Never leave me (CLEXA) [hun/en] [DISCONTINUED]

Harmadik Fejezet

Arra ébredtem, hogy Lexa mellett fekszem és a bal karommal a derekát karolom át, mikor észrevettem mit is teszek hirtelen elhúztam a kezem. Ezzel a mozdulattal sikeresen felébresztettem a bésen alvó Lexát.

Mikor megfordult barátságosan rámosolyogtam és ő ezt viszonozta.

"Jó reggel." mondtam neki, majd kimásztam az ágyamból.

"Jó reggelt. Hogy aludtál?" kérdezte és ekkor jöttem rá, hogy most először nem volt rémàlmom 7 év alatt.

"Jól. És te?" kérdeztem vissza.

"Én is." mondta, majd ránézett az órára. "... El fogunk késni!" mondta idegesen, mire én is ránéztem a faliórára. 8:45-öt mutatott, tehát még volt 15 percünk mindenre beleértve az utat a suliba.

Mikor már mindennel készek voltunk már csak 5 percünk maradt. Kiszaladtam és beültem a Chevrolet Camarómba, Lexa is ezt tette.

"Hát ezt megszívtuk!" mondta még idegesebben.

"Nyugi, nem láttál még vezetni." mondtam neki egy ravasz félmosolyal.

"Inkább késsünk, nincs kedvem meghalni!" mondta mire én sóhajtottam.

"Most mondtam, hogy még nem láttál vezetni! Hidd el jó soffőr vagyok!" mondtam unottan, de egy biztató mosolyal.

"Ok! De ha meghalunk én esküszöm, hogy megöllek!" mondta, mire én felnevettem.

"Hogy ölsz meg valakit aki már halott és ha te is az vagy? Ez nem logikus!" mondtam még mindig kuncogva ő pedig egy félmosolyt adott nekem.

"Megvannak a módszereim." mondta egy veszélyes tekintettel, mire én még jobban kezdtem nevetni. Ő pedig egy nagyobb mosolyt csalt az arcára

"Mostmár totálisan elkéstünk!" mondtam az orámra nézve.

"Akkor hajts már!" parancsolta Lexa, mire én egyet sóhajtottam.

"Igenis... Parancsnok." mondtam, kihangsulyozva az utolsó szavat,mire ő is sóhajtott unottan.

"Csak hajts már!" parancsolt rám Lexa még egyszer, mire én elindítottam a kocsit és rögtön a suli felé vettem az irányt.

Mikor a suli parkolójában leparkoltam rögtön oda jött Raven a kocsihoz mielőtt még kiszálhattunk volna. Nekem erre eszembe jutott, hogy nekem kellett volna elhoznom a suliba, mert a kocsija lerobbant. Most fogok meghalni.

"Látom találtál helyettem egy jobb utast!" mondta Raven Lexa felé bólintva, mire én bocsánatkérően néztem rá.

"Bocs, Rae! Elaludtunk és teljesen kimentél a fejemből." mondtam hangnemen, ami azt az üzenetet sugalta, hogy "Sajnálom".

"Úgy látom elég jó okod volt" elaludni"" mondta, Lexára nézett, majd vissza rám, az utolsó szónál pedig idézőjeleket mutogatott és kacsintott egyet.

Nekem rögtön leesett a zseton, de amikor Lexára néztem ő csak egy értetlen fejet vágott. Engem ettől elfogott a röhögés. Tényleg ne esett le neki?

"Azt hiszi, hogy együtt aludtunk!" magyaráztam neki.

"De hisz úgy is volt. Most mit neve... Oh." mondta, mire Raven hangosan felnevetett én pedig egy kicsit elpirultam és Lexával is ugyanez történt.

"Nem úgy! Csak rohadt álmos voltam, Lexa pedig olvasott és elnyomott minket az álom!" magyarázkodtam.

"Aha, persze! És mit is keresett a házatokban? A szobádban? Az ágyadban?" kérdezte egy piszkos félmosolyal, mire én csak sóhajtottam.