A tiszt szeretője

3.rész

Már lassan egy hónapja itt vagyunk a táborban. Fogalmam sincs, mikor akarják a mi szektorunkat kivégezni, de azt tudom, hogy sietnünk kell. Múszáj kitalálnunk valamilyen tervet, amivel megszökhetünk. 

-Abi, figyelj rám!-ültem le szemben a barátnőmmel, aki éppen valamit a ruháján nézegetett. Mikor felnézett rám, bele kezdtem a mondandómba. -Amióta itt vagyunk végig figyeltem a tábor területét. A tábor határán 6 őrtorony áll, benne 3-3 őrrel. Az őrök 3 óráig vannak szolgálatban, utána cserélnek. Mindig pontosan cserélnek, kivéve péntek 21:00-kor. Akkor az őrök mindig előbb eljönnek és a többiek csak később állnak be a helyükre. Múltkor azt hallottam, hogy ilyenkor nyit valami jó kocsma a közelben és oda sietnek. Szóval akkor kevesebb őr van a tábor területén.    -Ahha. És ezzel most mit kezdjek?-kérdezte.   -Arra gondoltam, hogy ma este kimegyek jobban körbenézni. Megpróbálok valami tervet kigondolni, amivel megszökhetnénk.   -Ne. És ha elkapnak?-aggódott.   -Ne félj, óvatos leszek. A te dolgod csak az, hogy viselkedj nagyon természetesen. És ha az a cellatársunk rám kérdez, mondd azt, hogy elvittek dolgozni és később jövök. Vagy nem tudom, találj ki valamit! Ilyenkor nem szoktak jönni járőrözni, szóval ha szerencsénk lesz ma se fognak. Ha meg mégis, akkor mondd azt, hogy rosszul lettem és bevittek az orvosokhoz. 

20:55 van. Lassan indulok-gondoltam. Abigéllel még megöleltük egymást, majd kinyitottam a cellaajtónkat. Még múltkor sikerült ellopnom a kulcsát. Az őrtornyokban megint nem volt senki és a táborban is feltűnően kevés tiszt tartózkodott. A szöges drótkerítés egyik részén találtam egy elég nagy lyukat, ahol kitudnánk mászni. Esküszöm, amióta itt vagyunk, nem voltam még ilyen boldog, mint akkor! Végre van remény! De hirtelen kiabálást hallottam és nagy fényeket láttam. Megláttam 4 tisztet, aki egy menetet vezet végig a kivégző kamrák irányába. Szerencsére nem a mi csoportunk volt az. De túl nagy volt a tömeg és az ég is elkezdett dörögni. A nagy kiabálás és az eső teljesen összezavart, azt sem tudtam hol vagyok. Már nagyon bepánikoltam, amikor hirtelen egy erős kar elkapta a kezemet és elrángatott magával. Fogalmam sem volt mi történik, csak amikor bevitt egy lakásba magával. Lelökött a kanapéra, majd szembe állt velem. Akkor ismertem fel. A tiszt volt, akivel múltkor az udvaron összetalálkoztam. Akit már elég régóta figyeltem. -Mit kerestél kint?-kiabálta.-Miért hagytad el a celládat?   Annyira összevoltam zavarodva, hogy nyelni sem tudtam. -Één-én csa-csak...rosszul voltam. Hányingerem volt és szédültem. Nem éreztem jól magam, ezért szóltam egy őrnek, hogy engedjen ki friss levegőt szívni. Csak hirtelen jött az a tömeg és teljesen összezavarodtam. Sajnálom.-magyarázkodtam.     -Ahha. És miért voltál rosszul? Küldjelek el orvoshoz? Kiderült már a rosszulléted oka?-kérdezte.      -Nem, még nem.-suttogtam.  -Remélem nem az, amire gondolok. Mert akkor nem maradhatsz itt, de jó dolgod sem lesz.-mondta, mire felkaptam a fejem.   -Nem vagyok terhes!-kiáltottam nevetve.  -Oké, oké-mosolygott, majd hirtelen észbe kapott és kezébe vett egy papírt, majd elkezdett magyarázni. -Egyébként a szökési kísérletet büntetik. Elég komolyan. Az 1935-ös törvény kimondja, hogy...-mondta, de félbeszakítottam. -A törvény sok dolgot mond ki. De a legtöbb nem ér semmit. Akik meghozták, se tartják be őket. Csak feleslegesen vannak leírva. És a legtöbbjük hülyeség.-  Ha jól láttam eléggé meglepődött a magabiztosságomon. Odamentem hozzá és kivettem a papír tömböt a kezéből. Megkerestem rajta az angol változatot majd túlzott angol akcentussal megpróbáltam felolvasni párat, majd megjegyeztem. -Ohh, this is so coooool!    Erre ő elmosolyodott és annyit mondott: -Yes, so cool.  -Többet nem tudok angolul. Nem tanultam sokáig. Ahogy a németet se. Az kifejezetten untatott. Annyira tört az egész...-közöltem.  -Tipikus zsidó hozzáállás.-mondta.  -Ami a táborban megy, az pedig tipikus náci hozzáállás.-válaszoltam. Erre már nem tudott mit mondani.  -Na jó, figyelj. Ma nem tudlak már visszavinni a helyedre, de holnap délelőtt megpróbálhatjuk. Ma éjszaka itt alszol nálam, azon a kanapén. Én bent leszek a hálószobában.-közölte, én pedig bólintottam. Még egy 20 percet csendben ültünk, amikor kopogtak. Én eléggé megrémültem, de a tiszt mosolyogva nyitott ajtót. Rájöttem, hogy várt valakit. Egy tipikus német szépség jött be az ajtón. Világos bőr, szőke haj, kék szemek. És szokatlanul piros rúzs és egy eléggé szexi ruha. Picit meglepődött rajtam, de nem volt túl sok ideje engem nézni, mert a férfi magához húzta és egy elég szenvedélyes csókkal köszöntötte. Én meg elfordultam, mert nem volt kedvem végig nézni az egész jelenetüket. A tiszt még rám pillantott és ezt mondta: -Bármi is van, ne zavarj éjszaka. Ja és a mosdó ott van.-mutatott egy ajtóra, én pedig bólintottam. A villanyt hirtelen lekapcsolta, majd a nővel bementek a szobába és gondolom folytatták a jelenetüket. Bármennyire is örültem, hogy végre kényelmes ágyon alhatok, sajnos nem tudtam az éjjel aludni.