TomTord ~ Mikor A Kaland Végetér

12. Váratlan süllyedés

Mióta Hawaiin voltunk, egész időnket a vízben töltöttük, néha kimentünk làngost és pizzàt enni, aztán vissza be a vízbe. Mondhattam volna hogy ezen napon egyedül voltunk, de egy fura alak ott volt körülöttünk, a parton s a vízben is, és sokszor bámult minket, de nem is érdekelt minket.

Be akartunk màr menni a vízből mert ránk esteledett. A parton voltunk, én mentem leghàtul, a fura pasas pedig mögöttem, elég szorosan mert ő is gondolom kiakart szállni.. Jöttem volna ki a vízből amikor a pasas megfogta a karomat visszalökött én pedig megcsusztam egy kövön és bevertem a fejem. Nem tudtam reagálni mert a sodrás vitt magával, de láttam ahogy a csávó utánam néz mosolyogva, integetett nekem, aztán elrohant. Kezdtem süllyedni. Csak levegő jött ki a számon és láttam ahogy a halak körülvesznek, aztán újra elsötétült minden

Edd szemszögéből
-TORD! TOM MEGFULLAD!-ordibáltam teli torokbol és már ugrottunk is Tom után. Én nem birtam leúszni, csak néztem merre lehet, Tord megpróbált elsüllyedni de Tom egyre lejjebb és lejjebb ment. Nagyon bepánikoltam ezért kimentem szólni a vizimentőknek Mattal. Nagyon hamar ki értek, de Tord még sehol. Meg mutattam merre úszott be és már keresték is Tordékat

Tord szemszög
Úsztam amennyire gyorsan csak tudtam mentem Tom felé, aki csak süllyedt a mélyben. Nagyon sötét volt.. Az orromig sem láttam el, de próbàltam fókuszálni a zuhanó testre elöttem méterekkel lentebb. Már eléggé fogyóban volt a levegőm is, amire eltudtam kapni a kezét. Megpróbáltam az utolsó lehelletemig küzdeni hogy kiérjünk a vízfelszínre. Nagyon kevés levegőm maradt, de Tomot mindenféle képpen meg akartam menteni. Kezdtem szédülni,és olyan érzésem volt mintha szét akarna robbanni a fejem. Egyre lassabban kezdtem úszni akaratom ellenére felfelé, a szemem is alig akart egy pislogás után kinyilni. Azt hittem elszállt az utolsó reményem, aztán valakik megfogták Tomot, és engem és kihúztak. Felvittek minket a felszínre, én alig kaptam levegőt, nagyon sok víz ment a tüdömbe, nem győztem köhögni ki. A szivem is nagyon gyorsan vert.. Aztán ránéztem Tomra aki úgy volt a mentősök kezébe mint egy halott..
-Men-men-mentsék meg!! Kére-em!-pánikoltam be. Azt mondták minden rendben lesz.
Kivittek minket a partra Edd és Matt átkarolt engem, én csak remegtem, a lélek is kifagyott belölem. Hoztak nekem forró teát, meg törülközőket. Nem bírtam válaszolgatni Eddéknek hogy minden rendben van e, se megmozdulni. Nagyon levoltam sokkolódva... Gondolkoztam..
-Mi-mi lesz h-ha nem é-éli túl?-dadogtam halálra fagyva. -Én-én nem tudom m-mit cs-csinálok hogyh-ha -fejeztem volna be de Edd és Matt kéz oldalról átöleltek. Próbáltam megnyugodni, de ez a második hogy lehet elveszítem.. Nem akarom.. Tomot bevitték a helyi korházba, pár perc mulva felhivták Eddet.
-Edd Gould tessék-vette fel Edd. -Igen Thomas! Jól van?... -egy szünet után sóhajtott egy nagyot, nagyon megijedtem. -Rendben. Nagyon szépen köszönjük! Szép estét-tette le. Nagyon nem volt bíztató ez a beszélgetés. Csak meredten néztem rá reménykedve a kis köntösömben.
-Jó hír, -kezdte mosolyogva -Minden rendben, egy enyhe agyrászkodást kapott az eséstől, de már a tüdőjéből a vizet kiszipuzták-mutogatott viccesen- 1-2nap és vissza jöhet. -Fejezte be. Hatalmas levegőt vettem egy enyhe mosollyal. Hála az égnek hogy jól van.
-Szeretnél bemenni hozzá? Még nem kelt fel de elvileg nemsokára felfog, biztos örülne neki ha arra kelne hogy ott vagy. -mosolygott rám. Megszárítkoztam, felvettem valami normális öltözéket aztán elmentünk s korházba. Recepciónál bejelentkeztünk és megkérdeztük melyik Tom szobája.
Lassan benyitottunk és.. És rossz volt újra korhàzba látni. Leültem mellé és megfogtam újra a kezét, és néha megsimítottam jéghideg arcát, de a műszer pittyogása megnyugtatott, hogy él. Lélegeztető gépre volt rakva míg nem kelt fel.

