Kritizálj, hogy kritizáljanak!

Draconim: Sárkányfi

Kinézet:

A borító és a leírás is rendben van, bár mondjuk még nem igazán tudom, hogy miről is fog szólni a történet. A leírás végén értékelem azokat a figyelmeztetéseket, bár nem éppen tanácsos egy olyan könyvről kritikát írni, ami eleve javítás alatt van, de hát ez nem az én dolgom. Ami számomra nem világos, hogy a borító tetején miért szerepel egy "Barankai László" név.

1. Fejezet – Egy új nap kezdete

Én nagyon hiányoltam egy bevezető részt az elejéről, mert bár a sárkányokkal kezdted a történetet, azt nem gondoltam volna, hogy ezek tényleg ilyen módon részt vesznek az emberek életében. Nekem olyan erőltetettnek és barátságtalannak tűnik ez a történet. Azt gondoltam, hogy egy olyan világról lesz szó, amit úgyszintén sárkányok irányítanak, csak például az állatok földjén. Az hogy az emberek cselekedeteit és minden egyes lépéseit árgus szemekkel figyelik a sárkányok, nekem egy kicsit túl szigorú rendszernek tűnik. Egyáltalán, mi ezzel a Tanácsnak a célja, vagy mit tudnak tenni a sárkányok helyben, ha valaki olyat tesz amit nem szabad? Csodálkozom, hogy ez eddig még nem vezetett lázadáshoz. Na de majd meglátjuk, mi lesz belőle.

2. Fejezet – A lelkek barlangja

Ez a rész nagyon szurkálgatta az életfelfogásomat. Minden tizenhét éves diáknak akarva-akaratlanul kénytelen volt elmennie abba a barlangba, hogy megtudják a saját jövőjüket, amit aztán nem mondhatnak el senkinek, és nem is befolyásolhatják azt. Egy város, ahol nekem diákként biztos nem lenne nyugodt életem, hiszen már jóformán levegőt sem vehetnék. Egy igazgató, aki eltűri, hogy a diákjai remegő térdekkel járkáljanak a folyosókon és üljék végig az órákat, mintha semmi probléma nem lenne, pedig óriási a baj. Szülők, akik szintén nem tesznek semmit ez ügyben. Ez az a hely, ahol a sárkányuralom és az elfojtás melegágya található. Ez lehet vagány, menő, és dicsekedhetünk vele, mert tényleg klassz dolog lehet sárkányokkal együtt élni, és megtudni a jövőnket, ha egyáltalán kíváncsiak vagyunk rá, de azért valljuk be, hogy ez a valóéletben nagyon hátborzongató lenne, valószínűleg sok ártatlan lelket követelne magának. Én nem tudom, hogy a szereplőid pontosan milyen országba tartoznak, de azt igen, hogy a Nóra magyar név, és tekintettel arra, hogy a többi használt neved idegennév, szerintem így nem helyes, esetleg Nora, Norina vagy Eleonora. A szövegrészletet, amikor kiderül Jake jövője, egy kicsit klisésnek érzetem, és ami egyáltalán nem világos, hogy a történet eleje, ami fent is megjelenik, miért került a végére.

3. Fejezet – Az új rendelet

Nekem ne mondja senki, hogy ez nem az elnyomás ideológiája. Nem elég, hogy a sárkányok az iskolában jelen vannak, most még a diákok tanulási rendszerébe is bele kell szólniuk. És nem is akármilyen történelmet tanulnak. Mit is tanulhatnának mást, mint a sárkányok történelmét. Ja igen, és "őnemességüket" nehogy megsértsük bármivel is, különben hétfogásos vacsora lesz belőlünk. Ami még igazán kiakasztó, az a tanár köcsög viselkedése. Komolyan, a tanárok tényleg köcsögök, de annyira, hogy hibás leckét adjanak le csak azért, hogy a diákok kinyissák a könyveket ellenőrzés gyanánt? Ami zavarót véltem még ebben a részben az az elbeszélői szólam váltakozása. Hol Jake gondolatait és elbeszéléseit osztod meg velünk, hol pedig E/3-as személyben beszélsz ezt mind egybeolvasztva.

4. Fejezet – Félszem

Ez a rész már sokkal jobban tetszett, mint a többi. A rész elején lévő idillikus, nyugodt, vidám hangulatot hirtelen megtöri egy rossz hír, ami egy bosszús, feldúlt érzést von maga után, és ez nagyon érdekfeszítővé teszi a történetet. A leírások hihetetlenül fantasztikusak ebben a részben, a szavak csak úgy ömlenek egymásután. Egyre jobban kezdem megkedvelni Eclipse lázadó természetét. Ugye a végén elmagyaráztat, hogy mit jelent a "djarsir" szó, és a szövegben ezt a szót dőlt betűvel írtad. Na most az ilyen ismeretlen szavakat nem dőlt betűvel, hanem csillaggal jelöljük.

5. Fejezet – Végtelen láng

Hát te aztán nem sieted el a dolgokat. Elég érdekesen ötvözöd Jake és Eclipse egymástól eltérő világát, ami pozitív hatást vált ki. Itt nem igazán történik semmi, ez egy ilyen könnyed rész volt. Izgatottan várom mi lesz a folytatása annak, hogy Jake rátalált arra a könyvre.

6. Fejezet – Éjszakai kiruccanás

Nekem egy kicsit zavaros Eclipse személyisége, az egyik pillanatban felfalná a főszereplőnket, a másik pillanatban meg már sajnálatot érez iránta. A vad sárkányból hirtelen egy megszelídített kis bárányka lett. Illetve megint a rész végére került az eleje.

7. Fejezet – Egy napom egy barlangért

Úgy érzem, hogy a sárkánylány már nem csak tanítja ezt a fiút, hanem felelősséggel is tartozik érte. Érdekes, hogy egyből pont Jake-nek szabad megmutatni mindent. Másrészt ez a rész lényegében rendben volt.

Összegzés:

Na hát az elején volt bennem egy olyan, hogy az elnyomásról fogok olvasni egy történetet mindenféle formájában. Végül is nekem Eclipse karaktere tetszett a legjobban, mert akárhogy vesszük, ő az egyetlen, aki, ha nem is észrevehetően, de próbál nem behódolni ennek a rendszernek. Akikről viszont nem esett több szó, csak az elején, az a kis tesó és a mostohaapa. Ha már megemlítetted őket, és mégis csak a család részei, jó lenne kezdeni is velük valamit. Őszintén szólva az anyával se sokat foglalkoztál. Már elég sok része meg van a történetnek, épp ezért is nagyon hiányoltam már a főhősünkhöz kapcsolódó titkokat. A másik dolog meg az, hogy a szereplők mindent könnyen megúsznak büntetések nélkül. Ezeknek a büntetéseknek a hiánya egy kissé unalmasabbá teszi a történetet. Helyesírásilag nagyjából rendben van, a leírások pedig kifogástalanok.