TomTord ~ Mikor A Kaland Végetér

6. ,,Elvileg tévéznek"

Egész este gitároztam neki, és énekeltem róla. Néha ő énekelt amikor felismert egy dalt amit játszok és wow. Csodálatos hangja van.
-Mikor tanultál meg igy énekelni? Nem is tudtam hogy tudsz!-mondtam kicsit elpirulva.
-A génjeimben van, pluussz jó zenei alap alá könnyebb-kacsintott rám. Imádom amikor rám kacsint, mindig jobban elvörösödöm tőle. Még gitároztunk egy jó darabig míg Edd benem jött szolni hogy csendesedjünk, nem értem miért, még csak hajnali fél2 volt. (Haha nem hagytuk őket aludni)
Lassacskán bevágódtunk az ágyamban és Tord karjaiban elaludtam. Heh de romcsi.
-Jóéjszakát Thomas-mondta és nyomott egy puszit a homlokomra
-Jóéjt Komcsi.-mondtam és szájon pusziltam. Hamar elaludtunk

Reggel egyedül keltem jó kis bacon illatra. Igazi Amerikai kaja elvileg.
Kicsoszogtam a szobámból és lementem az illat után. Matt csinálta  a bacont. Edd és Tord sehol.
-Jóreggelt Matt.-mondtam és megdörzsöltem a szemem
-Jóreggelt Tim.
-Tom. Nem láttad Tordékat?-kérdeztem
-Eléggé bevoltak rúgva és felmentek Edd szobájaba elvileg tvznek. Miért?-mondta Matt én pedig szó nélkül felrohantam reménykedve hogy ténlyeg csak tvznek. Aztán amikor benyitottam Edd szobájába.. Bárcsak inkább ne is tettem volna.. Edd rámászott Tordra és éppen.. Ehh..
-T-TORD!! -orditottam be a szobába zokogó szemekkel. -BASZKI ÉN BIZTAM BENNED! ÉRTED? SZERETTELEK!-orditottam továbbra is, Eddék próbáltak megszólalni és takarni az alsonadrágban feszülő szervet. Én kirohantam a szobából, a házból, az utcából.. Elmentem a legközelebbi bárba és vettem egy csomó piát. "Nem kellene innom a gyógyszerek miatt de ki a faszt érdeklek. Bárcsak meghalnék tőle.
Nem kellek ugyse senkinek. Eddék megvannak nélkülem."-mentek végig a rossz gondolatok a fejemen.. De végülis igaz.. Futottam ameddig a lábam birta a sok teli üveggel. Kifutottam az egyik Parkba leültem egy pad elé és elkezdtem a whiskyket, borokat és pálinkákat lehúzni. Sírtam. Fájt nagyon. Ennyire lennék fontos? Csak egy játékszer voltam számára? Néha elorditottam egy "miért"-et meg néhányszor majd megfulladtam a piába, de föleg a fájdalmas könnyeimben.
Egész nap ott ültem tehetetlenül a földön. Bár ha akartam se tudtam volna megmozdulni, lebéntult a lábam a sok alkoholtól. Már értem miért nem lehet gyógyszerre inni.
A zsebemből kivettem a telefonom éd a legszomorúbb mixeimet beinditottam amit még akkor hallgattam amikor hiányzott Tord..
Összekuporodva ültem a földön, üres üvegekkel körül véve, sírva, és hangosan depressziós zenéz hallgatva.
-Hé, minden rendben?-jött oda egy lány. Felnéztem és lámcsak ki volt az. Tamara.
-T-tom? Mi a baj öcsi?-kérdezte
-Tamara? Hogy kerülsz ide?-válaszoltam kérdéssel. Tudni illik Tamara az én énem csak lányba. Egy másik dimenzióban csak gyakran meglátogatnak.
-Átjöttünk Ellel, Matildával meg Torival széjjel lézni.
-Együtt vagy Torival?-néztem fel rá.
-Igen, mostanában nem is iszik, sem cigizik, meg énis alig iszom ha vele vagyok, elég fura, már hiányzik a whiskym. De veled mivan?
-Edd és Tord..-mondtam lesütött szemmel amiből ujra folyni kezdtek a könnyeim. Tamara leült mellém és megfogta  a vállam.
-Minden rendben lesz Tom. Mond el mitörtént teljesen.-vettem egy mély levegöt és probáltam dadogva elmagyarázni mivolt
-Matt aztmondta bevoltak rugva és felmentek elvileg "tévézni" Felrohantam és Edd éppen Tordot vetkőztette csókolózva.. Pedig aznap hajnalban még vele feküdtem az ágyban szerelmesen és boldogan, aztán felkeltem arra hogy már mással van. Miért vagyok ilyen szerencsétlen? Miért nem kellek senkinek?-temettem bele az arcom kezeimbe. Nagyon fájt.. Tami csak hagyta hogy sírjam ki magam aztán segített felállni de a lábam még mindig eléggé zsibbadt és elvitt magukhoz. Adott vizet hogy nagyjából tudjak járni is. Végig néztem a telefonom hogy hivnak e Eddék, de nem.. Megvannak nélkülem...
