TomTord ~ Mikor A Kaland Végetér

1. Visszatért

A szobámban feküdtem. Összetörten. Kimerülten. És semmivel sem törődve. A sebeimet néztem amiket magamnak okoztam.
-TOM!! Gyere ki! Napok óta bent vagy és ne hidd hogy nem hallom mikor sirsz!!-kiabálta be az ajtómon Edd.
Vissza gyürtem a pulcsim ujját a sebemre és ajtót nyitottam
-Nincs semmi bajom hidd el.
-Nem hiszem! Na gyere le enni!
-Nem vagyok éhes
-Pedig azvagy! Na gyere!-fogta meg a kezem és lehuzott a konyhába. Leültetett és míg sült a bacon addig leült elém és beszélgetni kezdtünk.
-Tom.-kezdte-Tudom hogy hiányzik.
-Nem akartam megölni..-tört ki belőlem a sírás
-Nem a te hibád Tom!
-Utáltam a hülye fejét, de nem érdemelte a halált..-kezdtem el szipogni. Edd megölelgetett és próbált lelkileg megnyugtatni.
-Semmi baj Tom. Hidd el, minden rendben van -mosolygott rám Edd titokzatosan.
-Mi?-mondtam és kifujtam az orrom-
Hogy érted?
-Háát. -kezdte aztán valaki becsengetett az ajtón.-Máris meglátod-mosolygott rám és elindult az ajtó felé. Én utána vettem az irányt. Kinyitotta és.. Wow..
-Helló régi barátok!-köszönt kacsintva Tord. Én nyitott szájjal álltam az ajtóban és próbáltam feldolgozni hogy mi történik
-Mi a fasz?-kérdeztem aztán kezdett tisztulni a kép. -Hogy hogy nem?-kezdtem de Tord közbeszólt
-Nem haltam meg?-folytatta-Hmm nem tudom! Fogjuk rá hogy a bűntudatom életben tartott..-mondta mosolyogva s utána sóhalytott egy hatalmasat. -Annyira sajnálom skacok.-mondta a vörös pulcsis
-TURD!-jött be Matt
-Tord, és szia Matt! Amugy nem akarsz beengedni?
-Jaj de!-esett le Eddnek hogy ott állnak az ajtóba. Beengedte és Tord már helyet is foglalt
-Elöször is! Mi a faszért akartál megölni? Másodszor is, miért vagy itt? Harmadszorra, mikor mész el?-csaptam meg a kérdésekkel.
-Először is Hülye voltam, sajnálom. Másodszor jöttem bocsánatot kérni mindenért és kártérítést fizetni
-Te vagy már egy nagy kár-mormogtam bele
-HAAARmadszorra is.. Már megyek is...-mondta lehangolóan
-Mi?-kérdezte Edd
-Látom hogy zavarok Edd, én már ide nem kellek.-mosolygott hamisan.
-Ne menj-kezdtem el. Nemtudom mi ütött belém csak kicsuszott a számon. Inkább felrohantam a szobámba és.. És csak ugy néztem a plafont. A sebeimet.. Miatta..
-Akkor maradsz Tord?-mosolygott rá Edd vidáman
-Ezek szerint-mosolygott rá vissza Tord
-Annyira örülök! Ujra együtt a csapaat!!-ölelte át hirtelen-Na de megyek beszélek Tommal. Addig Matt süsdd a pattogatott kukoricát és a filmeet!-mondta Edd és felrohant a lépcsőn.
-Hogy kell megsütni a filmet?-nézett Matt hatalmas tudós fejjel Tordra.
Tord homlokon csapta magát és elment segiteni a bolondnak.

