Mivel mindenkinek kell egy kis izgalom, egy kis szenvedély. Mindenki vágyik egy kicsit a rosszra, sőt. Mindenkinek vannak sötét gondolatai, bár sokan tagadják...
A többiek idegesen figyeltek, hogy miért mondta el ezeket, de ő folytatta.
— Minden áldozatunkat megfigyeljük először.
— Jaj Nash, kussolj már! — szúrta bele Shawn a kést idegesen az asztalba.
Nash egyáltalán nem hasonlított a többi fiúra. Szemei állandóan mosolyogtak és olyan gyermeki bájjal rendelkezett, amivel senki meg nem mondaná, hogy emberrabló.
— Ja, amúgy Nash vagyok. — folytatta, mintha hozzá se szóltak volna. — Az a rövidkés, barna hajú fiú, ott, ő Carter. — majd rámutatott a fiúra.
— Hello, én Megan vagyok. — mondtam, bizonytalanul.
— Szerintem ezt mindenki tudja. — mondta lenézően Carter.
— Befejeztük a traccspartit? — kérdezte egy fiú, akit még nem ismertem. — Holnap tovább kell mennünk. Nincs időnk arra, hogy ez a kis ribi rányomuljon mindenkire. — ettől a mondatától leesett az állam és döbbentem néztem rá. Olyan szívesen beszóltam volna neki, de végül nem tettem.
— Hogy mi?! — velem így senki nem beszélhet.
— Legalább addig kussolj, amíg az életed a kezünkben van. — felelte a fiú
— Jack, fejezd be. — vetette oda Shawn. — Cameron, te kisérd vissza Megant a szobájába, a többiek pedig menjenek el és kezdjenek el pakolni! — fejezte be.
Elkezdett közeledni hozzám az a fiú, aki ide hozott. — Cameron vagyok. A bunkó fiú az Jack, de vele ne foglalkozz, ő mindig ilyen. De most, sajnos, vissza kell menned a szobádba. — majd megfogta a vállam, én meg egyből elindultam arra fele, ahonnan jöttünk.
__*__
Már egy ideje mehettünk, mire megszólalt Cameron. — Úgy volt, hogy még maradunk egy napot. — mondta, megtörve a csendet. — Így viszont, hogy holnap indulunk, mi lenne ha körbe vezetnélek?
— Bármi jobb, mint az a sötét szoba.
— Akkor gyere!
Elvitt egy másik folyósora.
— Az egész épület a föld alatt van, nem lehet bemérni. Talán a 2. világháborúból maradt meg. Mikor beköltöztünk találtunk pár gázmaszkot, meg puskát is. Legjobb hely azoknak, akik bújdosni szeretnének. Mi is csak rátaláltunk, de azóta itt vagyunk. — majd hirtelen abba hagyta, mert Shawn közeledett felénk.
— Cameron, ha jól tudom neked Megant a szobájába kellett volna vinned. — mondta magabiztosan.
— Csak körbevezetem.
— Mi lenne ha én folytatnám a tárlatvezetést? — kérdezte Shawn egy bájos ám vonzó mosollyal az arcán.
— Hajrá! — majd Cameron tovább állt, egy erőltetett mosollyal az arcán.
— Szóval ... — Nézett rám Shawn. — Merre kezdjük? Várj, tudom. Ez tetszeni fog. — én meg hagytam, hogy vezessen.
Bevezetett egy szobába, ami tele volt Kannabisz cserjével. Életemben nem láttam ilyet, de most komolyan. Ez olyan illegális, hogy már tuti a börtönben fogják leélni életük hátralévő részét.
— Te jó ... ég ... — szószerint leesett az állam a látványtól.
— Jó hatással van a szemre. — mosolygott zavarodottan. — Probáltad már?
— Nem, de is szeretném, bocs.
— Nem is szabad. De nem hiszem, hogy fogsz még ilyet látni szóval gondoltam megmutatom. — hagyott egy kis szünetet. — De szerintem most menjünk tovább.
Kitessékelt a szobából, majd tovább vezetett a folyóson, ahova különböző ajtók nyíltak.
— Ezek itt a fiúk szobái. Egyikbe se mehetsz be! Megértetted?
— Szeretsz parancsolgatni az embereknek? — egy kis mosoly repült rá az arcomra.
— Azt szeretnéd, hogy megint megbüntesselek? — kérdezte, mire azonnal lerepült az a mosoly az arcomról.
— Beszeretnék menni a szobámba.
— Vissza kisérjelek?
— Kössz, odatalálok. — mondtam egy erőltetett mosollyal az arcomon.
—*—
Visszaértem a "szobámba". Leültem az ágyra. Ugyanaz a sötét, higed zúg ami eddig is volt. De nem voltam egyedül.
— Szia Hercegnő! — csapta be Cameron az ajtót. Félmeztelen volt és csak egy alsónemű volt rajta. — Hallottam játszottál ma egy kicsit Shawnnal. Mi lenne ha, mi is játszanánk egy kicsit? — Jött hozzam közelebb és közelebb.
— Nem szeretnék — toltam el magam a mellkasától.
— Ó, dehogynem. — mondta olyan meggyőződéssel, hogy kétszer is átkellett gondolnom, mit szeretnék.
— Cameron, ez nem jó ötlet. — nyomott a falhoz.
— Ne aggódj, úgyse hallják meg hercegnő, hangszigetelt. — kopogtatta meg a falat.
— Az ajtó is? — úristen Meg, most komoly?! Ilyen béna kérdést...
— Öhmm... Szerintem igen. — mondta bizonytalanul.
Kopogtattak. Vajon ki lehet? Ugye nem akar beszállni?
— Hé Meg, én csak szerettem volna— nyitott be. — bocsánatot kérni? Cameron te mit keresel itt?
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
__________________________________ remélem tetszett ez a kis rész a végén! 💛