Egy kis idő utàn éreztem ahogy picit megszoritja a kezem, gondolom ébredezett. Arca kezdte visszakapni sz eredeti szinét egy pici pirossággal az orrán.. Heh.. Mint rudolf..
Lassan kinyitotta a szemét, de megszólalni nem bírt a lélegeztető géptől. Szóltunk az orvosoknak, leszedték róla és megnézték tud e önállóan levegöt venni már, ami nem volt valami nyugtató.
-Szia Thomas-mosolyogtam rá
-Szia Tord-mondta egy gyenge de őszinte mosollyal az arcán. Olyan aranyos..
-Hogy vagy?-kérdeztem a betegemtől
-Ehh, mint aki megfulladt a vízben-nevetett egy picit, de mellkasához kapott lassan mert fájt neki.
-Hm nem is tudom miért-kuncogtam -De ne eröltesd magad, aludj nyugodtan, pihenned kell-soroltam neki.
-De nem akarok, olyan jó veletek itt.-nézett rá Eddékre is, akik közbe mosolyogva nézték hogy gondoskodok Tommy-ról.
-Mi itt leszünk még ha el is alszol -kezdte Edd
-És itt leszünk ha felkelsz- fejezte be Matt. Tom rànk mosolygott és odahuzta a szájához a kezem és megpuszilta. Én megpusziltam az ajkát, viszonozta, aztán mind ketten elpirultunk.
-Amugy egy utolsó kérdés és hagylak aludni.-kezdtem - Emlékszel mi történt? Mitöl estél ennyire vissza?-kérdeztem a fáradt Tommy-mat.
-Tudjátok ott volt az a fura pasas aki figyelt minket-mondta, mind hárman bólogattunk.
-Visszalökött aztán elrohant.-felelte gyengén. Azthittem idegösszeroppanást kapok, de nem akartam hogy Tommynak feljebb menjen az idegeskedésem miatt a pulzusa, ezért nyugodtan kellett reagálnom
-Holnap elintézem azt a pasast ne aggódj-roppantottam ki ökölben az ujjaim, Tom rám mosolygott hogy hogy védem.
-Hogy értek ki a mentők olyan gyorsan hozzám hogy nem haltam meg?-kezdett új témát a beteg.
-Tord beuszott utánad a sötétben, igaz majdnem ő is odalett, de kihuzott téged, aztán jöttek a vizi mentők Tordért és érted.-mondta Edd Tom ágya mellett állva.
-Kockáztattad értem az életed?-nézett rám bociszemekkel Thomas.
-Persze, soha nem akarlak elveszíteni, és ha az életembe kerül hogy megvédjelek, hát legyen. -vakartam meg a tarkómat, aztán szemébe néztem Tomnak, akinek szemeiből potyogtak a könnyei.
-Aaaw ne sírj picim-töröltem le a könnyeket az arcáról. Homlokon pusziltam és megsimítottam az arcát.
-Köszönöm hogy életben tartasz és tartotok, szeretlek titeket-Mondta halkan, s megfogta az arcán lévő kezemet.
-Én is téged Tommy!-mosolyogtam rá.
-Mi is tégeed Toom!-mondta Matt és Edd egyszerre.
-Na de alvás, nem szeretném hogy holnap fáradt legyél, elég késő van.-mondtam és megfogtam a kezét mellette.
-Jóéjt skacok-csukta be a szemét a kékpulcsis
-Jóéjt-mondtuk hárman. Edd és Matt hazament aludni, nem volt elég sok hely hogy ott tudjanak maradni, a váróteremben a padon meg nemis kényelmes, szóval nekik mondtam hogy menjenek nyugodtan haza. Én ott maradtam Thomas mellett. Elhelyezkedtem nagy nehezen a párnás széken, és felsőtestel lefeküdtem Tom ágya szélére amennyire elfértem, és ott aludtam.

Annyira szeretem...