TomTord ~ Mikor A Kaland Végetér

17. Utólsó Kaland (Vége)

[Két évvel később]

*Tom szemszöge*

Épp beköltöztünk Tordal az új hàzunkba. Nehéz búcsút kellett vennünk Mattéktól, de nekik is kell a privàt szféra. Eldöntöttük hogy új lakást keresünk magunknak, de nem túl messze Eddéktől, hogy mindig össze tudjunk futni amikor csak szeretnénk újra egy új kalandot.

A furgon meghozta az utolsó adag dobozokat is, Edd és Matt átjött segíteni bevinni őket az üres házba, Tord pedig fizetett a szállításért.
-Biztos ne segítsünk berendezni majd?- kérdezte a kóla srác
-Nem kell, megoldjuk!-mondtam
-IIII MIVAN EBBEN TÉGLA?- kiáltott fel Matt egy hangos roppanással megsózva a gerincéből jőve. Akaratlanul is elnevettem magam ahogy a gyömbér ketté törik.
-NEM VICCES ÉPPEN ROKKANT LESZEK -fogta a hátát. Edd azonnal odament tàrsához és segített neki, míg én jót szórakoztam szenvedéseiken.
-Mi olyan vicces te kis ördög -borzolta meg a hajam a hátulról jövő Igazi ördög. Rà mosolyogtam és hirtelen mintha meg állt volna az idő. Az én rideg szivem, ami évekig zárkában volt, legméllyen, most épp a régi ősellenségem melengeti. Elég furcsa volt vissza nézni az időt, ahogy állandóan utáltam. A hülye akcentusával... Amikor elköltözött voltam a legboldogabb, mikor visszajött utáltam mint a bűnt. Aztán a robbanás után minden megváltozott. Mintha a szigonyom kilövése után le omlasztottam volna a falat és jéghegyeket a lelkemről. És most nézzenek ide, összeköltözünk, csak mi ketten. Nem hazudok, hiányzik a régi rideg és bunkó énem, egy, kicsit.. Jó talán.. Nagyon!
-Thomas, jól vagy?-nézett rám aggódóan Tord. Észre sem vettem hogy őt bámultam az egész elkalandozás alatt.
- Jaj ohm. Igen persze! Csak elvesztem a szemeidben hehe -löktem oda egy kínos "hehe"-vel a kínos bókomat, amit egy puszival díjjazott.

Végre bepakoltuk az összes létező dobozt, amit hoztunk magunkkal.
-Akkor azt hiszem a munkánk itt véget ért.- Mondta a macskás srác, majd odaléptek hozzànk és egy hatalmas csoportölelést adtunk egymásnak.
-Hiànyozni fogtok!-mondta a lilapulcsis könnyekkel a szemében
-Ti is nekünk! Majd sokszor megyünk át, és majd ti is jöhettek bármikor!-mondtam
N

agy nehezen elvàltunk, majd Eddék haza sétáltak, mi pedig szépen lassan elkezdtünk kicsomagolni.

Nem tudom hanyadik csomagot bonthattam ki, de ezekben képek voltak, kiszedegettem őket és szögekkel a falra akasztgattam. Ott volt az összes kalandunk Eddékkel, és az újak Tordal. Épp az utolsó képet kapirgàltam fel a doboz aljáról. Az a táboros kép volt, amikor vele aludtam a sátorban hehe. Eddék be settenkedtek hozzánk, emlékszem hogy kergettem őket hogy töröljék ki. Az volt a legelső napunk együtt. A gondolat menetemből egy ördögszarvú srác térített ki ismét, Tord.
-Akkor sem volt ki a négy kereked- nézett rá a képben a kezemben
-Na ne mond, legalàbb a négy kerekem mellé két JÓ szemem van- Vágtam vissza hencegve
-Most EzZeL ArRa CélZOl hOgY DaGadT VaGyOk?- mondta vibràló irónikus hangon amitől kitört belőlem a nevetés
-Po-pOntosan!- Feleltem rá nevetve.
-Na bazdmeg- mondta komoly hangon, amitől pár másodpercre csend ült, aztán elkezdtem visítani a nevetéstől. Nem mondom, rohadt vicces volt a feje miközben próbál komoly lenni.
-De most komolyan, hogy tudta az ősellenséged megmelengetni a szived?
-Tőlem aztán ne kérdezd, bolond voltam..-mondtam amire szomorúan rám nézett -Mivel beléd bolondultam, szeretek bolond lenni, te bolond.-mondtam egy nagy mosollyal
-Még egy bolond szó és ketté bolondozom a bolond fejed- Nevetett majd megborzolta a hajam és elment a többi dobozt csomagolgatni.

Berendeztünk mindent, egy jó pàr óra hossza alatt, de még most sem volt teljes sok minden.
-Drága, lefeküdhetnénk pihenni? Nagyon elfáradtam- mondtam. Szinte állva el tudtam volna aludni.
A piroska hezitálás nélkül felkapott, mint egy menyasszonyt és elvitt engem a szobánkba. Üres volt még, csak a nagy ágy volt ott, de amire kellett teljesen megfelelt, az alvásra
[is ˵ ͡° ͜ʖ ͡°˵ ].
Befektetett, majd lefeküdt mellém, én pedig a mellkasára kucorodtam. Este 9-10 óra fele lehetett az idő, egész napunkat pakolászással töltöttük, mint ahogy egy darabig fogjuk is. Adtam neki egy jóéjt puszit, ő is, majd elaludtunk lassan.