TomTord ~ Mikor A Kaland Végetér

13. Matt minden rendben?

Elég nagy gerinc fájdalomra keltem. Kicsit kitekeredve aludtam el, de megérte felkelni mert két gyönyörű fekete szempár figyelt rám.
-Jó reggelt álomszuszék-nevetett Thomas. Kinyújtózkodtam nyüszörögve aztán rá mosolyogtam
-Mióta vagy fent? -pusziltam meg.
-Pff, 1órája körülbelül. 9óra van.-közölte.
-MÉ NEM KELTETTÉL FEL?-túrtam bele a kócos hajamba.
-Hagytalak pihenni, meg jó volt hallgatni ahogy álmodba beszélsz-mondta nevetve.
-Mi? Én? Mit mondtam?-csodálkoztam. Szegény miken mehetett keresztül hogy én itt el beszélgettem magamban.
-Idézem. ,,Neem. Nem kérek pörköltet most ettem. Nagyii. Amugy ki vagy?" És rá egy 20percre ujra megszólaltál hogy éhes vagy -mondta Tom, alig birta ki hogy ne kapjon röhögő görcsöt. Én csak mosolyogtam hogy milyen bolond vagyok álmomban, aztán láttam hogy Tom folytatja és fejemhez kaptam hogy mi lesz még.
-Aztán csend volt, és felordítottál hogy ,,A KURVA ANYÁDAT" Felkeltél, rámnéztél, és vissza aludtál- mesélte vihogva, ezen már én is nevettem. Jól meglepődhetett.
-Aahj komoly?-kérdeztem már könnyezve. Tom csak nevetett rajtam.
-Remélem feldobtam a reggeled-mosolyogtam rá
-De még hogy. -nézett bele a szemembe. Oda hajoltam és lágyan megcsókoltam. Aztán belépett a doki Eddel és Mattal és gyorsan leszàlltam Tomról feltünésmentesen.
-Üdv urak-mondta a doki
-Jó reggeeelt-mondta Matt, Edd pedig integetett.
-Meghoztam a leleteket, az állapota nagyon sokat javult, és már ma délután hazamehetnek. Felirjuk Thomas úrnak a gyógyszereket amiket 1-2hónapig szednie kéne, valamint kevesebb alkohol ivászat, és kevesebb fizikai munka. Kinyomtatjuk egy másolat példányban a leleteit, és ha probléma lenne az otthoni orvosaikkal eltudják intézni- sorolta a hosszabbnál hosszabb és bonyolultabb mondatokat amiből gondolom Tom annyit jegyzett meg hogy nincs pia 2hónapig.
-Köszönjük Doki!-mondta Edd. Az orvos kiment Matték pedig elkezdtek pakolászni.

*Tom szemszöge*
-Mitcsináltok?-kérdeztem
-Hoztunk neked reggelit nehogy lefogyj itt nekünk.-vette ki Edd a táskájából az ínycsiklandó kinézetű hambureszeket.
-Igazán nem kellett volna-mondtam aztán megkordult a hasam.
-Jó talán mégis-nevettem fel aztán elvettem a burgert.
-Remélem jót választottunk neked, ugy emlékszem ezt mondtad nem?-mutatott rá Tordra.
-Honnan tudod melyik a kedvenc bureszem?-kérdeztem viccesen.
-Egyszer mikor még nem voltunk együtt mondtad.-csapta oda rögtön a választ
-Azóta megjegyezted? De jó memóriád van.-mondtam aztán befaltam a hambit. Felnéztem az óràra, már fél12 volt, ami azt jelentette hogy lassan visszamehetünk a szállásra a pihepuha ágyba Tord mellett. Elnéztem az ágy melletti kis szekrényre, és ott volt egy szál vérvörös csodaszép rózsa vele egy kis cetlivel. Tord elmosolyodott ahogy észre vettem, levettem és elolvastam a kis levelet ,,Jeg elsker deg Tom♡".
-Ez mit jelent?-kérdeztem.
-Norvég, azt jelenti szeretlek-fogta meg a kezemet én pedig rögtön elvörösödtem és bekönnyeztem.
-Én is téged komcsi-mosolyogtam rá könnyes szemmel.

