Lennie kell egy oknak, amiért átvette a legfőbb bizalmasa helyét. A nő kiveszi a kezében szorongatott lakás kulcsot és sebesen elfordítja a zárat. Hol az ő kulcsa? Az ajtó lassan és nyikorogva nyílik ki, odabent a sötétség uralkodik.

–Isten hozott itthon!–Kiáltják többen is. Ezzel egy időben elrántják a függönyt és mindenki ujjongani kezd a szobában. A megrázkódtatástól felkiált. Az itt tartózkodók egytől egyik kísértetiesen hasonlítanak a rokonaira és ismerőseire, mégis kiált róluk, hogy nem ők azok. Mindenki sürögni- forogni kezd a lakásában. Az egész hely másodpercek alatt átváltozik egy hangyabollyá. Erős kezek ölelik át, már-már kiszorítják belőle a szuszt. Az apjára hasonlító férfi megveregeti a vállát, ahogy az apja szokta. Nem az az érzelmes fajta. De honnan tudják mindezt? Az egész szobája tele van színészekkel, a szerettei talán halottak és mindezt miért, valami információért tőle? Milye lehet, amit nem tudtak megkaparintani ez idáig?

–Gyere, ülj le. Most vágjuk fel a tortát–Mondja a bátyját utánzó idegen egy késsel a kezében–Ezt meg add csak ide nekem nyugodtan! – Nyúl egyik kezével a bőröndért.

Hangosan kacagni kezd, mire mindenki rájuk kapja a fejét. Hát persze, a bőrönd! Hogyan is feledkezhetett meg róla ilyen könnyedén. Ha azt hiszi, hogy ilyen egyszerűen kicsalható a kezéből a legnagyobb értéke, akkor nagyot téved. Nem azért volt ott, ahol, hogy lazítson. Olyan dolgokat látott, amiket ők sosem fognak. Olyanokat, amiket senkinek nem kellene látnia. Azt gondolja nem tudja megvédeni magát, ha arra kerül a sor?

–Próbáld meg és meglátod mi lesz! –Mondja vérszomjasan. A bátya magyarázatot várva néz körbe. A szobában megfagy a levegő. Élvezi, hogy rájött a titokra.

–Tudom kik vagytok és mit akartok. Nem adom át a bőröndöt–Látszik az arcukon mennyire sokkolta őket, hogy ilyen gyorsan rájött. Rossz emberrel húztak ujjat. Néhányan kínosan nevetni kezdenek, mintha próbálnák oldani a feszültséget körülöttük. Még most is leplezni akarják magukat, a férgek, gondolja undorodva.

–Azt hiszem rossz ötlet volt ilyen hamar rád zúdítani mindent–Mondja a bátyja hangsúlyával a férfi közelebb lépve hozzá. A barátnőjére hasonlító nő és többen is elindulnak feléjük. Hallja, hogy suttogni kezdenek. A legfontosabb dolga most megvédeni a bőröndöt és kideríteni mit tettek a szeretteivel. De túl sokan vannak ellene.

Szereznie kell egy fegyvert.

Szaporán veszi a levegőt, teste felkészül a támadásra. A férfi jól láthatóan megmarkolja a kést, támadni készül. Nem egyszerűen csak megsebesíteni, megölni készül. Kicsavarja a pocsék színész kezéből a kést és feléjük szegezi. Valaki felsikít. A hangyaboly egy kupacba gyűlik.

–Ne gyertek közelebb! Tudni akarom hol vannak! Mit csináltatok velük? Mire kell a bőrönd?–Csend. Az alakok foltokká kezdenek válni. Egy pillanatig becsukja a szemét, hogy látása visszaálljon. Mosolyognak rá és egymással beszélgetnek, mintha fel sem tűnne nekik. Nem érzik talán elég fenyegetve magukat?

–A rohad életbe, válaszoljatok!–Hadonászik eszelősen a késsel. Idegessége ellenére biztosan fogja a markolatot. Megtanulta, hogy nem remeghet a keze. Nem akarja őket bántani, de ha meg akarja magát védeni, akkor el kell mennie a végsőkig.

Csak akkor maradhat életben, ha nem a hasonlóságra, hanem a különbségekre koncentrál.