Never leave me (CLEXA) [hun/en] [DISCONTINUED]

Negyedik Rész/Part Four

Magyar:

Clarke's POV

"Szóval, megcsókolt te, pedig visszacsókoltad! És azután?" Octavia érdeklődött.

"Tudtam én, hogy van valami köztetek!" mondta Raven izgatottan, mire Octavia csak a karjába ütött egyet.

"Fogd be! Akarom hallani a végét!" mondta Ravennek, majd vissza fordult felém, hogy mutassa, hogy figyel. Ravn is ezt tette.

"Beszáltam a kocsimba és egyenesen ide jöttem!" mondtam, mire mindketten a homlokukra csaptak jelezve, hogy nem hiszik, hogy ez egy jó húzás volt, de őszintén én sem.

"Tehát, faképnél hagytad, miután lesmárolt?!" kérdezte Raven hitetlenkedve.

"Mit kellett volna tennem? Ő egy lány és én is az vagyok!" jelentettem ki a már egyértelmű tényt, mire mindketten sóhajtottak.

"Az nem számít! Milyen érzés volt megcsókolni?" kérdezte Octavia és én értettem is a szemszögét, de akkor is ez új volt nekem.

  Octavia és Raven már több, mint egy éve együtt voltak és imádom, hogy boldoggá teszik egymást, de ez most más. Én még soha nem éreztem ilyet egy lány iránt! Őszintén igazából senki iránt... Ez.... kiakaszt. És most csak azon gondolkodtam, hogy az igazat mondjam-e vagy csak találjak ki valamit, hogy nem érzek semmit.

"Fantasztikus volt és minden alkalommal, mikor megériny vagy csak a szemembe néz elfog egy bizsergető érzés és a pillangók elindulnak a hasamban. De amikor megcsókolt ez az érzés százszor erősebb volt!" úgy döntöttem, hogy az igazat mondom. Erre Raven és Octavia elmosolyodtak és egymásra néztek, majd a következő pillanatban izgalmukban rámugrottak.

" Navégre Griff! Végre életedben először szerelmes vagy!" mondták egyszerre, én pedig azt kérdeztem, hogy, hogy tudnak ugyanarra a dologra gondolni majdnem mindig.

"Mi?! Én szerelmes? Lexába?" kérdeztem mire ők elkezdtek bólogatni. "De hisz nem is ismerem és, és..." nem tudtam mit mondani.

"Clarke,..." kezdte O és most az egyszer örültem, hogy félbeszakított. "Nem mi választjuk ki, hogy kibe szeretünk bele vagy mikor... Én is így reagáltam, mikor rájöttem mit is érzek Rae iránt. Csak én már ismertem, mikor rájöttem. Én is pont úgy éreztem a bizsergést és a pillangókat és még mindig érzem. Minden együtt töltött pillanattal egyre erősebben. És amikor távol vagyok tőle csak arra vágyom, hogy a karjaimba zárjam és mikor rájövök, hogy még egg darabig nem tehetem úgy érzem, mintha valaki több milliószor szíven szúrna egy tompa késsel, hogy fokozza a fájdalmamat!" mire befejezte Ravennek könnyes volt az egész arca és odahajolt, majd megcsókolta Octaviát.

"Ez volt a legromantikusabb dolog, amit valaha hallottam!" mondta Raven, majd még egy gyors csókra behúzta O-t, majd vissza fordult felém. "Tényleg,... ez felveti a kérdést: Te mit érzel most, hogy ő nincs itt? Melletted?" kérdezte, mire én elgondolkodtam.

"Nem tudom. Elég... szar." mondtam őszintén.

  Nagyon rossz volt nélküle lenni, de még mindig nem hiszem, hogy szeretem. Még Octavia szívhezszóló beszéde után sem. Inkább azt mondanám, hogy kedvelem... talán... lehet... nem tudom.

"Kösz." mondta Raven, egy sértett arcot vágva.

"Így kell beszélni a legjobb barátaiddal?" kérdezte Octavia, szintén sértettséget tettetve.

"Nem úgy értettem! Ezt te is tudod! Csak..." kezdtem, de Octavia félbeszakított újból és én megint hálás voltam érte, mert őszintén nem tudtam volna mit mondani.