*pár óra múlva*
-Tord segíts neki-mondta Edd és ki segítettek az ágyból. Kicsit szédültem de azt mondták ez teljesen normális ilyenkor. Lassacskán lesétáltunk a szállásunkra végig a párom kezét és a tőle kapott rozsát szorongattam. Kicsit fájt a fejem ezért egyből bementem lefeküdni, legalább most Edd megengedi ha egész nap alszom. Tord főzött nekem gyógyteát meg Edd csinált nekem muffinokat. Nyakig betakarózva feküdtem bent a szobába.
-Bejöhetek?-kérdezte Tord.
-Egy szobán osztozunk szivem, nem nemjöhetsz-nevettem fel aztán bejött egy tálcával a kezében a teával és a muffinnal plussz lázmérőt hogy megnézze hozzon e vizes ruhát, de hálistennek nem volt lázam. Elfogyasztottam a fincsiségeket, Tord levitte elmosni aztán bebujt mellém.
Felfeküdtem a mellkasára, átöleltem, ő pedig közbe simogatta a hátamat.
-Köszönöm-mondtam megtörve a csendet.
-Mit?
-Ha te nem vagy, már rég nem lennék, meg a halak is megemésztettek volna-mondtam viccesen.
-Én örökké ittleszek neked Thomas ezt jól jegyezd meg. -puszilta meg a homlokom.
-Én is. -csuktam be a szemem, s csak hallgattam a szívverését, az mindig lenyugtatott.
-Skacok..-jött be sírva Matt aztán térdre rogyott az ajtóban. Felpattantunk az ágyból és oda szaladtunk hozzá.
-Matt hé hé minden rendben?-kérdezte Tord, én pedig átöleltem Mattot.
-Megyek megkeresem Edd-et.-szaladt el Tord kiabálva Edd nevét.

Percek teltek el, de se Tord, se Edd sehol, Matt pedig egy szót sem bírt kinyőgni a sírástól. Simogattam a hátát és mondogattam neki pozitív dolgokat, de ő csak sírt.
-Gyere menjünk megmosni az arcodat, kérlek ne sírj-Mondtam, elmentünk a fürdőszobába és figyeltem Mattot, akinek enyhült a zokogása, de még mindig potyogtak a könnyei. Telefonomat kerestem a zsemembe, de hát feleslegesen, biztos Tord kivette.
Ránéztem Mattra, aki farkaszemet nézett ijesztően a tükörképével, egyre nagyobb és fàjdalmasabb vigyorral, de a szeméből ömlött a könny.
-Matt-nyúltam felé mire hirtelen felkiáltott, belevágott vagy hármat a tükörbe ami darabokra tört, a kezéből pedig áramlott a vér. Alig bírtam lefogni, aztán elengedte magát és csak sírt, én pedig szaladtam keresni valami fáslit a kezére. Bekötöttem a kezét, elszaladtam a telefonomért és ujra átkaroltam Mattot. Felakartam hivni Eddéket, de nagy szerencsétlenségemre a konyhában csörgött Edd, és Tord telefonja is. 
-Gyere menjünk be a szobámba feküdjünk le és pihenj, kérlek gyere.-állitottam fel a gyenge síró srácot magam mellől. Befeküdtünk a szobánkba, és ölelgettem Mattot. Egy negyed óra se telt el de már éreztem ahogy Matt kezd megnyugodni, nem akartam megszólalni mi a baj, mert akkor lehet elkezdett volna újra sirni, inkább hagytam hogy elaludjon ölelgetve engem. Nem tudom mi történhetett, de Mattot soha életemben nem láttam még ilyennek, sőt nem is volt soha ilyen. Remélem Edd és Tord is jól van.. Aztán megcsörrent a telefonom..