Fairy tail ------ Laxus Dreyar ff. /Befejezett/

23.

Laxus egy ideje már harcolt Barbival, de aki ismerte a fiút, az láthatja, hogy nem teljes erőbedobással küzd. Hisz mégiscsak a párjáról van szó.
Laxus a harc során azt vette észre, hogy bármilyen közel is kerül a mesterhez, Barbi mindig eldobja onnan. Olyan mintha védené. Mintha....
-Srácok, lehet, hogy a mester erejének gyengepontja, ha sérülést szenved?- kérdezi Laxus Damian és Aaron felé fordulva, miközben éppen arrébb röpíti Barbit.
-Igen.- mondja Aaron, miközben éppen próbál menekülni Mira démonja elöl.
-Csak vigyázz, hogy akiket hipnotizál, azokkal védi magát.- magyarázza Damian.
Laxus, most nagyon örült annak, hogy a lányok elhajították őket messzebbre. Mert így "nyugodtan" tudtak beszélgetni.
-Amúgy, ha jól emlékszem, van egy teória erről a képességről....-gondolkodik el Aaron.
-Nyögd már ki!- kiabál rá Laxus, aki éppen akkor kap egy rúgást az oldalába.
-Oké.- hajol el Mira ütése elöl.- Elvileg a hipnotizált embereket meg lehet zavarni....
-Ha a saját énjükre mutatunk rá! Hát persze, miért is nem jutott ez eszembe hamarabb.- folytatta Damian, arcán egy halvány mosollyal.
-Azaz......fel kellene idézni nekik a régi emlékeket? Ami velünk kapcsolatos?- értelmezi a hallottakat Laxus, és mire eljut az agyáig, már vigyorog mint a tejbetök.
-Pontosan, de ez egy teória, lehet nem is létezik.- magyaráz nagy levegő vételekkel Aaron.

*
*
*
Lassan 2 órája küzdenek a fiúk a lányok ellen, amikor....
-Rara, emlékszel rám?- kérdezte Laxus.
Barbara erre egy pillanatra megállt. Laxus ezt látva, gyorsan folytatta.
-Emlékszel arra, hogy mit adtál nekem, mikor visszajöttem 7 év után?
Barbara erre újra megállt.
-Ne állj meg, csak manipulálni akar.- kiabálja neki a mester.
-Ne hallgass rá Rara, csak gondolkozz nyugodtan, itt leszek és megvédelek.
Barbara sokáig gondolkodott, majdnem 10 percig. Laxus már kezdte feladni a reményt, amikor....
-Pi.....pika.....pikachus.....jelmez és fi...figura.- mondja lassan Barbi.

Aaron Mirával nehezen boldogult. Ő is szerette volna, ha a teória igaz lenne. Minden sokkal egyszerűbb lenne. Annyira elmélázott, hogy nem is vette észre Mira öklét. Így az célt talált, Aaron arcát. Azzal a lendülettel hátra gurult egy 10 méter legalább, de ez pont elég volt ahhoz, hogy Laxusékhoz közel legyen és meghallja a kérdést.....majd rá a késői választ. Aaron elmosolyodott, ezek szerint jól emlékezett.....de ha jól emlékezett, akkor Mirával......
-Mira, emlékszel, milyen érzés volt, amikor kiöntöttük egymásnak a lelkünket?- ahogy látja, nem hatja meg. Szóval Aaron tovább próbálkozott, de valahogy neki nem sikerült annyira kibillenteni Mirát a manipulációból. Így fogta magát, mikor már elég közel voltak egymáshoz, megragadta a derekát és magához húzta egy csókra. Maga a csók nem tartott sokáig, nem is volt szenvedélyes.....de a célnak pont megfelelt az a csók.

Látásom kezdett kitisztulni......és mi az amit látok, Laxust, aki épp tele van sérüléssel.
-Ugye ez nem én voltam?- kérdezem meg tőle, reménykedve abban, hogy azt mondja, hogy nem. Közben elkezdtem gyógyítani.
-Annyira nem vészes.- nem mondta ki, hogy én voltam......
-Ne haragudj.
-Ne haragszom, hisz manipulált téged, na meg Mirát és Vivit.- az utolsó névre felkapom a fejem.
-Vivi? Vivi hol van? Ugye jól van?
Ekkor lépteket hallok magam mögül, mire védekező állásba ugrok.
-Nem rossz!- mondja mosolyogva Aaron, aki éppen Mira derekát fogja. Mira arca felért egy díjnyertes paradicsommal.
Már kérdeztem volna, hogy mi történt, amikor a láthatáron megjelentek Damianék.
-Vivi!!!!!!- szószerint sprinteltem felé, már majdnem ott voltam, amikor egy kard előttem suhant el.
Megtorpantam, szinte lefagytam. Ha egy másodperccel hamarabb kezdek el futni, akkor halott lennék.
De ahogy látom, nem csak én fagyok le. Mindenki.....csak van akiken ez nem látszik, annyira....khm...Damian, Vivi...khm....

A fiúk és lányok egyaránt arra fordultak, amerről a kard jött. Bár ne tették volna.
-Hogy!!!!?????????? Nem lett volna szabad felkelnetek a halucinációból. Lehetetlen!!- üvöltözött a mester. Teljesen magán kívül volt. Olyannyira hogy elkezdett kardokat dobálni. A kardok össze-vissza mentek.
A lányok sikeresen kitudtak térni előlük, viszont a fiúk, akik a lányok elleni harc miatt, nem tudtak kitérni, így őket eltalálta. Laxust a karján és a lábán. Aaronnak a vállát és a bokáját. Damiannal az oldalát és a combját. A srácok minden maradék erejüket arra használták, hogy elállítsák a vérzést.

Látom, hogy a kardok belefúródnak a srácok testrészeibe. Szinte ide érzem, hogy mekkorát akarnak ordítani a fájdalomtól, de nem teszik. Nem adják meg azt az örömöt a mesternek.
Vivi felé fordulok, aki érti a pillantásom így Damiant a többiekhez viszi.
-Mira, Vivi!- suttogok, hogy csak ők hallják. Mondjuk a mester úgyis fennhangon kiabál, szóval semmit se hall. -El tudjátok intézni a mestert? Én addig a srácokat gyógyítom meg.