Sötét fellegek

Tükör-érintés szinesztézia

A Wikipédia meghatározása szerint a szinesztézia:

Olyan mentális jelenség, amelyben egyik érzékszerv által keltett benyomás automatikusan aktivál egy másik érzetet, tehát például a betűkhöz vagy számokhoz az ember akaratlanul is színeket társít.

Azt gondolta lazíthat egy kicsit, ha beül egy filmre, így hát eljött, megnézte a kirakott plakátokat és egy perc alatt eldöntötte melyik számára a legmegfelelőbb. A film első fele romantikus, de nem érez hiányt amiért egyedül jött, mert nem is volt senki, aki elkísérhette volna. Ráadásul a sötét moziteremben és a vásznon is megérintik egymást az emberek, amitől kellemes érzés járja át. Egytől egyik párok, kézen fogva, összedőlve élvezik az együtt töltött perceket. A film második felében azonban meglepetésére, kezdenek elszabadulni az események. Tetszett volna neki, ha bírná az erőszakot, de ő már csak ilyen, pár véres jelenet és ő már itt se van. Félrevezetett a plakát, gondolja miután feltápászkodik a vörös huzatú székből. Magával viszi a megmaradt kólát és nachost. Alig bírja tartania a kezében őket, szinte érzi, hogy a keze leszakad, csakúgy, mint az egyik szereplőnek. Igyekszik minél hamarabb kiérni a teremből. Napfényre és friss levegőre van szüksége. Rossz ötlet volt ide jönnie, elvégre lazítani akart, az pedig nem olyan egyszerű, ha körülveszik az emberek. Egy pillanatra megtorpan a kijárat előtt, hogy körül nézzen merre is indulhatna, ezzel egy időben valaki finoman megérinti a vállát. Oldalra fordul, de nem áll mellette senki. Elmosolyodik. Hát persze, jön rá azonnal. Tőle pár méterre az előbb éppen egy fiú ölelte át egy másik vállát. Mélyet sóhajtva néz le az üveg folyosóról a parkolóra. Amíg bent volt elkezdett esni odakint. Számára ez inkább öröm, mint bosszúság. Mosolyogva megy le a bejárathoz és szinte kirohan a forgalmas útra. Még az eresz alatt állva megcsapja az eső tiszta, hűvös illata és úgy dönt nem húzza fel átlátszó esernyőjét. Határozottan előre lép, ki a fedetlen égbolt alá és boldogan szemléli környezetét. Bár nem vallaná be magának, de vágyik egy társra, aki ténylegesen megérinti őt. Egy kicsit már belefárad ennyi éven át tartó várakozásba. Megéri várni, fiam, majd meglátod, korábban ezt mondta neki a nagymamája, de most úgy érzi könnyen beszélt, hiszen körülvették a szerettei.
A gondolataiba merül és észre sem veszi, hogy körbe-körbe sétál az épület körül. Egy fickó kapucnival a fején elrohan mellette, egy kissé meg is löki és visszafordul elnézést kérni. Tekintetük összekapcsolódik, valami bizsereg benne, de csak egy pillanatig érezheti ezt a különös érzést, mert a férfi elkapja róla tekintetét és tovább fut. Érzi őt. Lassan halad tovább, a férfi fut előtte, ő pedig komótosan ballag mögötte. A furcsa férfi balra kanyarodik, elveszti szem elől. Jaj ne, gondolja, de még ő sem igazán érti miért. Ekkor hangos duda szót hall és lábai maguktól indulnak meg a férfi után. Abban a pillanatban, hogy befordul a sarkon és meglátja a fehér kocsit az út közepén, tudja, hogy baleset történt. A kocsiból kipattan egy rövid, fekete hajú nő és üvöltözni kezd. De ezt már nem hallja. Nem hallja már az esőt sem, sem a többi autós dudálását, sem a jajveszékeléseket. Ebben a hosszúra nyúló pillanatban csak a látása működik, de azt kívánja bár kikaparhatná szemeit. A következő amire emlékszik, hogy emberek állnak felette és ő egy sebesült férfi mellett térdel. Ő az! Most is ugyan úgy érzi őt. A fejéből vér szivárog a vizes betonra, most már hallja a közelgő mentőt is. A férfi még eszméleténél van, barna szemeivel bágyadtan pislog vissza rá. Egyformán lüktet a fejük, majd lassan mindkettejük látása elhomályosul, és észrevétlenül lecsukódik szemhéjuk.