Fairy tail ------ Laxus Dreyar ff. /Befejezett/

24.

-Persze, bízd csak ránk.-mosolygott rám Mira. Biccentettem, majd odafutva Damian mellé, gyógyítani kezdtem őt. Neki volt a kard az egyik legrosszabb helyen, a többihez képest. Először, óvatosan kiszedem a kardot, majd a jobb kezemet ráteszem és elkezdem gyógyítani. Damianra nézek, akin mint mindig, most se látszik semmilyen érzelem. Viviék harcát nézi. Hallok egy-két csattanást, kiáltást, de nem szabad megfordulnom. Ha megfordulok, akkor tuti hogy Vivi rámszól. Ezért amilyen gyorsan (már ahogy a seb engedi) csak tudok, próbálok sietni.
Miután Damian oldala összeforrt véglegesen. Jöhetett a másik sérülése. Az viszonylag könnyebb volt, hisz nem fenyegette veszély, hogy eltalálja valamelyik fő szervét. Ez egy 5-6 perces folyamat volt, hisz az összes többi sérülését is el kellett látnom.
-Legközelebb óvatosabban, rendben?- kérdeztem meg tőle, mikor már teljesen végeztem.
-Rendben.- mondja egy halvány mosollyal.
Damian után Aaron jött, mivel ő volt közelebb hozzá. Nála is elkezdtem a gyógyítást. Neki a kardok nem voltak vészes helyen, viszont a Mirával vívott csata hagyott egypár csúnya sebet. Miket is beszélek.....iszonyatosan ronda sebeket, de egyik se halálos vagy vezet kómához.
Aaronnak volt egypár nagyobb vágás a hátán így neki le kellett vennie a pólóját. A hátán lévő sebek gyógyítása közben elém tárult Viviék küzdelme. Hát nem sajnálom a mestert, aki lassan úgy, néz ki mint egy darab rongy. Egy koszos rongy. Bár sajnos Viviék sincsenek valami jó passzban, ahogy nézem, elfognak majd ájulni.
-Damian, Aaron.....amint a lányok végeztek a mesterrel. Menjetek oda és kapjátok el őket. Kimerülésig fogják verni a mestert.- mondom nekik, miközben már Laxus karját gyógyítom.
-Nagyon elgyepáltalak?- kérdeztem rá boci szemekkel. Laxus felnézett és lágyan elmosolyodott.
-Dehogyis. Egyáltalán nem.- majd felszisszen, amikor az egyik még be nem gyógyított sebéhez nyúltam.
-Á, nem....nem gyepáltalak el, dehogyis.- mosolyogtam rá és a hangomban egy icipici gúny volt.
Laxus csak szégyellős mosolyt küldött felém.
-Tudom Lax, tudom, az egó.
Mire Laxust teljesen meggyógyítottam, már nullán voltam. Olyan fáradt, hogy majdnem elájultam.
-Rara....-már csak a nevemet hallottam és onnantól se kép, se hang.

Miután Barbara elájult, Laxus az ölébe vette.
Addigra már a mester se élt, erről kezeskedtek a lányok. Mira és Vivi rendesen szedték a levegőt....Mira lassan dőlni kezdett, de még mielőtt elájult volna, Aaron elkapta. Vivi meg épphogy megbillent, látszott rajta, hogy simán elsétálna a többiekhez, de Damian nem bízta a véletlenre, fogta és a hátára "dobta". Vivin látszott, hogy nem tetszik neki, de mivel fáradt volt, nem ellenkezett.
*
*
*
Hazafele menet a lányok aludtak, a fiúk meg beszélgettek.
-Komolyan, hogyan csináljam?- kérdezte meg Laxus a többieket.
-Ne rám nézz.....én is most csináltam először....
-Csak mond meg neki.- jelentette ki Damian.
-Mintha neked lenne tapasztalatod.- nézett rá Aaron. Damian erre úgy nézett rá, mint aki egy alap kérdésre nem tudja a választ. Már nyitná a száját, hogy mondjon valamit, amikor egy másik hang szólal meg.
-Mi van, ha van?
Aaron és Laxus, odafordultak, ahonnan a hangot hallani vélték. Vivi nyitott szemeivel találták szembe magukat.
-Jó reggelt.- mosolyog rájuk, majd Damian felé fordul.- Neked is jó reggelt királyom.
Majd mint aki jól végezte dolgát, megcsókolta Damiant. Persze, Aaron és Laxus szeme majd kiesett a csodálkozástól.
-Mi van?- nézett rájuk Damian, miután abbahagyták a csókot. Addig Vivi visszatette a fejét a párja vállára.
-Mégis mikor?- akadt ki halkan Aaron, mert nem akarta felébreszteni a még alvó lányokat.
-Lássuk csak, még akkor amikor én is ebbe a céhbe tartoztam.- gondolkodott el Vivi.
-Ami valljuk be, nem volt olyan korán....kimondottan régen volt.- bólogatott mellé Damian.
-Na, der....Nem a mi szerelmi életünk a téma, hanem az, hogy hogyan is fogod megmondani drága egyetlen Barbarának azt, hogy szereted.- jelent meg Vivi arcán az a sokatmondó mosoly, ami inkább hasonlított egy ördögi vigyorra, mint egy hagyományos bíztató mosolyra.
-Öhm.....ja...- mosolygott zavartan Laxus.

Laxus feje már megfájdult. Olyan oltári nagy hülyeségeket mondtak neki, hogy csak nézett. Vagy olyat is mondták, amit tuti, hogy nem csinálna meg.
Mint például, hogy az egész céh előtt. Ahhoz túlzottan nagy az egója és rettentő zavarba lenne, és ha ezt bárki is észrevenné, oda lenne a tekintélye. Szóval ezt szinte azonnal el is vetették.
Volt olyan is, hogy menjenek el vacsorázni és ott vallja be.
Akadt olyan is, hogy nézzék meg a csillagokat és akkor. Vagy várják meg az első hullócsillagot.
És .ég sok egyéb más, amit Laxus vagy sértőnek talált vagy túl gyakori vagy túl romantikus.....
*
*
*
Már Magnólia határán voltak, amikor Mira ébredezni kezdett.
-Jó reggelt.- köszönt neki kedvesen Aaron.
-Jó reggelt.- köszönt vissza enyhén meglepődve Mira, majd miután realizálta, hogy hol van, szinte azonnal vörösödött is el. Aaron elnevette magát, majd egy homlok puszi után, finoman letette.
*
*
*
A céhhez érve, lehetett hallani Gray és Natsu hangját. Megint valami veszekedtek. Persze, nem meglepő, hogy amint beléptek, azonnal csend lett. Natsu már szólalna meg, de Laxus beléfolytja.
-Csendben.- majd fogja magát, Barbival a karjaiba felsétál az emeletre.
.
.
.