-Oh Szia Toom!-köszöntött Ell.
-Sziasztok-mondtam szipogva
-Hé mi a baj?-kérdezte
-Igazán semmi.. Bár.. Beszélhetnék veled négyszemközt Ell?-valami átfutott az agyamon..
-Persze.-mondta és felmentünk a szobájába.
-Ell.. Nézd.. Te megcsaltad Matildát?-csaptam oda nyersen
-Nem, soha nem tennék ilyet. Nagyon szeretem. Miért feltételezel ilyet?-kérdezte full komolyan. Láttam s éreztem hogy igazat mond.
-Edd és Tord... Majdnem lefeküdtek.. Ha nem nyitok be még mostis hancurkodnának, söt lehet azóta nem is emlékeznek arra hogy létezem és folytatják...-mondtam könnyeimmel szenvedve.
-Wo.. Edd és Tord?? Hogy??-értetlenkedett. Nem mondtam semmit, nem nagyon tudtam. Nem bírtam tovább. Lefutottam a lépcsőn, kiszaladtam és mentem ameddig csak a szemem ellátott. Elakartam mindenkitől futni. A telefonom otthagytam Elléknél, hasznát nem vettem volna Mert senki sem keresett volna.. Futottam míg birtam. Már kezdett esteledni. Elértem a tenger parthoz, volt ott egy házikó szerű kis épület a parton. Beültem az árnyékába hogy senki ne vegyen észre és néztem a naplementét s a vizet. Gyönyörű volt.. Lefeküdtem a homokba egy idő után s elkezdtem nézni a csillagokat.. Elképzeltem hogy én is az vagyok. Csak egy csillag fent az égen..
-TOOOM?
-THOMAASS?!
-TIIM!
-ISTENEM MERRE VAGY-hallottam egy jópár külömböző hangot. Eddék voltak.. Felültem és bebujtam a ház árnyékába összekuporodva és bőgve. Nem akartam őket látni. Megakartam halni abban a pillanatban. Ugyse vagyok fontos nekik
-Ott van!-hallottam meg Mattot. Elkezdtek felém futni én pedig egyre jobban zokogni kezdtem.
-T-tom-fogta meg a vállam Edd.
-HADJATOK! LEGYETEK BOLDOGAT NÉLKÜLEM MINT AHOGY EDDIG TETTÉTEK!-tört ki belőlem -SOSEM VOLTAM FONTOS MOST MIÉRT LENNÉK? HA?
-Thomas én-kezdte Tord
-TE MI? TÁN SAJNÁLOD? MIT? AZT HOGY BOLDOGABB VAGY EDDEL MINT VELEM? KIT ÉRDEKEL! NEKED CSAK EGY JÁTÉKSZER VOLTAM! MEGFOGTAD A SZÍVEM MAGADÉVÁ TETTED AZTÁN DARABOKRA TÖRTED ÉS ELDOBTAD..-már nagyon nem bírtam.. Az összes folyadék ami bennem volt a szememen áradott ki.-Most itt vagyok darabokra tört szivvel és még mindig szeretlek... De te boldogabb vagy nélkülem.. Ti mind boldogabbak vagytok nélkülem.. Remélem Matt tudja hogy megcsaltad, és remélek tudod hogy Matt jobban szeret téged a saját életénél. -néztem rá Mattra aki könnyes szemmel nézett Eddre. Elakartam sétálni és már kezdtem is amikor hallottam hlgy Tord zokog
-Istenem Tom várj!-mondta.
-Szeretlek! Hidd el mindennél jobban! Annyira sajnálom én sosem akartam ezt! Én mindig is csak téged akartalak magam mellett.. Kérlek bocsáss meg nekem.. Tul sokat ittam és ez lett belőle. Annyira sajnálom Thomas én én.. Nem tudok élni ha te nem vagy velem.. Annyira sajnálom kérlek Tom..-mondta s a végén összerogyott s földre sírva.
-Annyira akarok neked hinni Tord.-mondtam könnyeimet potyogtatva.
-Tom.. Nagyon szeretlek mindennél és mindenkinél jobban te vagy az életem értelme!-mondta de már nem birtam vissza fogni magam. Lehet túl hamar bocsájtott meg de ez kellett.. Megöleltem. Sirtunk egymás vállán de ahogy elnéztem nem csak mi. Edd és Matt már kibékült ahogy elnéztem.
Elsem hiszem mit tett velem Tord, de nem tudok nélküle élni.
-Kicsit várnunk kéne ezzel az egésszel-mondtam ő megértően bólintott. Elengedtük egymást és lassan haza szenvedtem magamat. Ennyi futás és sírás után méghozzá félig részegen lelkizni s aztán haza sétálni elég kemény és szokatlan volt. Ehh..
Hazaértünk és felmentem a szobámba, hallottam Tordot mögöttem, megakart szólítani de inkább hagyta hogy bemenjek.
Becsuktam az ajtót levetkőztem és befeküdtem az ágyamba.
-Tord hol fogsz aludni?-hallottam hogy Edd kérdezi a folyosón Tordot
-Ha adsz egy párnát és egy takarót akkor letudok menni a kanapéra-mondta. Innentöl sokat már nem hallottam. Elkezdtem zenét hallgatni és lassan el aludtam.