Eközben Edd benyitott halkan a szobámba
-Hé, Tom minden rendben?-nézett be, látta ahogy összekuporodva merengek a semmibe az ágyamon körülöttem lévő véres zsebkendőkkel.
-Tom? Jól vagy?-rohant oda hozzám.-Tom ugye nem?-nézett rám a kóla srác kétségbe esetten
-Miatta...-néztem továbbra is a semmibe. Edd megfogta az állam elérve hogy belenézzek a szemébe. Aggódott értem én pedig szégyeltem magam.. Sírni kezdtem..
-Tom hé nyugalom! Minden rendben-mondta és azonnal átölelt. Én csak sírtam a vállán. Egy kis idő után megfogta a kezem egy vágásnál és felsziszegtem. Edd ránézett a kezemre és felakarta húzni a pulcsim újját
-Ne Edd!-szóltam rá de késő volt. Meglátta a vágásokat
-Tom.. -mondta könnyes szemmel
-Sajnálom hogy mindig csalódást okozok
-Tom ne butáskodj te!-ölelt át újra sírva.-Nincs mit sajnálnod! Semmit nem tettél ami miatt bocsánatot kéne kérned! Annyira butus vagy!-fogta meg a vállam.
-és most gyere és ellátom a sebeidet.
-Ne..nem kell
-De kell! Elfertőzödhet és meghalhatsz!
-Kit érdekel...-suttogtam amit Edd valószínűleg meg hallott
-Engem! És mindenki mást ebben a házban! Rendben? Fontos vagy! És most gyere.-Nem ellenkeztem Eddel, vele nem szabad. Ő mindig csak jót akar. Elmentünk a fürdőszobába és befáslizta a sebemet.
-Igérd meg hogy-kezdte a zöld pulcsis
-Nem csinálom többet-vágtam közbe
-Helyes... Szeretünk, remélem tudod.-mosolygott rám és kiment.
-Ja és gyere le beszélgetni egy picit.-mondta lefele a lépcsőn. Én lehuztam a pulcsim ujját és elindultam lefelé. Tord meredten nézett rám.
-Thomas..-kezdte
-Tord..
-Én..-kezdtük egyszerre
-Mond csak-mosolygott rám
-Neem, kezd csak-tettem zsebre a kezem.
-Tom sajnálom amit tettem. Tudom sosem fogsz megbocsájtani. Csak tudd hogy tényleg sajnálom
-Nem baj. Nem haragszom senkire csak magamra.. Sajnálom hogy majdnem végeztem veled... Én-én-elvesztettem az önkontrollom. Megint könnyezni kezdtem.
-Tom, te erről nem tehetsz. Meg amugyis mióta vagyok fontos ennyire neked hmm?-mosolygott rám és megölelt. Meglepödtem, abbahagytam a sírást és élveztem azt a csodálatos ölelést.
-Nem-nem vagy az! Rohadj meg-nevettem el magam és vállba vágtam enyhén.
-Au-fogta meg a vállát.
-Nem is ütöttem nagyot!-néztem rá értetlenül
-NEMBAJ!-mondta és hátat fordított nekem viccesen.
-Hiányoztál komcsi-suttogtam
-THOMAS? JÓL HALLOTTAM HIÁNYOZTAM? Edd!! Biztos hogy jó Tommal beszélek éppen?-kezdett el orditani a szoba másik felébe
-MIVA?-orditott vissza Edd
-Ebben a házban mindenkinek ilyen kurva jó füle van? Eddnek, neked, beszarás. -kezdtem el gyorsan terelni a témát, de Tord ellen nem érdemes bármit is eltakarni.
-Ne tereld a témát Jehova! Tommy, hiányoztaam?~-hajolt felém cuki hangon.. Tord és a cuki hang.. Ahhw..
-Nyomd el magad Komcsi!-toltam el az arcát és elsétáltam piros arcal.
Hallottam ahogy Tord picit kuncogni kezd..
-Befejeztétek a cukiskodást?-kérdezte Matt a konyhából
-ANYÁD-ordítottam be a konyhába
-VAN KEDVETEK SEGITENII?-kérdezte a kóla srác. Tordal összenéztünk, elmosolyodtunk és elmentünk segiteni Eddnek.