Fairy tail ------ Laxus Dreyar ff. /Befejezett/

16.

-Barbara Darklight, uram.....-motyogtam magam elé- És szeretnék csatlakozni a céhhez.

A mester erre csak kaján vigyorral válaszolt....vagy mit csinált, komolyan....úgy néz rám, mint valami friss húsra....... Valaki mentsen meg ettől a perverz embertől. Egy lépést tettem hátra. A mester követett.......volna, ha valakinek a keze nem nyúlik elé és ezáltal megakadályozza a további mozgásban.
A kar, ami engem megmentett, az Aaronhoz tartozott.
-Mester......még a végén elijeszti.- szólal meg Aaron.
A mester csak idegesen csettintett egyet a nyelvével, majd Aaron felé lövelt egy nem túl barátságos arckifejezést. Aztán felém fordult, rám már jóval szebben mosolygott.
Ha az előbb nem mosolygott volna olyan rémiszően, akkor most azt mondanám, hogy milyen kedves egy teremtés........
A mester egy lépéssel hátrább ment, majd megfordult és elment.
-Köszönöm Aaron.- hálálkodtam a megmentőmnek.
-Szívesen, de ha jót akarsz, akkor kerüld el jó messze a mestert.....maradj mindig mellettem vagy Damian mellett.- mosolygott rám és ezzel arrébb ment. Komolyan, Aaron elég helyes, hisz barna haja van, kék szeme, kicsit izmosabb és magas. De ezzel az a gond, hogy nekem otthon, a cégnél már van egy hasonló kaliberű ember......de ő mondjuk szőke és néha morog, de amúgy csupaszív ember....egyszerűen imádom.....
*
*
*
Már egy hónapja, hogy beépültem. Mindenkivel összeismerkedtem.....a tagok kedvelnek, a mester..ő rámenős...komolyan, mint egy perverz pióca....
A terveket megosztottam Zereffel és Vivivel. Beszélgettem egyet a mesterrel, Makarovval. Beszámolója alapján Laxus még mindig nem nyugodott meg, nem törődött bele a halálomba. Bixék tartják benne a lelket. A többiek is lehangoltak. Jó lenne már hazamenni, de még nem lehet......

Most ha jól emlékszem, Aaron említett egy medencés partit, amin én érthető okok miatt nem nagyon szeretnék részt venni. De mindegy, mester parancsa az első.......
-Szia Barbara.- erre a hangra szinte egyből kirázott a hideg. Na, vajon ki lehet az, hát persze hogy a drága mester volt az.
-Jó napot.- mosolygok rá erőltetetten.
-Ugye tudod, hogy ma medencés buli lesz és neked is ott kell lenned.- majd perverzen elvigyorodott.- Szeretnélek látni fürdőruhában.
És csak hátráltam egy lépést, de a mester közeledett és ez így ment egy darabig, pontosan addig amíg az én hátam neki nem ütközött a falnak. Két fal közé voltam szorítva, a mester csak vigyorogva jött közelebb. Talán még hozzám is ért volna, ha nem fúródik egy kard a kettőnk feje közé.
A mester idegesen és hálásan nézek a kardot dobó férfi felé.
-Elnézést mester, csak kicsúszott a kezem közül.- mosolyodott el gúnyosan Damian. Erre a mester csak mögött, mivel Damian volt az egyik legjobb embere és nem akarta őt elveszteni. Hátrább lépett 5 lépést, majd se szó se beszéd, hátraarcot vágott és elindult az egyik asztalhoz, ahol Timék pókereztek. Gyanítom be akar szállni, hogy levezesse a feszültségét.
Én eközben odafutottam Damianhez, hogy megöleljem, hálám jeléül, de aztán eszembe jutott, hogy őt nem a legbölcsebb dolog megölelni. Így előtte lefékeztem és lehajtottam a fejem.
-Köszi Damian, hogy ismételten megmentettél.- az ismételtent az ugyan elmotyogtam, de szinte biztos voltam benne, hogy hallotta. Csak annyit érzek, hogy a tarkómhoz nekicsapódik, finoman egy kéz.
-Áu.- jajdulok fel, mire kapok egy nagyon halvány mosolyt és egy buksi simit. Innen tudom, hogy elfogadta a köszönetemet. Damian visszament az asztalához és tovább ékesítette, fényezte a kardot. Én addig leültem mellé és elkezdtem könyvet olvasni.

Egy ideje már olvashattam, mert csak annyit veszek észre hogy valaki összeborzolja a hajam.
-Gyere Törpe. Jön a buli.- a mondat első felét vidáman mondta, viszont a második felét fintor és az undor keverékével.
-Köszi Aaron, Damian?- kérdezem, mivel nem látom őfelségét.
-Mi van?- szólalt meg mögülem, mire én Aaron karjaiba ugrottam ijedtemben.
-Ezt ne csináld többet.- jelentem ki, de erre kaptam egy sokatsejtő vigyort.
-Mostmár tényleg ideje menni, nem akarom, hogy a mester mérges legyen.
Ezzel a kijelentéssel elindultunk a szobánk felé, Aaron úgy döntött hogy ő bizony nálam öltözik át, hogy semmi bajom ne legyen, így ő előre szaladt a nadrágjáért.
Damiannal addig szépen csendben, jóval lassabban mentünk az úticélunk felé.