Mivel mindenkinek kell egy kis izgalom, egy kis szenvedély. Mindenki vágyik egy kicsit a rosszra, sőt. Mindenkinek vannak sötét gondolatai, bár sokan tagadják...
— Ez kurvára gyerekes volt. Remélem tisztába vagytok vele. — állt fel Carter. — Shawn, te meg mégis mit képzeltél?
— Ez nem csak az én hibám, semmi gond nem lett volna, ha Cameron csinálná, amit mondanak neki. — mutatott Camre.
— Ohh, szóval az a gond, hogy nem hallgatok rád állandóan, hát bocs hercegnő, máskor máshogy lesz. — állt fel a sebhelyes arcú fiú.
— Az a gond, hogy sose hallgatsz senkire.
— Shawn-nak igaza van, meg amúgy is, mi a faszomért másztál rá? — kérdezte Carter.
— Srácok, srácok, nyugalom. — akadt ki Nash. Ebből elég. Nem kell ez most nekünk, holnap indulunk. Csomó dolgunk lesz, Megant el kell vinni... tudjuk hova. — nézett rám Nash. — Sorry baba. De nem lesz választásod.
— Hogy mi? Hova visztek majd engem holnap? — kérdeztem.
— Majd megtudod. — nézett fel Jack, aki eddig szótlanul volt. — Viszont Carternek igaza van. Sok dolgunk lesz holnap, hamar kelünk. Most tényleg mindenki menjen vissza a szobájába, s pakoljunk össze.
Cameron felállt és ahogy ment ki az étkezőből neki ütötte a vállát Shawn-nak, aki kicsit hátrébb lépett és Cameron után nézett.
— Paraszt. — motyogta orra alatt majd elsétált ő is a szobájába.
— Gyere csajszi, menjünk a szobádba, elkísértlek. — mondta Nash. — Nem bízhatunk rá a fiúkra.
Nash elkísért a szobába, majd ott kulcsra zárt. Lehuppantam az ágyra és eldöltem, a fáradtság miatt, azonnal el is aludtam.
—*—
Reggel arra ébredtem, hogy valaki erőteljesen ütögeti az ajtómat, majd benyít. Megint Nash volt az.
— Jó reggelt, Csajszi. Remélem felkészültél.
— Mire? — kérdeztem álmosan, szemeimet dörzsölve.
— Nincs idő magyarázkodni. Gyere a kocsihoz.
Nehezen felálltam és kiballagtam Nash mellett az ajtón, aki nagy zajjal bezárta azt a nagy vasajtót.
— Maradj így. — mondta Nash.
— Miért? — épp, hogy kimondtam rögtön lefogtak és a szemeim elé helyeztek egy kendőt, aminek kábító szaga volt. Nem éreztem a végtagjaimat. Testem hirtelen könnyűvé vált és éreztem, hogy elsötétül a világ. Ugyanolyan érzés volt, mint amikor először raboltak el a fiúk.
—*—
Egy vasszékhez voltam kikötözve mikor felébredtem. Kezeim és lábaim is ugyanúgy levoltak le voltak kulcsolva a középkorinak tűnő székhez. Amint magamhoz tértem felkapcsoltak egy lámpát, körülöttem pedig alakok gyülekeztek.
— Ne aggódj Meg. — mondta egy ismerős hang. — Ezt mindenkivel megcsinálták már.
— Mégis mit? — kérdeztem erőtlenül.
— Kapsz majd egy injekciót, amitől nem fog fájni ez az egész procedúra. — mondta ismeretlen férfi. — Ohh, bocsásson meg, a nevem Jemery. Én fogom végrehajtani a műtétet.
— Milyen műtétet? — kérdeztem egy ilyedt, kétségbeesett hangon.
— Egy csípet fogunk belehelyezni a combod belső részébe. Mindenki kapott a csapatból. Tudod ez ilyen óvintézkedés. — mondta Nash, majd mindenki eltűnt és egy tű közeledett felém.
—*—
Lábamban lüktetett a vér, nem éreztem mást csak fájdalmat. Próbáltam megnézni mit csináltak vele, de nem volt erőm. Néztem a plafont, annak apró repedéseit, figyeltem a légy zümmögését és a napot ahogy a fehér falakon játszadozik az árnyékkal.
Nem tudom meddig csinálhattam ezt, mikor benyitottak a Shawn.
— Szia Megan. Kérlek ne haragudj ránk, hogy ezt tettük veled. — kezdte el halkan. — Ha bármiben is segít, mindenki tudja miken mentél keresztül, mert mindenki átélte már. — mutatott jobb karjára és egy alig látható hegre mutatott.
— Neked itt van chip? — kérdeztém a kezét irintve.
— Igen, nekem és Jacknek van még itt, mi voltunk az elsők, a többieknek pedig ott van ahol neked is, a combod belsejében.
— Nem kell itt lenned. — jelentettem, ki mivel nem akartam, hogy így lásson.
— Talán igazad van, de gondolom szeretnél választ kapni a kérdéseidre. — a kijelentésére azonnal felkaptam a fejemet.
— Bármelyik kérdésemre?
— Bármelyikre.
— Rendben. — hagytam egy kis hatásszünetet. — Miért vagyok itt?
— Huh ... — vett egy nagy levegőt. — Lehet, hogy a valóság nem is olyan jó és félek ha megtudsz mindent, nem úgy fogsz tekinteni ránk mint eddig. — nézett le kezeire, majd a szemembe. — De hát, mit veszthetünk vele?
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
___________________________________ remélem ez a rész is elnyerte a tetszéseteket, ha igen, azt jelezd egy kommenttel vagy nyomj a szavazás gombra. 💛
