Baddie | s.m

2

- Hol ... - kezdtem el mondandomat, de belém fojtotta a szót.

- Állj, állj, állj, állj! Mikor mondtam, hogy megszólalhatsz?

A földet pásztázva, beharaptam a számat. Erre a fiú felállt és kiment az ajtón. Ez esélyt adott arra, hogy jobban körülnézek a szobában, ahol voltam.

Mit ne mondjak, egyáltalán nem tetszett a látvány, egy dohos, sötét pincében voltam. Kettő ablak volt benne, vagyis inkább egy szuterénnek tűnt. Az egyik ablak pont felettem volt, a másik ablak pedig egy előre megterített ágy felett volt. Jobban szemügyre véve az ágyat, volt rajta valami. Szerencsére csak ruhák.

2 nappal ezelőtt
Los Angeles, 19:47

Vacsora után egy érdekes üzenet jött a fönökömtől:

Ismeretlen:
- Jó estét, Megan! Nálam maradt pár aktád, amit jó lenne, ha holnapra átnéznél. Ha láttad írj!

Igazából a felettesem is csak egy gyakornok volt azon helyen, ahol én dolgozom. Egy ügyvédi irodában dolgozom heti pár órát, amit olyan kezdőknek ajánlanak, mint amilyen én vagyok.
Apró ügyeket dolgozunk fel újra például, fenyegetés, csoki lopás. Többel sajnos még nem foglalkozhatunk, de feljött egy igazán érdekes téma. A testi fenyítés. Ez lenne az eddigi legkomolyabb ügyem és fontos lenne ha a lehető legtöbbet tudnám az ügyről.

Én:
- Köszi James! Nélküled nem tudnám mihez kezdenék!

Ismeretlen:
- :) Gyere 20:30-ra a városba. Bent vagyok még egy ideig. Tudod hol találsz.

Én:
- Ott találkozunk akkor.

Azzal a lendülettel elindultam felvenni magamra valami vállalhatót. Mivel hűvös volt az idő ezért egy zöld, oversized felsőt vettem fel meg egy fekete farmert. Természetes szőke hajamat egyszerűen kifésültem.
Mivel a városon kívül van a házunk, ezért el kell indulnom hamarabb, hogy időbe odaérjek.

Jelen
Sötét pince, valamikor

Bejött a fiatal srác az ajtón, de kezében csak egy pohár víz volt.

- A vacsora mindjárt kész. - mondta. És oda nyújtotta a poharat, de egyből leesett neki, hogy a kezeim be vannak kötözve.

— Nem emlékszel semmire? Pár óra múlva vissza jönnek majd az emlékek. — Majd az órájára nézett és ezt felelte. — Apádék már biztos keresnek. — közben megpróbált eloldozni. — Elfogunk innen menni. — szórította meg az állam, mire azt durvábban elrántottam és azt hiszem, hogy egy kicsit meg is lepődött.

— Ez kurvára nem tetszett. — kapott a nyakamhoz, én pedig alig kaptam levegőt. — Ha még egyszer ilyet csinálsz, biztos lehetsz abban, hogy nem éred meg a holnapot. Érted?!

Erőtlenül bólintottam, mire elengedett.

— Jól jegyezd meg, ha megpróbálsz elszökni, vagy csak annak a gondolata is megfordul a fejedben, akár egyszer is ellenszegülsz nekem vagy a csapat többi tagjának, a családodnak már nem kell érted aggódnia! Remélem megértetted.

Tudatni akartam volna vele, hogy nem hiszem, hogy annyira aggodnának értem, de arra gondoltam, mi lenne ha váltság díj fejében el engedne? Mindenki boldog lenne. Az elrablóim is, én is, esetleg a szüleim is észrevették, hogy nem vagyok meg.

Odaadta a vizet, hogy meg igyam. Egy szó se jött ki a számon, nem is mertem megszólalni.

- Most pedig elmegyek, addig te szépen felveszed azt a ruhát ami ki van téve. Mire visszajövök rajtad legyen! — Pillantott rá az ágyra. — Ne tudd meg mit teszek veled! — Ezután a mondata után gondolkodás nélkül oda hajolt hozzám, a szemembe nézet, aztán megcsókolta alsó ajkamat, majd felállt és továbbment az ajtóhoz. Ott viszont megállt és egy perverz mosollyal az arcán kiment.

Féltem a haláltól. Nagy terveim vannak az életre nézően. Nem így terveztem a halálomat, főleg, hogy azt se tudom miért vagyok itt. Lehet, hogy a szüleimnek van egy ellensége? Na jó, szerintem van több is.
Gondolom ha engedelmeskedem a fiúnak nem lesz semmi baj. Akár még épségben haza is juthatok.

Felálltam és belenéztem az ágy feletti tükörbe. Vér csordult le a homlokomból, hajam meg össze-vissza állt. A ruhám ugyan az , amire legutoljára emlékeztem, viszont azon is vérfoltok voltak. Vajon mit csináltak velem?

__________________________________
Ha tetszett kérlek hagyj nyomot magad után!! 💛